Orvosi Hetilap, 1959. december (100. évfolyam, 49-52. szám)
1959-12-06 / 49. szám - Ratkóczy Nándor: A malignus lymphocytomák therápiája
ORVOSI HETILAP 1959. 49. ben fejlődik ki”. Ma mindinkább tért hódít az a felfogás, mely a lgr.-t a valódi daganatok közé kívánja sorolni, vagy a vérképzőrendszer épp oly daganatszerű megbetegedésének tartja, mint a polycythaemiát vagy leukosisokat. E felfogás értelmében kerül a lymphogranulomatosis e tanulmány keretébe. A) A rendelkezésre álló gyógyeljárásokkal nem tudjuk ugyan meggyógyítani az lgr.-t, de nem kétséges, hogy a tüneteket visszaszorítani, a panaszmentes intervallumokat meghosszabbítani, sőt, úgy látszik az élettartamot növelni is tudjuk. Az igénybe vehető gyógyeszközök három nagy csoportba oszthatók: 1. az ionizációs sugárzások: a) a radioaktív izotópok, b) a röntgensugarak. 2. A chemotherapeutikumok: a) a cystostatikumok, b) antibiotikumok, hormonok, és egyéb gyógyszerek. 3. A fizikális eljárások: vérvétel, véradás (transfusio), műtét. 1. Az ionizációs sugárzások. Gyógyító célokra való felhasználásuk azon megismerésen alapszik, hogy az élő szövetekben elnyelt ionizáló sugarak azokban biológiai, éspedig mindig bionegatív hatást váltanak ki. Az ionizációs sugárzások okozta elváltozás bonyolult fizikokémiai-biológiai folyamatok láncolata. a) Az izotópok nem váltották be a kezdetben hozzájuk fűzött reményeket. A radioaktív arany üregi kezelés alakjában felhasználható a pleura lgr.-os folyamatainál a specifikus folyadékgyülem csökkentésére, a „kiszárítására. Hatása azonban nem jobb, mint az ezen célra éppúgy felhasználható és könnyebben hozzáférhető mustárszármazékoké. b) A röntgensugaras kezelés módszere az idők folyamán lényegesen változott. A góc-sugárzás az első évtizedekben — azon akkor általános felfogás értelmében, hogy a lgr. gyulladásos jellegű megbetegedés — arra szorítkozott, hogy a megnagyobbodott nyirokcsomó visszafejlődését elérje. Ezt a célt viszonylag kis gyulladáscsökkentő dosisokkal is el tudtuk érni. A látszólagos sikert azonban hamar követi a helyi recidiva is. A minduntalan kiújuló gócok az idők folyamán sugárellenállókká válnak és csak mind nagyobb sugáradagra reagálnak. Ez a tapasztalat vezetett közel három évtizeddel ezelőtt arra a kísérletemre, hogy a nyirokcsomókat — ha a folyamat csak egy, legfeljebb két szomszédos régióra lokalizált — már az első alkalommal oly nagy sugármennyiséggel igyekeztem ellátni, mely azoknak nemcsak teljes visszafejlődését, de kiújulás mentességét is biztosítja. Eredményeimről 1936-ban közölt közleményem és az abban javasolt, a daganat-dózisnak megfelelő „gócölődózis” (Herdvernichtungs-dosis) annak idején nagy feltűnést keltett és sokhelyt heves ellenállásra talált. Nagy elégtételemre szolgál, hogy ma a lgr. terápiájában a „Herdvernichtungs-dosis” leadása az általánosan elfogadott és használt módszer. A kezdettől fogva kis dózisokat alkalmazók időnként felbukkannak ugyan, de számuk mindinkább csökkenőben van. Ha generalizált a folyamat és már testszerte vannak nyirokcsomók, ilyen nagydózisú besugárzás már nem indokolt. Meg kell jegyeznem, hogy a genfi Gilbert már a 20-as évek elején alkalmazott nagy dózisokat. Erről szóló közleménye francia nyelven jelent meg. Én magam csak jóval monographiám német nyelvű kiadása (1940) után vettem arról tudomást. Therápiás módszeremet attól teljesen függetlenül dolgoztam ki. Hogy Gilbert közleménye és az én módszeremmel nem is teljesen azonos besugárzási módszere mennyire elsikkadt az irodalomban, bizonyítja a zürichi radiotherápiás klinika 1951-ben megjelent összefoglaló közleménye is. Ebben a svájci szerzők sok más szerzőhöz hasonlóan azt írják: „Ratkóczy tritt 1936. erstmal für die Herdvernichtungsdosis ein ... Ihm folgen eine Reihe nahmhafter Strahlentherapeuten ...” A teljes test besugárzás a terjedést kívánná megakadályozni, éppúgy, mint az egész testfelületet 6—8 mezősre felosztó „regionális” besugárzás. Egyes szerzők a még meg nem támadott nyirokcsomó régiókat profilaktikus besugárzásban részesítik. 2. Chemotherapeutikumok: a) A cytostatikumok a kémiailag ható gyógyszerek között a legnagyobb jelentőségűek. A mitosis-mérgek a sejtmagot az oszlás stádiumában támadják meg. A radiomimetikus mitosis-mérgek hatása az ionizáló sugárzás hatásához hasonló: az oszlásgátlás mellett mutagen és cancerogen hatásuk is van. A növekedésgátlók elsődlegesen a cytoplasmára hatnak, közvetve a magfolyamatra és főleg a sejtnövekedést akadályozzák. a) A radiomimetikus mitosismérgek között a lgr. gyógyításában legjobban beváltak a mustárszármazékok. A mustárnitrogén adagolása általában 0,1 mg/kg/die másod-, harmadnaponként adva összesen 2—4—8-szor! Bár a mustárszármazékok között a leghatásosabb, viszonylag nagy toxicitása miatt helyét számos más kötésű mustárvegyület igyekszik több-kevesebb sikerrel elfoglalni. Mitomen a mustárnitrogén oxidációs terméke. Jóval kevésbé mérgező, de hatása is gyengébb, lassúbb, elhúzódó. Degrano magyar készítmény napi dózisa 50—150 mg, összdózis általában 7—800 mg. Nagy előnyei: szélesebb spektrumú, mint a cytostatikus szerek előbbi típusai. Kevésbé toxikus, tehát más szerek alkalmazása után is adható (3000 frs- és 2 millió ws-szám alatt ez sem adható. TEM (triaethylenmelamin) előnye,hogy p. o. is adható. Adagolása 1,0—2,5—5 mg/die, de már 20 mg összdózis súlyos granulocytopeniát okozhat. B) Egyéb mitosisméreg a demecolcin (colcemid), mely harmincszor kevésbé mérgező, mint a colchicin. 7) Növekedésgátlók: az arzén (As) és a fólsavpurin-antagonisták (aminopterin, teropterin, illetve marcaptuporin és purinethol stb.). Végeredményben ezek is magártalmat okoznak. A mellékártalmak utóbbiaknál súlyosak lehetnek. b) Antibiotikumok, hormonok: Aktinomycin (sanamycin) penészkultúrából előállított és eddig egyetlen olyan antibiotikum, melynek cytostatikus hatása van. A lépre és a nyirokcsomókra különle