Orvosi Hetilap, 1961. január (102. évfolyam, 1-5. szám)
1961-01-29 / 5. szám - THERAPIÁS KÖZLEMÉNYEK - Bakody György - Köves István - Stojanov Iván: A thrombophlebitis migrans kezelése hydrocortisonnal
A XIV. ker. Tanács Uzsoki utcai Kórháza, I. sz. Sebészeti osztálya A thrombophlebitis migrans kezelése hydrocorlisonnal írta: Bodoky György dr., Köves István dr. és Stojanov Iván dr. A thrombophlebitis migrans aránylag ritka, klinikai képében jól körülhatárolt tünetegyüttesben lezajló kórkép, melynek pathogenesise ma nem teljesen tisztázott. Paget (1.) köszvényes ízületi gyulladáshoz társuló megbetegedésként írta le. Ennek szerepet tulajdonít Daguillon is (2.). Schwartz (3.) szerint tuberculosis, mások szerint a lues szerepelhet, mint kiváltó tényező. Újabban allergiás állapotnak tulajdonítanak jelentőséget e kórkép kifejlődésében. Ryle (4.) valamely rejtett gócot tesz felelőssé fellépéséért. Kórokozó baktériumokat a gyulladt viszérszakasz területéből, vagy a vérből kitenyészteni nem lehetett. Egyes szerzők endoangiitis obliterans kórfolyamatának kialakulásában, mint bevezető betegséget említik, így Winther Paulsen (5.) öt esetben thrombophlebitis migrans kialakulásával egy időben arteriális érkárosodást észleltek. Feltételezték egyben a véralvadási mechanizmusnak zavarát, hyperfibrinogenaemia formájában. Ezért betegeiket anticoagulans kezelésben részesítették, jó eredménnyel. Hasonló összefüggésre maga Buerger (6.) is felhívta a figyelmet, de megállapította, hogy e kórképben aránylag ritkán van kísérő ütőeres elváltozás is. Hangsúlyozta azonban, hogy a viszeres elváltozás a két körfolyamatban azonos. A thrombophlebitis migrans kórbonctani megjelenési formája lényegében azonos az egyszerű thrombophlebitis képével. Buschke (7.) 1904. és Lipschitz (8.) 1929. — feldolgozott eseteikben perivascularisan kialakuló gömbsejtes beszűrődést írnak le, kimutatható szövetközti vizenyővel. Az intima kezdetben legtöbbször sértetlen, míg a media és az adventitia gyulladásos reakciót mutat. Körülírt területeken endothel proliferatio figyelhető meg, melyről Keibl (9.) és Köberle véleménye az, hogy ezek allergiás manifestatiók. Ezt látszik megerősíteni Konrads (10) véleménye, aki minden esetében kísérő eosinophil sejt.szám emelkedést tudott kimutatni. Számos esetben a szervezetben valahol növekvő rosszindulatú daganat eseteiben is észlelték a folyamatot. Helyes minden thrombophlebitis migrans esetében erre gondolni és a betegnél a daganat után kutatni. Klinikai megjelenési formája e betegségnek aránylag egységes. A kórkép elnevezése Förster- Zzap-től származik. A klinikai kép klasszikus jellemzését Krieg az alábbiakban foglalta össze: A kórfolyamat lényege a felületes viszérhálózatban kialakuló, körülírt, rövid szakaszokra kiterjedő thrombophlebitis képe, amely rövidebbhosszabb szünettel, ismétlődő körülírt gyulladás formájában, mindig újabb érszakaszon lépett fel. A minden esetben meglevő tünetegyüttes az alábbiakban jellemezhető: 1. Rendszerint az alsó, ritkábban a felső végtag bőralatti viszereinek néhány cm-es szakaszán jelentkezik. 2. Mindig több gócban, ugrálva, össze nem függő viszerterületen jelenik meg. 3. Gyakran 8—10 nap alatti spontán gyógyulásra hajlamos, bár sokszor visszatérését hónapokon át megfigyelhetjük. 4. Nyugalomba helyezéssel alig befolyásolható. Legtöbbször teljesen váratlanul jelenik meg, szemben a jól ismert viszérgyulladással. Sokszor oly hirtelen, mint ahogy keletkezett, meg is szűnik. Belső szervek, vagy a központi idegrendszer viszereire ritkán terjed át, gyakran halálos kimenetelű. Lipschitz (8.) 1929-ben közölt halálos lefolyású esetében a boncolás nemcsak a felületes bőralatti, hanem az összes mellkasi és hasi zsigeri viszereken hasonló elváltozást talált. Viharosabb reaktiót a szervezet védekező berendezésében ritkán vált ki, hőmérséklet alig váltzik, enyhe subfebrilitás gyakori, legtöbbször csak mérsékelt fehérvérsejt szaporulat és a süllyedés enyhe emelkedése kíséri. A coagulogrammban jellemző eltérés nem mutatható ki. A helyi tünetek, az érintett érszakasz fájdalmassága, a bőrvörösség, a környező gyulladásos vizenyők a beteget gyakran munkaképtelenné, illetve járásképtelenné teszi. A betegek közérzete általában zavartalan, leginkább psychés nyugtalanság kíséri az újabb és újabb gócok fellépése és a kísérő fájdalom miatt. Kezelése általában tüneti és megegyezik a mindennapos viszérgyulladás kezelésével. Négy beteget kezeltünk, ezek közül egy beteg kórtörténeti folyamatait ismertetjük, mert a többiek kórlefolyása hasonló volt. O. K. 34 éves férfibeteg, elmondja, hogy beteg sohasem volt, két hónap óta hol az egyik, hol a másik