Orvosi Hetilap, 1961. január (102. évfolyam, 1-5. szám)

1961-01-29 / 5. szám - THERAPIÁS KÖZLEMÉNYEK - Bakody György - Köves István - Stojanov Iván: A thrombophlebitis migrans kezelése hydrocortisonnal

A XIV. ker. Tanács Uzsoki utcai Kórháza, I. sz. Sebészeti osztálya A thrombophlebitis migrans kezelése hy­drocorlisonnal írta: Bodoky György dr., Köves István dr. és Stojanov Iván dr. A thrombophlebitis migrans aránylag ritka, klinikai képében jól körülhatárolt tünetegyüttes­­ben lezajló kórkép, melynek pathogenesise ma nem teljesen tisztázott. Paget (1.) köszvényes ízületi gyulladáshoz tár­suló megbetegedésként írta le. Ennek szerepet tu­lajdonít Daguillon is (2.). Schwartz (3.) szerint tu­berculosis, mások szerint a lues szerepelhet, mint kiváltó tényező. Újabban allergiás állapotnak tu­lajdonítanak jelentőséget e kórkép kifejlődésében. Ryle (4.) valamely rejtett gócot tesz felelőssé fel­lépéséért. Kórokozó baktériumokat a gyulladt visz­­érszakasz területéből, vagy a vérből kitenyészteni nem lehetett. Egyes szerzők endoangiitis obliterans kórfolyamatának kialakulásában, mint bevezető betegséget említik, így Winther­ Paulsen (5.) öt esetben thrombophlebitis migrans kialakulásával egy időben arteriális érkárosodást észleltek. Felté­telezték egyben a véralvadási mechanizmusnak za­varát, hyperfibrinogenaemia formájában. Ezért be­tegeiket anticoagulans kezelésben részesítették, jó eredménnyel. Hasonló összefüggésre maga Buerger (6.) is felhívta a figyelmet, de megállapította, hogy e kórképben aránylag ritkán van kísérő ütőeres el­változás is. Hangsúlyozta azonban, hogy a viszeres elváltozás a két körfolyamatban azonos. A thrombophlebitis migrans kórbonctani meg­jelenési formája lényegében azonos az egyszerű thrombophlebitis képével. Buschke (7.) 1904. és Lipschitz (8.) 1929. — feldolgozott eseteikben peri­­vascularisan kialakuló gömbsejtes beszűrődést ír­nak le, kimutatható szövetközti vizenyővel. Az in­tima kezdetben legtöbbször sértetlen, míg a media és az adventitia gyulladásos reakciót mutat. Kö­rülírt területeken endothel proliferatio figyelhető meg, melyről Keibl (9.) és Köberle véleménye az, hogy ezek allergiás manifestatiók. Ezt látszik meg­erősíteni Konrads (10) véleménye, aki minden ese­tében kísérő eosinophil sejt.szám emelkedést tudott kimutatni. Számos esetben a szervezetben valahol nö­vekvő rosszindulatú daganat eseteiben is észlelték a folyamatot. Helyes minden thrombophlebitis migrans esetében erre gondolni és a betegnél a da­ganat után kutatni. Klinikai megjelenési formája e betegségnek aránylag egységes. A kórkép elnevezése Förster- Zzap-től származik. A klinikai kép klasszikus jel­lemzését Krieg az alábbiakban foglalta össze: A kórfolyamat lényege a felületes viszérháló­­zatban kialakuló, körülírt, rövid szakaszokra ki­terjedő thrombophlebitis képe, amely rövidebb­­hosszabb szünettel, ismétlődő körülírt gyulladás formájában, mindig újabb érszakaszon lépett fel. A minden esetben meglevő tünetegyüttes az aláb­biakban jellemezhető: 1. Rendszerint az alsó, rit­kábban a felső végtag bőralatti viszereinek néhány cm-es szakaszán jelentkezik. 2. Mindig több góc­ban, ugrálva, össze nem függő viszerterületen jele­nik meg. 3. Gyakran 8—10 nap alatti spontán gyó­gyulásra hajlamos, bár sokszor visszatérését hóna­pokon át megfigyelhetjük. 4. Nyugalomba helye­zéssel alig befolyásolható. Legtöbbször teljesen váratlanul jelenik meg, szemben a jól ismert viszérgyulladással. Sokszor oly hirtelen, mint ahogy keletkezett, meg is szűnik. Belső szervek, vagy a központi idegrendszer visz­­ereire ritkán terjed át, gyakran halálos kimenetelű. Lipschitz (8.) 1929-ben közölt halálos lefolyású ese­tében a boncolás nemcsak a felületes bőralatti, hanem az összes mellkasi és hasi zsigeri viszereken hasonló elváltozást talált. Viharosabb reaktiót a szervezet védekező berendezésében ritkán vált ki, hőmérséklet alig vál­tzik, enyhe subfebrilitás gya­kori, legtöbbször csak mérsékelt fehérvérsejt sza­porulat és a süllyedés enyhe emelkedése kíséri. A coagulogrammban jellemző eltérés nem mutat­ható ki. A helyi tünetek, az érintett érszakasz fáj­dalmassága, a bőrvörösség, a környező gyulladásos vizenyők a beteget gyakran munkaképtelenné, illetve járásképtelenné teszi. A betegek közérzete általában zavartalan, leginkább psychés nyugtalan­ság kíséri az újabb és újabb gócok fellépése és a kísérő fájdalom miatt. Kezelése általában tüneti és megegyezik a mindennapos viszérgyulladás kezelésével. Négy beteget kezeltünk, ezek közül egy beteg kórtörténeti folyamatait ismertetjük, mert a töb­biek kórlefolyása hasonló volt. O. K. 34 éves férfibeteg, elmondja, hogy beteg sohasem volt, két hónap óta hol az egyik, hol a másik

Next