Orvosi Hetilap, 1965. július (106. évfolyam, 27-30. szám)

1965-07-25 / 30. szám - HORUS - Kongresszusok - a romániai orvostörténelem seregszemléje - Kinevezések

1430 ORVOSI HETILAP elejének tradícióiban gyökerező spekulatív sziszte­matikus. Balszerencséje az volt, hogy fellépésének idején a klasszikus „nagy szisztémák” korszaka már elmúlt. Másrészt eleget tudtak már a kortársak a mágnesség fizikájáról ahhoz, hogy Mesmer állításait megcáfolják. Mint sok más sikeres terapeuta, Mes­mer sem ismerte fel, hogy eredményei nem az ál­tala feltételezett magnetizmuson, hanem szuggesz­­tión alapszanak. Schultheisz Emil Or­­gium, Görögország és Spanyolország is képviseltette magát. A konferencián részt vett a Nemzetközi Orvos­­történeti Társaság »vezérkara« is. A konferencia lezajlása után a résztvevők egy ré­sze kirándulás keretében a Constanta-környéki ásatá­sokat és orvostörténeti emlékeket tekintette meg. Sz. S. K­ONGRESSZUSOK A romániai orvostörténelem seregszemléje Május 27—29 között tartotta a román Orvostörté­neti Társaság­ első nemzeti konferenciáját. A téma: a román orvostudomány hozzájárulása a világ orvostudo­mányának fejlődéséhez, valamint a román és a kül­földi orvostudomány kapcsolata volt. E széleskörű te­matikát tíz összefoglaló előadás és a hozzájuk csatla­kozó száz kiselőadás keretében dolgozták fel. (A kis­előadások egy része természetesen elmaradt, nem ju­tott idő rájuk.) Az összefoglaló előadások az egyes szakterületekkel foglalkoztak (pl. endokrinológia, neu­rológia, bakteriológia, inframikrobiológia, élettan, a fontosabb klinikai szakok), a kiselőadások pedig több­nyire az érintett szakterületen működő jelentős román orvosok munkásságát ismertették. Végül I. Ghelerter professzor (a bukaresti orvostudományi egyetem orvos­­történeti tanszékének vezetője) általános áttekintést adott a romániai orvostörténelmi kutatások történeté­ről és fejlődéséről. Maga a nagy és változatos program imponáló ké­pet nyújt a román orvostörténészek tevékenységéről, amelynek történelmi hagyományai vannak. Eltekintve a XVIII. és XIX. századbeli kezdeményezésektől, már a két világháború közötti időben két egyetemen folyt rendszeresen orvostörténeti oktatás. A cluji (Kolozs­vár) egyetemen 1921-től, a bukarestin pedig 1925-től oktatják az orvostörténelmet. A felszabadulás után az orvostörténelem oktatását valamennyi egyetemen be­vezették, ami azt jelenti, hogy tucatnyi kvalifikált ku­tató foglalkozik állandóan e tudománnyal, köréjük pe­dig az orvostörténeti affinitású orvosok százai tömö­rülnek. 1929-ben I. Cantacuzino professzor és mások meg­alapították a Román Orvostörténeti Társaságot, amely mindmáig élénken működik a Román Orvostudományi Társaságok Szövetségének tagegyesületeként. A román orvostörténészek minden nemzetközi orvostörténeti megmozduláson részt vettek, eddig négy szimpoziont rendeztek, míg most megrendezték az első, nagyméretű konferenciát. A megjelent orvostörténeti monográfiák száma 1952—1964. között 35, ugyanezen idő alatt több, mint ezer közleményt publikáltak. A romániai orvostörténelmi kutatások fejlesztésé­ben nagy jelentőségű V. I. Bologa professzor munkás­sága, aki évtizedek óta a cluji egyetemen működik. Munkásságának elismeréseképpen a Nemzetközi Or­vostörténeti Társaság a közelmúltban alelnökévé vá­lasztotta. Ö a román Orvostörténeti Társaság elnöke, e konferencián tartott bevezető előadásában átfogó ké­pet nyújtott a román orvostudomány fejlődéséről és arról, hogy mivel járult hozzá a román orvostudomány a világ orvostudományához. A konferencia túlnőtt a nemzeti kereteken: a Szovjetunió, Csehszlovákia, NDK, Jugoszlávia, Bulgá­ria, Magyarország, Olaszország, Franciaország, Bel­ Kinevezések Albert Áron dr., 1964. decemberben a Somogy me­gyei Gyermek TBC Gyógyintézet főorvosává; Bacher Mihály dr., 1964. novemberben a Nagy­kanizsai Véradó Állomás főorvosává; Balogh Miklós dr., 1964. novemberben a Miskolci Semmelweis Kórház bőrgyógyász főorvosává; Bálint Elemér dr., 1964. októberben a Bajai Kór­ház fül-orr-gége főorvosává; Benedek Emil dr., 1964. októberben az Országos Vérellátó Szolgálat laboratóriumi osztályvezető fő­orvosává; Csermely Ferenc dr., 1965. áprilisban a Nagykani­zsai Kórházban belgyógyász főorvossá; Csorba Lajos dr., 1964. novemberben a Kalocsai Véradó Állomás főorvosává; Fiala Ervin dr., 1965. januárban az Uzsoki utcai Kórházban belgyógyász főorvossá; Gárdos György dr., 1964. októberben az Országos Vérellátó Szolgálat izotóp­osztályának vezető fő­orvosává; Gellérfy Bertalan dr., 1964. decemberben a Vár­palotai Kórház szülész-nőgyógyász főorvosává; Gyarmati Jenő dr., 1965. januárban a Balassa Já­nos Kórház sebész főorvosává; Gyulai Ernő dr., 1965. januárban az Uzsoki utcai Kórházban belgyógyász főorvossá; Juhász Gábor dr., 1964. novemberben a Kalocsai TBC Kórház főorvosává; Kamarás János dr., 1964. szeptemberben az Orszá­gos Kardiológiai Intézet gyermekgyógyász főorvosává; Kárpáti Ferenc dr., 1965. januárban a Deszki TBC Gyógyintézet urológus főorvosává; Láng László dr., 1964. szeptemberben a Győr me­gyei Kórház belgyógyász főorvosává; Loska György dr., 1965. áprilisban a Tatabányai megyei Kórház baleseti sebész főorvosává; Magyar Károly dr., 1964. szeptemberben a Keszt­helyi Kórház utókezelő főorvosává; Medgyes Árpád dr., 1964. augusztusban a Szek­szárdi megyei kórházban belgyógyász főorvossá; Niderland Vilmos dr., 1964. októberben a Magyar­óvári Kórház belgyógyász főorvosává; Nyeste József dr., 1964. augusztusban a Síkvölgyi TBC Gyógyintézet főorvosává; Ránki László dr., 1965. februárban a Tétényi úti Kórház sebész főorvosává; Réthelyi Jenő dr., 1964. októberben a Keszthelyi Kórház röntgen főorvosává; Róna György dr., 1965. januárban a Sátoralja­újhelyi Kórház belgyógyász főorvosává; Rosner Egon dr., 1965. márciusban a Karcagi Kór­ház laboratóriumi főorvosává; Simonkay Ferenc dr., 1965. januárban a Hegyfalui TBC Gyógyintézet igazgató főorvosává; Széchy Miklós dr., 1965. áprilisban a Tatabányai megyei Kórház általános sebészeti osztályának fő­orvosává; Tamási Károly dr., 1964. novemberben a Sziget­vári Kórház belgyógyász főorvosává; Timaffy Miklós dr., 1964. szeptemberben a Nagy­­kanizsai Kórházban belgyógyász főorvossá és Vajda Dezső dr., 1965. januárban a Központi Álla­mi Kórház röntgen főorvosává nyert kinevezést.

Next