Orvosi Hetilap, 1965. július (106. évfolyam, 27-30. szám)
1965-07-25 / 30. szám - FOLYÓIRATREFERÁTUMOK
Idegsebészet Subarachnoidealis vérzés — tényezők a prognosisban és a kezelésben. Stornelli, S. A. French, J. D.: J. Neurosurg. 1964. 21:769—780. Szerzők 43 saját esetük vizsgálatával kapcsolatban szerzett tapasztalatukról számolnak be. Az irodalomban megoszlók a vélemények arra vonatkozóan, hogy konservatív, vagy sebészi kezeléssel érhetők-e el jobb eredmények subarachnoidealis vérzés esetében. Nem egységes az álláspont arra vonatkozóan sem, hogy mikor legyen a műtét időpontja, valamint milyen legyen a választott műtét. Anyaguk megoszlása: 28 saccularis aneurysma, 4 arteriovenosus malformatio, 11 esetben angiographiával kimutatható kóros eltérés nem volt észlelhető. 14 saccularis aneurysma esetében végeztek műtétet, 14 esetben belgyógyászati kezelést alkalmaztak. Műtét időpontja 2 héttel a vérzés időpontja után volt. 10 esetben történt letippelés, a többi esetben carotis ligatura. Utóbbiak élnek, az előbbiekből 3 halt meg. Arra a konklúzióra jutnak vizsgálataikkal, hogy igen rossz prognosisa van azon eseteknek, ahol diffus vasopasmus látható az arteriogrammon, ugyanis ezen esetekben az egész agy károsodik. Prognosis szempontjából mindegy, hogy conservatív, vagy műtéti kezelést alkalmaznak ezen esetekben, alig lehet túléléssel számolni. Ezzel szemben azon betegeknél, akiknél ezen arteriographiás tünet hiányzott, jelentősen jobb volt a prognosis, úgy a conservatív, mint a műtéttel kezelt esetekben. Hasonlóan rossz prognosztikai jelnek kell tekinteni a vérnyomás emelkedését, mivel ez is diffus agykárosodás jele. Móritz Pál dr. * A »gyomor-ventil«. Új műtéti eljárás a gyermekkori hydrocephalus műtéti kezelésére. Alther, E. (Idegsebészeti klinika, Bonn.) Schweiz, med. Wschr. 1965. 95:234—236. Szerző új műtéti eljárást ismertet a gyermekkori hydrocephalus kezelésére. A régebben leírt eljárások nem váltották be a hozzáfűzött reményeket, beleértve a néhány évvel ezelőtt leírt shunt-műtéteket is, melyek a liquort az oldalkamrából a jobb pitvarba vezették. Az utóbbi eljárás szövődményei a thromboembolia körébe tartoznak (pitvari thrombosis, tüdőembolia, v. jugularis és sinus sigmoideus thrombosis). Amennyiben ilyen nem következett be, úgy az intima részéről bekövetkezett burjánzás okozta a katheter elzáródását. A szövődmények számos halálesetet okoztak, vagy decerebratiot. Ezek alapján keresett szerző újabb módszert a hydrocephalus kezelésére. Módszerének lényege abban áll, hogy az oldalkamrából a liquort műanyagcsövön át hármas szelepen át a nyak és mellkas bőre alatt a gyomorba vezeti. A hármas ventil van hivatva megakadályozni a felszálló fertőzést. Ez ideig hét betegnél végezték el a műtétet sikerrel, szövődmény mentesen. A legrégebbi műtét egy évvel ezelőtt történt. Ref.: Ebben a rovatban referálásra kerültek évekkel ezelőtt a ventriculo-cardialis shunt-műtétek első eredményei és egyben az első szövődményei is. Olyan impressiókat lehetett nyerni, hogy talán a kérdés műtéti szempontból nyugvópontra jutott. A későbbi évek mutatták meg azt, hogy a kérdés mégsem került nyugvópontra, ezen típusú shunt-műtétek számos veszélyt hordoznak magukban. Az ismertetett új eljárás talán reményteljesebb, ezt azonban csak évek múlva nagyobb tapasztalat alapján lehet véglegesen megállapítani. Móritz Pál dr. * A comás beteg narcosisa az idegsebészetben. Campan, L. et Lazorthes, G. (Idegsebészeti Klinika, Toulouse.) Neurochirurgia 1964. 7: 153—157. A comás beteg narcosisa minden esetben nagy anaesthesiológiai problémát jelent. Az a benyomás, hogy célszerűbb lenne localanaesthesiában operálni, de a fájdalomingerekre való élénk motoros reactiók ezt lehetetlenné teszik. Ugyanakkor az a benyomás, hogy a narcosis súlyosbíthatja a beteg állapotát. Szerzők a fenti két szempontot kísérlik meg közös nevezőre hozni vizsgálataikkal. Leszögezik, hogy a fájdalomérzés csak a coma legsúlyosabb stádiumában (coma dépassé) szűnik meg. Ennél kevésbé súlyos comában a fájdalomingerre a beteg reagál, akár határozott védekezés, akár kevésbé határozott védekezés formájában, valamint vegetatív jelenségekkel. Ezen esetekben még kisebb beavatkozások, mint törések repositiója sem vihető keresztül, nemhogy műtét lenne végezhető. Megállapításaikat EEG-vizsgálatokkal támasztják alá. Amennyiben a beteg részéről decerebratio áll fenn, úgy a fájdalominger ezt a tónusfokozódást még kifejezettebbé teszi, vagy csak a fájdalominger provocálja azt ki. Leszögezik, ezt EEG-vizsgálatok is alátámasztják, hogy a coma és az alvás két különálló jelenség, bár a coma obligat velejárója a hypersomnia. Minden comás beteg narcosisa előtt biztonsági intézkedéseket kell tenni, a légzés és keringés szempontjából. Minden mély comásnál előzetes tracheotomia elvégzése látszik szükségesnek. Semmiféle idegsebészeti beavatkozás nem lehet olyan, sürgős hogy a megfelelő reanimatios intézkedések meg ne történjenek. A vérnyomás comás betegeknél nem szokott leesni, kivéve a trauma utáni közvetlen rövid időszakot. Ha jelentősebb tensivesésáll be, úgy mindig egyéb sérülés fennállására kell gondolni, pl. hasüregi vérzésre. Narcosisra felhasználható szerek a következők az idegsebészetben: morfium elengedhetetlen a nyugtalan vigil comás betegek megnyugtatására. Úgyszintén elengedhetetlen a hyperpnoe megszüntetésére is. Nem célszerű az alkalmazása mély comában és decerebratio fennállása esetében. A neuroplegicumok több mint egy évtizede a vegetatív zavarokkal járó coma esetében a választott gyógyszerek, bár nehezen kivédhető mellékhatása a tensiocsökkentés. Újabb neuroplegicumok ilyen hatása már kevésbé kifejezett, vagy egyáltalában nincsen (haloperidol, diazepam). A curare-származékok nem contraindicáltak. A valódi narcoticumok rendszerint feleslegesek. Szerzők hét éve alkalmazzák a chloréthiazol intravénásán, mint a jelenleg rendelkezésre álló legenyhébb intravénás narcoticumot, mely teljesen atoxicus, vegetatív zavarokat nem okoz. Adható egymagában, vagy neuroleptanalgesiával kombináltan. Kedvező tapasztalataik alapján ajánlják, mint egyedül alkalmas narcoticumot a chloréthiazolt komás idegsebészeti betegek altatására. Móritz Pál dr. Sebészi eredmények gerincvelői compressiót okozó metastaticus tumorok eseteiben. Javid, R. etc. N. Y. St. J. Med. 65: 409—411, 1965. Gerincvelői kompressiót okozó metastaticus tumorok esetében a vélemények meglehetősen eltérőek a sebészi beavatkozás indikátióját tekintve. Egyesek csak kivételesen végeznek laminektómiát, mások minden esetben, kivéve a terminális állapotokat. Az ellentétes véleményekre való tekintettel látják szerzők érdemesnek saját anyaguk ismertetését. 43 betegen végeztek metastaticus tumor miatt műtétet. A műtétre történő kiválogatás szempontjai a következők voltak: a beteg várható túlélése még legalább egy hónap legyen, a teljes bénulás ORVOSI HETILAP 1431