Orvosi Hetilap, 1968. február (109. évfolyam, 5-8. szám)

1968-02-25 / 8. szám - HORUS - Regöly-Mérei Gyula: III. Béla magyar király és hitvese, Anna királynő hamvainak palaeopathológiai vizsgálata

ORVOSI HETILAP ítélhető meg biztosan, mert mint azt Huszár és Schranz is megállapították, a kopás rendszerint a frontfogakon a legkifej­ezettebb. A koszorúvarrat alsó része már elcsontosodott (40 év körül), a sagittalis varrat hátsó része nyitott (40 év körül), a lambda-varrat végig nyitott (40 év alatt). A symphysis felszínén ventralis perem képződött, a ra­­musok felé a felszín elhatárolódik (30—35 év). A fel­karcsont velőűre eléri a collum chirurgicumot, a dia­­physisben kezdődő oszlopos szerkezet (31—33 év). A vizsgálatot egyszerűsítette, hogy a postmortalis törés következtében nemcsak röntgenképen, hanem közvet­lenül is vizsgálhattuk a bal combcsont gerendázatát. Amíg mindkét oldalt a fasciculus cephalicus (vagyis a testsúlyt tartó trajectorium-rendszer) jól megtartott, ad­dig a fasciculus trochantericus és arciformis szerkezete tetemesen fellazult, űrei tágabbak, a csontlécek keske­nyebbek, ami a nyak területén a legkifejezettebb, mert ott üregképződás is kezdődik. Ez a lelet általában a 36—41 éves korcsoportnál megszokott, de ezúttal az osteoporosista gyanús jelenségek miatt (ezeket később részletezzük) nem teljes értékű. Vizsgálati eredményeink átlagértéke: 35 év kö­rüli életkor. A személyazonosítás szempontjából is jól fel­­használhatók Varsány János 1848. évi helyszíni raj­zai. A lágyrészek pusztulása miatt ugyanis a halot­ti koronák elmozdultak eredeti helyzetükből és az arcra süllyedtek. III. Béla esetében az orrcsontokon, a bal járomíven és csecsnyúlványon, valamint a jobb oldali halánték tájon megtaláltam a gyűrűsze­rű, zöldes patinanyomokat, ez megfelel a halotti ko­rona sírbeli helyzetének. Antiochiai Annánál a pa­tina főként az orrcsontokon, a halántékon és a csecs­nyúlványokon figyelhető meg, ami szintén azonos azzal a lelettel, amit Pauer leírt, Varsány pedig le­rajzolt. A postmortalis sérülések, mint a corticalis lepattogzása, a kisebb és nagyobb másodlagos tö­rések (így III. Bélánál a koponyaalap jelentős hiá­nya, Annánál a bal­sinus maxillarisba perforáló postmortalis sérülés, stb.) teljesen megegyeznek a Török Aurél által leírt jelenségekkel. A származási idő szempontjából további adatot az eredeti koporsókban található lenyomatok vizs­gálatából nyerhetünk. Ezek a koporsók a székesfe­hérvári püspöki székesegyházban vannak. A kirá­lyi koporsó alapzatának belső felszínén férfinak megfelelő, a királynőin pedig szoknyás női alak (az úgynevezett „várhölgy”) patinázott lenyomata fi­gyelhető meg, amit ugyan Török tagad, mégis ezek jelenleg is megvannak, s a Nemzeti Múzeum a kö­zelmúltban végezte el a konzerválást (Fülep). Ab­ban Török Aurélnak teljesen igaza van, hogy fő­ként spontán mumificatio vagy adipocera esetén képződik a koporsóban ilyen rajzolat. Ha azonban jól záródó (márvány, kő) koporsóban meggyűlnek a rothadási nedvek, ezek feloldják a szervezeti pig­menteket és a ruházat festékeit, a rothadás pedig lassan megy végbe, akkor a felbomló test olyan ne­gatív lenyomatot képezhet, amely a később összeta­padt, megkeményedett iszapszerű anyagban rögzí­tődik. Az ilyen folyamat legalább 500 évet vesz igénybe, de arra is bizonyíték, hogy a sír nem boly­gatott. III. Béla koponyáján (1. ábra) a bregmatájon 9 X 7,5 mm nagyságú besüppedt terület látható, ennek szé­lei és felszíne épek. Török arra gondolt, hogy ezt ré­gebbi sérülés vagy bőrdaganat okozhatta; az ossi­ficatiós reactiv jelenségek hiánya azonban ez ellen szól. A nyíl­varrat közepén található 15 X 36 mm besüppedt terü­letet Török körülírt csontsorvadásnak tartotta. Bár a korhadás utánozhat porozitást, azonban diaphanoszkóp-5. ábra. Antiochiai Anna: Szövettani kép a bal comb­csont postmortalis törésének széléből. Jól megtartott struktúra. Élesen rajzolódó lamina-rendszer. A csont­­sejtűrök és a Havers-csatornák fala ép. A világosra fes­­tődő csontállományban kékesfeketére színezett, sziget­szerű részek láthatók. Hansen—Bock-féle festés. Zeiss- Opton, oc.: 8, obj.: 6,3, 4. ábra. Antiochiai Anna koponyája. Az orrcsontokon és a halántékon gyűrűszerű sötét patina. Postmortalis tö­rések, amelyek miatt a jobb arcüreg falának egy része hiányzik. 425

Next