Orvosi Hetilap, 1968. február (109. évfolyam, 5-8. szám)
1968-02-25 / 8. szám - HORUS - Regöly-Mérei Gyula: III. Béla magyar király és hitvese, Anna királynő hamvainak palaeopathológiai vizsgálata
ORVOSI HETILAP ítélhető meg biztosan, mert mint azt Huszár és Schranz is megállapították, a kopás rendszerint a frontfogakon a legkifejezettebb. A koszorúvarrat alsó része már elcsontosodott (40 év körül), a sagittalis varrat hátsó része nyitott (40 év körül), a lambda-varrat végig nyitott (40 év alatt). A symphysis felszínén ventralis perem képződött, a ramusok felé a felszín elhatárolódik (30—35 év). A felkarcsont velőűre eléri a collum chirurgicumot, a diaphysisben kezdődő oszlopos szerkezet (31—33 év). A vizsgálatot egyszerűsítette, hogy a postmortalis törés következtében nemcsak röntgenképen, hanem közvetlenül is vizsgálhattuk a bal combcsont gerendázatát. Amíg mindkét oldalt a fasciculus cephalicus (vagyis a testsúlyt tartó trajectorium-rendszer) jól megtartott, addig a fasciculus trochantericus és arciformis szerkezete tetemesen fellazult, űrei tágabbak, a csontlécek keskenyebbek, ami a nyak területén a legkifejezettebb, mert ott üregképződás is kezdődik. Ez a lelet általában a 36—41 éves korcsoportnál megszokott, de ezúttal az osteoporosista gyanús jelenségek miatt (ezeket később részletezzük) nem teljes értékű. Vizsgálati eredményeink átlagértéke: 35 év körüli életkor. A személyazonosítás szempontjából is jól felhasználhatók Varsány János 1848. évi helyszíni rajzai. A lágyrészek pusztulása miatt ugyanis a halotti koronák elmozdultak eredeti helyzetükből és az arcra süllyedtek. III. Béla esetében az orrcsontokon, a bal járomíven és csecsnyúlványon, valamint a jobb oldali halánték tájon megtaláltam a gyűrűszerű, zöldes patinanyomokat, ez megfelel a halotti korona sírbeli helyzetének. Antiochiai Annánál a patina főként az orrcsontokon, a halántékon és a csecsnyúlványokon figyelhető meg, ami szintén azonos azzal a lelettel, amit Pauer leírt, Varsány pedig lerajzolt. A postmortalis sérülések, mint a corticalis lepattogzása, a kisebb és nagyobb másodlagos törések (így III. Bélánál a koponyaalap jelentős hiánya, Annánál a balsinus maxillarisba perforáló postmortalis sérülés, stb.) teljesen megegyeznek a Török Aurél által leírt jelenségekkel. A származási idő szempontjából további adatot az eredeti koporsókban található lenyomatok vizsgálatából nyerhetünk. Ezek a koporsók a székesfehérvári püspöki székesegyházban vannak. A királyi koporsó alapzatának belső felszínén férfinak megfelelő, a királynőin pedig szoknyás női alak (az úgynevezett „várhölgy”) patinázott lenyomata figyelhető meg, amit ugyan Török tagad, mégis ezek jelenleg is megvannak, s a Nemzeti Múzeum a közelmúltban végezte el a konzerválást (Fülep). Abban Török Aurélnak teljesen igaza van, hogy főként spontán mumificatio vagy adipocera esetén képződik a koporsóban ilyen rajzolat. Ha azonban jól záródó (márvány, kő) koporsóban meggyűlnek a rothadási nedvek, ezek feloldják a szervezeti pigmenteket és a ruházat festékeit, a rothadás pedig lassan megy végbe, akkor a felbomló test olyan negatív lenyomatot képezhet, amely a később összetapadt, megkeményedett iszapszerű anyagban rögzítődik. Az ilyen folyamat legalább 500 évet vesz igénybe, de arra is bizonyíték, hogy a sír nem bolygatott. III. Béla koponyáján (1. ábra) a bregmatájon 9 X 7,5 mm nagyságú besüppedt terület látható, ennek szélei és felszíne épek. Török arra gondolt, hogy ezt régebbi sérülés vagy bőrdaganat okozhatta; az ossificatiós reactiv jelenségek hiánya azonban ez ellen szól. A nyílvarrat közepén található 15 X 36 mm besüppedt területet Török körülírt csontsorvadásnak tartotta. Bár a korhadás utánozhat porozitást, azonban diaphanoszkóp-5. ábra. Antiochiai Anna: Szövettani kép a bal combcsont postmortalis törésének széléből. Jól megtartott struktúra. Élesen rajzolódó lamina-rendszer. A csontsejtűrök és a Havers-csatornák fala ép. A világosra festődő csontállományban kékesfeketére színezett, szigetszerű részek láthatók. Hansen—Bock-féle festés. Zeiss- Opton, oc.: 8, obj.: 6,3, 4. ábra. Antiochiai Anna koponyája. Az orrcsontokon és a halántékon gyűrűszerű sötét patina. Postmortalis törések, amelyek miatt a jobb arcüreg falának egy része hiányzik. 425