Orvosi Hetilap, 1972. október (113. évfolyam, 40-44. szám)
1972-10-01 / 40. szám - Mészáros Márta - Nagy András - Czeizel Endre: A congenitalis vitiumok incidenciája (gyakorisága) Szolnok városban és a szolnoki járásban
Szolnok megyei Tanács Hetényi Géza Kórház-Rendelőintézete (igazgató főorvos: Csépányi Attila dr.) és Országos Közegészségügyi Intézet (főigazgató: Bakács Tibor dr.). Humángenetikai laboratórium A congenitalis vitiumok incidenciája (gyakorisága) Szolnok városban és a szolnoki járásban Mészáros Márta dr., Nagy András dr. és Czeizel Endre dr. A congenitalis vitiumok születéskori incidencia értékét az újabb irodalmi közlések 6—8 ezrelék között adják meg (3, 1). A közlés alatt álló budapesti felmérés értéke (7,1 ezrelék) megfelel ezeknek az értékeknek (2). Magunk Szolnok város és szolnoki járás 1963-as élveszülöttjeinek cong. vitium gyakoriságát kívántuk megállapítani. Eredményünket — amely az irodalomban észlelt eddigi legmagasabb incidencia érték — és vizsgálati módszerünket, mellyel az optimális epidemiológiai modellt szándékoztunk megközelíteni, közöljük ehelyütt. Az incidencia érték pontos meghatározása feltételezi: 1. hogy a populatio (vagy minta) minden egyes tagja cardiológiai vizsgálatra kerüljön. A gyakorlatban ezt szinte lehetetlen maradéktalanul keresztülvinni. 2. A kórismézés azonos és korszerű diagnosztikai eszközök igénybevételével, következetesen ugyanazon szempontok alapján történjen. (Ez elvileg csak akkor érhető el maradéktalanul, ha vagy ugyanaz a szakorvos végzi minden egyes személy vizsgálatát, vagy közösen felkészített team munkájáról van szó.) 3. A vizsgált esetek száma olyan nagy legyen, hogy a véletlen okozta hiba értékelhetően ne befolyásolhassa a végeredményt. Különböző vizsgálati módszerekkel kísérelték meg a vele született szívhibák incidenciáját lehetőleg pontosan meghatározni, de ezen módszerek egyike sem tekinthető optimálisnak. a) A születéskori észleléseknél csak a súlyos klinikai tüneteket, cyanosist vagy a hangos szívtörejt okozó congenitalis vitiumot lehet felismerni. Így az ide vonatkozó hazai és külföldi közlemények irreálisan alacsony (0,1—4 ezrelék) értékeket tartalmaznak. b) Az újszülött- és csecsemőkori beteganyag vizsgálata kórházi, klinikai osztályok észleléseit jelenti. Ez a vizsgálati anyag erősen szelektált, mivel az adott kórházba kerülés nem véletlenszerű. Nem szerepelnek benne a már korábban — esetleg vitlámok következtében — elhaltakon kívül azok sem, akik feltűnő klinikai tüneteket nem mutatva nem is kerültek kórházi osztályra. Az ilyen körülmények között talált incidencia 0,8—3,6 ezrelék között mozog. c) A sectiós anyagon alapuló felmérések szelektált fatális kimenetellel bíró eseteket fognak össze, így érthető a 12,0—54,0 ezrelékes incidencia. Orvosi Hetilap 1972. 113. évfolyam, 40. szám d) A szűrővizsgálatok jól körülhatárolt populatiók, reprezentatív minták szakorvosi vizsgálatának eredményét tükrözik, ezek azonban csak a praevalencia megállapítására alkalmasak. Az ilyen jellegű vizsgálatok incidencia értékei 2—6 ezrelék között vannak. e) Az ún. komplex vizsgálatokban az összes lehetséges kimenetelt tekintetbe veszik, az elhaltakat a sectiós anyag, az életben levőket (klinikai tünetekkel bíró eseteket) a kórházi beteganyag, a feltűnő klinikai tünetek nélkül élőket a gondozási és szűrési anyag adja, s ezek összesítésével állapítják meg az incidenciát. Ennek több változatáról beszélhetünk: 1. A központi nyilvántartási rendszer elvileg jó volna, de a bejelentési fegyelem lazasága miatt jelenleg még nem kapunk kellően pontos értékeket (1,2— 6,0 ezrelék). 2. Az ún. longitudinális módszer esetében meghatározott gyermek-populatiót születésétől kezdve hoszszabb időn át (legalább iskolás korig) szakorvos kísér figyelemmel. Kitűnő módszer lenne, de csak kis „minta” esetében oldható meg, a hosszabb időn keresztül fenntartandó kontaktus számos hibalehetőséget rejt magában, gyakorlati keresztülvitele csaknem megoldhatatlan. 3. Az ún. intensív módszer alkalmazásakor a vizsgáló csoport az index páciensek felkutatásának összes lehetőségét figyelembe véve próbálja a kiválasztott populatio incidenciáját megállapítani. Az újabb 6,8 ezrelékes incidenciák, így a 7,1 ezrelékes budapesti érték is ilyen eljárás eredményeként adódott. Ennek a módszernek is vannak buktatói: sok szakember gyakran eltérő véleménye, felfogása alapján kórismézett és — főleg — regisztrált anyag gyűjthető így össze, miközben az adott korcsoport vagy évjárat teljessége nem ellenőrizhető. Vizsgálati anyag és módszer Vizsgálatunkban a korábbi módszerek buktatóit próbáltuk kiküszöbölni, és ezért tulajdonképpen retrospectív longitudinális — intenzív felmérést végeztünk. A Központi Statisztikai Hivataltól megkaptuk Szolnok város és a szolnoki járás lakosai 1963. évi élve születéseinek „Születési Lapja”-it és ennek alapján alfabetikus névsort készítettünk (1. táblázat). Tehát a vizs-1. táblázat A vizsgált (ill. vizsgálni kívánt) populatio megoszlása KSH szerint az 1963-ban élveszületettek száma %a Szolnok városban 670 38,93 A szolnoki járásban 1051 61,07 Összesen 1721 100,00 Vizsgálatra került az iskolákban .... 1249 72,57 Meghalt.......................................................... Tankötelezettség alól felmentést 563,25 kapott ........................................................... 23 1,34 így vizsgálatra került............................ 1328 77,16 Beköltözött................................................. 12— Összesen vizsgálatra került ................ 1340 (77,86) Elköltözött ................................................. 228 13,25 „Eltűnt”........................................................ 153 8,89 Összes vizsgált eset ................................. 1340 Ebből congenitalis vitiumos................ Cong. vitium incidencia élveszülöttek 14 ben................................................................. 10,40/00 *