Orvosi Hetilap, 1972. december (113. évfolyam, 49-53. szám)

1972-12-03 / 49. szám - Góth Endre: Julesz Miklós

Julesz Miklós (1904-1972) Súlyos veszteség érte a magyar orvostudományt: Julesz Miklós eltávozott az élők sorából. Munkaereje teljében támadta meg a halálos betegség. A Semmelweis Orvostudományi Egyetem Élettani Intézetének volt gyakor­noka 1923—1927 között, majd 1929-ig externista a budapesti III. sz. Belklinikán. 1943-ig a Szabolcs utcai kórházban működött, 1945-től tanársegéd, majd ad­junktus a Semmelweis Orvostudományi Egyetem I. sz. Belgyógyászati Kliniká­ján. 1956—58-ig nem tanszékvezető egyetemi tanár volt ugyanezen intézetben. 1958-ban tanszékvezető egyetemi tanárrá nevezték ki a Szegedi Orvostudomá­nyi Egyetem II. sz. Belgyógyászati Klinikájára, majd 1959-ben az I. sz. Bel­gyógyászati Klinikára. 1937-ben Widder-díjjal, 1942-ben Esterházy-ösztöndíjjal, 1948-ban Senger­­díjjal tüntették ki. 1947-ben a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen „Az en­dokrin betegségek gyakorlati diagnosztikája” tárgykörből egyetemi magánta­nárrá habilitált. 1951-ben kandidátussá minősítették, 1956-ban az orvostudományok doktora fokozatot érte el. 1967-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjai közé választotta. 1967-ben a Halle—Wittenbergi Luther Márton Egyetemi Or­vosi Fakultásának „honoris causa” doktorává avatták. 1961-ben „Kiváló orvos” címmel, 1962-ben Kossuth-díjjal, 1964-ben a „Munkaérdemrend” arany fokozatával tüntették ki. A Magyar Endokrinológiai és Anyagcsere Társaság elnöke volt megalaku­lása óta. 1960 óta a Royal Society of Medicine-nek, 1965 óta a Nemzetközi Bel­gyógyász Társaságnak tagja volt. A Magyar Tudományos Akadémia Orvosi Osztályának vezetőségi tagja 1967- től 1970-ig. Korábban évekig a Magyar Belorvosi Archívum felelős szer­kesztője volt. Számos alkalommal tartott előadást tudományos kutatásairól külföldön, így 1968- ban Mexicóban, a Nemzetközi Endokrinológiai Társaság Kongresszusán, 1969- ben Franciaországban, 1970-ben a Moszkvai Akadémia Endokrinológiai Intézetében. 137 dolgozata jelent meg részben magyar, részben külföldi folyóiratokban. Több monográfiának szerzője, illetve társszerzője. „A neuroendokrin betegsé­gek kórtana és diagnosztikája” 1957-ben jelent meg. Ugyanezen könyv német nyelvű kiadása 1961-ben, orosz kiadásai 1963-ban és 1967-ben jelentek meg, Holló Istvánnal társszerzőségben. Első tudományos munkája a reversibilis haemolysis kérdésével foglalko­zott, később a vasomotor-centrum anginája néven új tünetcsoportot írt le. Tu­dományos érdeklődése korán az endokrinológia irányába fordult. Kimutatta, hogy a ketosis a hypophysis elülső lebeny basophil funkciójának erős ingere. Vizsgálta a B--vitamin hatásait az adenohypophysisre. E kutatások alapján új eljárást dolgozott ki a hypophysaer és a pankreatogen diabetes elkülönítésére, valamint bizonyos amenorrhoeák és a női klimax kezelésére. Kimutatta, hogy a hypophysis transplantatio véd a histamininhalatiós shock ellen és a Mashugi­nephritist enyhe glomerulitissé változtatja.

Next