Orvosi Hetilap, 1973. március (114. évfolyam, 9-12. szám)

1973-03-04 / 9. szám - Kuhn Endre: † Dr. Benkő György

Dr. Benkő György 1972. X. 16-án a VI. Magyar Radiológus Kongresszusról visszatérőben tragikus autóbaleset következtében életét vesztette Benkő György dr. egyetemi tanár, a Pécsi Orvostudományi Egyetem Röntgenklinikájának igazgatója. Halálával nem­csak a magyar radiológiát, hanem az egész magyar orvostársadalmat is súlyos veszteség érte. Benkő György dr. 1913. III. 26-án született Derecskén. A sárospataki gim­náziumban tanult, ott érettségizett 1931-ben. Orvosi tanulmányait a Debreceni Tudományegyetemen folytatta, orvosdoktori oklevelét 1938-ban nyerte el, majd a Kaposvári Kórház belgyógyászati osztályára került. 1941-ben a pécsi Szemé­szeti Klinikán kezdte meg egyetemi működését, a Pécsi Orvostudományi Egye­temhez haláláig hű maradt. Rövid szemészeti klinikai munka után az I. sz. Bel­klinikára került, pályája gyorsan ívelt felfelé. 1946-ban tanársegéd, 1952-ben adjunktus, 1953-ban docens. Belgyógyászati szakképesítésének megszerzése után érdeklődését egyre inkább a radiológia keltette fel, s a sugaras eljárásokból is szakképesítést szerzett. 1952-től az I. sz. Belklinika röntgenlaboratóriumának vezetője, 1953-ban már a radiológia egyetemi oktatója. 1963. XII. 30-án nevezték ki az akkor újonnan szervezett Röntgenklinikára egyetemi tanárnak. Egyetemi tanári kinevezése után nagy lendülettel és lelkesedéssel látott hozzá a Röntgenklinika megszervezéséhez. Háromhónapos svédországi tanul­mányút­járól gazdag tapasztalatokkal tért haza, s részben ezeknek felhasználá­sával mintaszerűen szervezte meg klinikáját. Abban az időben már javában folyt az egyetem új, 400 ágyas klinikai tömbjének , s ezen belül a Röntgen­klinikának — építése. Fáradtságot nem ismerve szervezte be a legkorszerűbb radiológiai vizsgálóeszközöket, s mire — 1966. augusztus 20-án — ünnepélyes keretek között megnyílt a külföldiek által is megcsodált klinikai tömb, a mo­dern, a legkényesebb szakmai igényeket is kielégítő Röntgenklinika is kitárta kapuit a betegek előtt. Magas szintű elméleti tudása és széles körű gyakorlati tapasztalatai a formát gyorsan megtöltötték tartalommal. Új vizsgálati módsze­reket vezetett be, megszervezte a mindennapi filmdemonstrációkat és kliniko­­radiológiai konziliumokat. A társklinikák csakhamar felismerték a korszerű ra­diológia nyújtotta lehetőségeket, az igényes vizsgálatok sokrétű információit, s élve a lehetőségekkel, gyakorlati és elméleti munkájuk nélkülözhetetlen része lett a radiológia. Tudományos munkásságát és mindennapi gyakorlati munkáját kettős szakképesítése determinálta. A belgyógyász és radiológus tapasztalatával ítélte meg a radiológiai vizsgálatok lehetőségeit, korlátait és veszélyeit; mindig a beteget látta s vizsgálta, nem csupán a pillanatnyi állapotot rögzítő röntgen­képet. Diagnózisai ezért voltak megbízhatóak és elmélyültek. Munkatársait is ebben a szellemben nevelte. Kimagasló munkát végzett az angiographiás vizsgáló módszerek indikációinak és methodikájának kidolgozásában, s angio­graphiás vizsgálataival brilliáns módon állította fel a kórismét. Az angiographia mellett elmélyedten művelte a gastroenterológiát is, s a radiológiai vizsgálatok mellett — szükség esetén — a gastroscopiát is igénybe vette a diagnózis biz­tosítására. 1957-ben lett az orvostudományok kandidátusa. 51 tudományos dolgozata jelent meg, jó részük külföldi folyóiratokban is. Közleményei mindig igen nagy érdeklődést és visszhangot váltottak ki. A csöndet s az elmélyült munkát szerette. Ezért ült szívesen dolgozószobá­jában munkába merülve, s kerülte a zajos összejöveteleket. Iskolát alapított és nevelt. Munkatársainak szakmai képzettsége és emberi magatartása a biztosí­téka annak, hogy korai halála miatt meg nem valósulhatott tervei és elképze­lései valóra váljanak. Munkatársai, barátai emlékét kegyelettel őrzik meg. Kuhn Endre dr.

Next