Orvosi Hetilap, 1973. március (114. évfolyam, 9-12. szám)

1973-03-04 / 9. szám - Sas Mihály: A petefészek generatív működésének serkentése gyógyszeres kezeléssel

Szegedi Orvostudományi Egyetem, Női Klinika (igazgató: Szontágh Ferenc dr.) A petefészek generatív működésének serkentése gyógyszeres kezeléssel Sas Mihály dr. Az Orvosi Hetilap újraindulásának 25. évforduló­jára, a szerkesztőség felkérésére írt tanulmány. A reproductiós endokrinológia 25 éves fejlődését legjobban az a tény szemléltetheti, hogy ma már lehetőségünk van a petefészek generatív működé­sének fokozására. A beavatkozásnak elengedhetet­len feltétele volt az egész nőgyógyászati endokri­nológiának olyan accelerált, előre nem látott fej­lődése, aminek a II. világháború utáni évektől kezdve tanúi, részesei vagyunk. Egészen nagy vonalakban és csak adatszerűen ér­demesnek tartjuk felsorolni a kutatásoknak azokat a fontosabb mérföldköveit, amelyek ismerete szükséges volt a beavatkozáshoz. E feltételeket irodalmi adatok felsorolása nélkül említjük, mert az elmúlt két évti­zed kutatásaira — kevés kivételtől eltekintve — a ku­tatás depersonalizálódása is jellemzőjévé vált; egy­­egy összefüggő kérdéscsoport megismerését ma már alig tudjuk egy-egy szerző nevéhez kapcsolni. 1. Az élettan és kórélettan területe. Tulajdonkép­pen tapasztalati tények alapján tudtuk már 25 évvel ezelőtt is, hogy a hypothalamus, hypophysis és ova­rium között működés szempontjából kapcsolat van. Ismertük az exteroceptív impulzusok hatását a geni­talis cyclus lefolyására, azonban az elmúlt 25 év alatt tisztázódott a hypophysis és hypothalamus kapcsolata, a feed-back mechanismus, továbbá az impulzusok ide­gi és humorális áttevődésének módja. Ezek az élettani adatok azután lehetővé tették a cyclus mai munka­­hypothesisének és az anovulatiós kórképek patho-me­­chanismusának tisztázását, ill. kialakítását. 2. Biochemiai ismeretek. A sexualsteroidok nagy részének szerkezetét korábban is ismertük, de a rész­letek az elmúlt 25 év alatt tisztázódtak. Új steroidokat fedeztek fel, és lehetővé vált a steroidok anyagcseré­jének vizsgálata. Az elmúlt két évtizedben sikerült a gonadotrop hormonok izolálása és identifikálása. 3. Diagnosztikus módszerek. Az elmúlt 25 év alatt alakultak ki a klinikai endokrinológiai vizsgáló eljárá­sok (alaphőmérséklet, cervix, cervicalis nyálka vizsgá­lata, kolpocytológia stb.). Minden Sexualhormon meghatározására jól repro­dukálható kémiai, ill. radioaktív módszereket dolgoz­tak ki. Ma már mikro-, nanogrammos nagyságrendben biztonságosan határozhatjuk meg a sexualhormonokat. Erre a célra 25 év előtt csak biológiai tesztek szolgál­tak a magukban hordott hibáikkal. 4. Pharmakológiai ismeretek. Megismertük a feed­back mechanismust, a rebound-hatást, és részleteiben tisztázódott az endometrium pharmakológiája. A gona­­dotropinok és steroid-hormonok pharmakológiájának ismeretében functionális (különböző „fékezéses” és „serkentéses”) testeket dolgoztak ki, melyek ma már nélkülözhetetlenek az egyes kórképek diagnosztizáló­ Orvosi Hetilap 1973. 114. évfolyam, 9. szám­­ában, továbbá az érintett szervek functióképességének megítélésében. 5. Praeparatív (gyógyszer) kémia. Napjainkban egész sor steroid-hormont synthesissel állítanak elő (területünkön különböző oestrogen és progestativ ha­tású vegyületeket). A gyógyszerkémia a különböző pro­gestativ anyagok synthesisével lehetővé tette gyakor­lati szinten a népszaporodás negatív és pozitív irányú hathatós befolyásolását. És az igazság kedvéért meg kell állapítanunk, hogy e vegyületek synthesise, tanul­mányozása rendkívül erős lendületet adott a sexual­­endokrinológia minden területének legaprólékosabb tanulmányozására. A gonadotrop hormonokból therá­­piás készítményeket sikerült — ha nem is korlátlan mennyiségben — előállítani. A petefészek generatív működésének fokozása tulajdonképpen ugyanolyan régi kívánság, mint an­nak gátlása. A társadalmi motiváció az emberiség történetében koronként változott, de igényét ilyen vagy olyan megjelenésben minden társadalmi for­mában megtaláljuk. Ezt az igényt a mindenkori tu­dományos ismeretek szintjének megfelelően pró­bálták kielégíteni. Az irodalom viszonylag keveset foglalkozik a stimulatio kérdésével, aminek az a magyarázata, hogy az elmúlt évtizedekig a kezelés lehetőségei szerények voltak. A régebben — főleg az empíria alapján — javasolt életrendi, fizikális, sőt hormon­­kezelések is jártak már bizonyos eredménnyel, azonban az elmúlt két évtized nagyon alapos pla­­cebo-kísérleteinek ismeretében akaratlanul is fel­merül a kérdés, hogy e therápiás eredményekben nem volt-e jelentős szerepe a placebo-hatásnak? Az ovulatio inductiója mint tudatos és hatásos beavatkozás, valójában az 1950-es évek második felében indult meg, amikor nemzeti és csoportja emberi hypophysisből therapiás célokra is alkal­mas, főleg FSH hatású gonadotropint állított elő. Az ovulatio kiváltása emberi gonadotropinokkal ma is aktuális therapia; széles körű elterjedését a beavatkozás kockázatossága és rendkívüli drága­sága akadályozza. A további kutatásoknak új irányt adott egy nem várt megfigyelés. Az 1950-es évek elején a petefészekműködés gátlására szolgáló pharmako­­nok keresése közben (a gátlás társadalmi igénye lé­nyegesen nagyobb, ezért ez a kutatási irány sokkal nagyobb befektetéssel folyt) olyan anyagot állítot­tak elő (MER—25), amely anyag a várakozással el­lentétben­ indukálta az ovulatiót. A véletlen szolgáltatta eredmény azután olyan vizsgálatokat indított el, amelyeknek célja most már a petefészekműködés fokozása volt. Ez a meg­figyelés az 1950-es években történt, a therápiás le­hetőségek az 1960-as évektől kezdve tisztázódtak. Napjainkban pedig az egész kérdéskomplexum jól körvonalazott elméleti kutatási iránnyá, sőt klini­kai gyakorlattá válik. A petefészekműködést fokozó vegyületek közül az első a chlorotrianisen (TACE) volt, amit Thompson és Werner (83) vizsgált először. Ezt a vegyületet követte az ethoxytriphetol (MER—25), ennek hatásait Werner és mtsai (43) közölte. A már klinikai célokra is alkal­mas chloramiphent (MRL—41, Clomiphen) Holtkamp és mtsai (31) ismertették. Megállapították, hogy ezek a vegyületek egy bizonyos adagban az ovarialis func­­ l.

Next