Orvosi Hetilap, 1975. szeptember (116. évfolyam, 36-39. szám)
1975-09-07 / 36. szám - Varró Vince - Maurer Mária - Pach Éva - Szöllősi Géza: A colitis ulcerosáról - 14 évvel később
Szegedi Orvostudományi Egyetem, I. Belgyógyászati Klinika (igazgató: Varró Vince dr.) és II. Belgyógyászati Klinika (igazgató: Cserháti István dr.) A colitis ulcerosáról — 14 évvel később Varró Vince dr., Maurer Mária dr., Pach Éva dr. és Szöllősi Géza dr. Bevezető rész Az Orvosi Hetilap hasábjain 1961-ben — a II. világháború utáni időszakban elsőként — közöltünk klinikai tanulmányt colitis ulcerosás beteganyagunkról (35). Ebben a közleményben az 1949—60. között észlelt 48 beteg adatainak feldolgozása során nyert tapasztalatainkról számoltunk be, összehasonlítva azokat az irodalom álláspontjával. Az azóta eltelt 14 év alatt a colitis ulcerosa (c. n.) továbbra is érdeklődésünk homlokterében maradt, s korábbi beteganyagunk sorsának figyelemmel kísérésével párhuzamosan újabb betegeinken igyekeztünk további diagnosztikus és therápiás felismerésekhez jutni. 1975. január 1-ig összesen 197 beteget kezeltünk c. v. diagnózissal (1. táblázat). 1. táblázat Colitis ulcerosás beteganyagunk megoszlása (1950—1975) Észlelt betegek száma: 197 Férfi: 52,3% Ezek kezelése során nyert tapasztalataink és az irodalom újabb adatai alapján korábbi megállapításainkat kívánjuk felfrissíteni, helyenként korrigálni. Bizonyos kérdéseket illetően természetesen nem tudunk lényeges változásról beszámolni; ezekre vonatkozóan korábbi közleményünkre utalunk (35). Előfordulás, súlyosság Nehezen tudunk állást foglalni abban a kérdésben, vajon hazánkban a c. u.-ás betegek száma az utolsó évtizedekben megszaporodott-e vagy sem. A 11 év alatt észlelt 48 beteggel szemben (4,4 beteg/év) a következő 14 év alatt diagnosztizált esetek száma 149-re emelkedett (10,6 beteg/év). Ennek a növekedésnek azonban lehetett az is az oka, hogy irodalmi munkásságunk alapján (V. V.) ismertté vált a c. u.-val szembeni érdeklődésünk, s Orvosi Hetilap 1975. 116. évfolyam, 36. szám így több beteget irányítottak hozzánk. Ugyanez a helyzet a súlyos betegek megítélésében is. A súlyos septicus forma aránya (2 : 48-ról 28 : 149-re) jelentősen megnőtt, de kétségtelen, hogy nemcsak a környező kórházakból, de az ország egész területéről kaptunk súlyos állapotban levő betegeket. Ennek ellenére az ország gastroenterológusaival tartott szoros szakmai kapcsolataink alapján az a benyomásunk, hogy hazánkban a c. u.-ás betegek abszolút száma és ezen belül a súlyos formák relatív gyakorisága megnőtt. Hasonló értelemben nyilatkoztak Prónay és mtsai is (26) Miskolc és környékének anyaga alapján. A kérdés egyértelmű tisztázását a tervbe vett c. u.-kataszter felállítása teszi majd lehetővé. Biztosan megnőtt a műtétre kerülő c. u.-s betegeink száma; ez indirekt bizonyítéka a súlyos esetek megszaporodásának, bár itt is számba kell vennünk azt, hogy a műtéti indikációt illetően felfogásunk alapvetően változott. Az összehasonlítás kedvéért elkészítettük beteganyagunk korábban használt „súlyos”, „középsúlyos” és „enyhe” forma szerinti megoszlását. Ebben a súlyos stádiumban levő betegek számarányának ugrásszerű emelkedése szembetűnő, míg a másik két csoport relatív gyakorisága alig változott (2. táblázat). 2. táblázat 1960 óta észlelt colitis ulcerosás betegeink megoszlása a betegség súlyossági foka szerint (149 beteg) „Enyhe” 56,4% (66,7%) „Középsúlyos” 24,8% (29,1%) „Súlyos” 18,8% ( 4,2%) Zárójelben szerepelnek az 1961-es számarányok Gyakorlati szempontból azonban az utóbbi években szívesebben használtuk a folyamat kiterjedését alapul vevő felosztást, s ezen belül is az ún. szervre lokalizált, illetve szisztémás manifesztációkkal járó c. v. megjelölést. Az előbbi tájékoztatott bennünket a bélkárosodás kiterjedéséről és támpontul szolgált a későbbi időpontokban elvégzett kontroll vizsgálatok értékeléséhez (progreszszió) (3. táblázat). A szervre lokalizált, illetve szisztémás manifesztációkkal járó c. u. megjelölésnek a prognózis és a therapiás terv szempontjából láttuk hasznát. 3. táblázat Colitis ulcerosás betegeink megoszlása a bélfolyamat kiterjedése szerint proctosigmoiditis................................................................... 43,2% descendens vagy/és rectum sigma ................................... 24,9% előbbiek + transversum vagy/és ascendens .................. 28,9% pancelitis + terminalis ileum ............................................ 3,0% Végül újólag megerősíthetjük azokat a korábbi közlésünkben említett adatokat, miszerint a c. u.-t illetően különböző országokban (sőt nagy kiterjedésű, ethnikailag elkülönülő népesség esetében, azok egyes részeiben) úgy számszerűen mint lefolyást illetően jelentős eltérések észlelhetők. Az északi országokban általában gyakoribb és súlyosabb, meleg égöv alatt ritkább és enyhébb a c. u. Demling és Classen (5) az erlangeni egyetem erősen% Nő: 47,7% 1974-ben történt ellenőrzés során állapotáról nem sikerült adatokat nyernünk 10,6% 150 Észlelési idő alatt meghalt 13,2% Jeleileg észlelésünk alatt van 76,2% 100,0% 2103