Orvosi Hetilap, 1976. február (117. évfolyam, 5-9. szám)
1976-02-29 / 9. szám - FOLYÓIRATREFERÁTUMOK
lönbséget, ellenben 39 igazolt tüdőrákos beteg serum cink-koncentrációja szignifikánsan alacsonyabb volt az előbbiekénél. A bronchiecasiás betegeknek 3 héten keresztül kettős vak módszerrel cinkszulfát kezelést adtak és — bár a serum cink-koncentráció megnőtt — nem tapasztaltak klinikai javulást. Vadász Imre dr. Jellegzetes tumorantigének hörgőrákban. A fluoreszcencia menynyiségi meghatározása szövetmetszetben. Schilpkröter, H. W. és mtsai (Hyg. Inst. Univ. Düsseldorf.) : Zbl. Bakter. I. Orig. Serie I. 1974, 159, 526—538. A szerzők fluoreszcensz-serológiai eljárással vizsgálták az antigének elhelyezkedését daganatszövetekben kimerített tumorantisavókkal, amelyekhez fluoreszkáló festéket kötöttek. Az immunsavókat nyulakban termelték, kétféle típusú volt, az egyiket ammóniumsulfatban (50%) oldódó hörgőrákszövetkivonattal, a másikat nem oldódó szövetkivonattal nyerték (Anti-AS-Tu ill. anti-AP-Tu), ezeket normál tüdőszövet-kivonattal és A-, valamint B-típusú emberi vvs-ekkel merítették ki. Az ellenanyagokat 15 műtéttel eltávolított hörgőrák mintával és 8 boncolásból származó daganat és pneumonia mentes tüdőmintával hozták össze, az antigen-antitestkötődés mértékét, ill. a fényintenzitást Zeiss f. fluorescens-mikroszkóp photométerrel határozták meg. Megállapították, hogy e módszer a serológiai reakció megfigyelésére alkalmas. A hörgőrákszövet reagált az ellenanyaggal, a reakció intenzitása 1,6—2,0-szerese volt a normál tüdő reakciómértékének. A két típusú ellenanyag közül az Anti-AP-Tu (oldatlan antigén ellen képződött) volt az erősebb, 1,6—1,8-szor erősebb intenzitású fényt adott, mint az Anti-AS-Tu savó. A festékkel ellátott normál savók azonos erősségű reakciót adtak a rák- és a normál tüdőszövettel. Az emberi fehérje ellen termelt immunsavók (antihuman-serumok) erősebben kötődtek a normál tüdőhöz, mint a rákszövethez, jelezve, hogy az utóbbi eltér a normális emberi fehérjétől. Az antigén ellenanyagkomplexum a sejthártyában és a cytoplasmában helyezkedik el. Hogy az ismertetett módszer beválik-e hörgőváladék vagy próbakimetszési anyag vizsgálatára, azt további kísérleteknek kell eldöntenie. Nikodemusz István dr. BCG és rák. Bast, R. C. és mtsai. New Engl. J. of Med. 1974, 290, 1413—1420. A tumornövekedés előidézése BCG-vel. Számos kísérletben megerősítették, hogy a spontán keletkezett, a vírus és a kémiai szerek indukálta tumorok átoltása előtt legalább egy héten át subcutan vagy iv adott BCG gátolta a tumornövekedést 45%-ban, nem volt effectusa 45%-ban és elősegítette a növekedést 10%-ban. A tumorgraftot egereken, patkányokon és tengerimalacokon alkalmazták. Az előidézett tumor kezelése BCG-vel. A kifejlődött tumorgraftok általában refracterek a BCG-vel végzett immuntherapiára. A solid polyoma tumor isograftját gátolni lehetett syngen patkányokon, ha a BCG-t 2 héttel előbb vagy a tumor átültetése idejekor adták. Ha a kezelést elhalasztották addig, míg a graft tapinthatóvá vált, az intradermalisan adott BCG inkább stimulálta a tumornövekedést. Patkányokat keverten tumorsejtekkel és BCG- vel kezeltek a tumornak a syngen recipiensbe való átoltása előtt. A tumornövekedést teljesen gátolni lehetett, holott külön-külön a fenti kezelések ebben a systemában eredménytelenek voltak. Megkísérelték a tengerimalac hepatomát BCG intratumoralis adásával befolyásolni. Tengerimalacok diethylnitrospamin indukálta hepatoma asciteséből 100 syngen tumorsejtet nyertek. Ezeket intradermalisan átoltották. Egy hét eltelte után az intradermalis csomón túlmenően mikroszkópos metastasisokat tudtak kimutatni a regionális nyirokcsomókban. Intratumoralisan a fenti intervallumban adott BCG 107 concentratióban az esetek 60%-ában gyógyulást eredményezett. A tumor exeindálása, ill. a tumorba történő só befecskendezése esetén az állatok 60— 90%-a elpusztult. Leukaemia, lymphoma, sarcoma hatásos immuntherapiáját figyelték meg, ha egereken és patkányokon BCG-t egyedül vagy besugárzott, allogén, vagy neuramidase-val kezelt tumorsejtekkel kombinálva alkalmazták. A BCG-therapia hatásosságát a következő tényezők határozzák meg: 1. A tumor nagysága alapvetően megszabja a BCG hatásosságát. A BCG és a besugárzott leukaemiás sejtek csak abban az esetben tudják meggyógyítani az egér leukaemiát, ha a tumor tömege nem haladja meg a 105 sejtet. 2. A BCG-re való immunválaszkészség kifejlesztésének a lehetősége. Az antilymphocyta serummal kezelt, hepatomás tengerimalacokon a BCG nem eredményezett regressiót, a tuberculin érzékenység sem fejlődött ki. Cortison, thymectomia, subletalis röntgenbesugárzás késleltették a tuberculin-hypersensivitás kialakulását és a BCG + fibrosarcomasejt keverékéből elősegítették a tumor kifejlődését. 3. A BCG injectio az élő organismusok megfelelő számát tartalmazza. A tumor elleni aktivitás függ a BCG altörzsektől és a vaccina preparálási módjától. 4. A BCG és a tumorsejtek szoros kontaktusa, amely elérhető a tumorba adott BCG vaccina és + élő, vagy mitomycinnel kezelt tumorsejtekkel. 5. A tumor associált antigénre történő immunválasz kifejlődésének a képessége. A tumorsejtek hydrolytikus enzymekkel történő kezelése növelni tudja az immunogenicitásukat. Simmons és mtsai syngen egerek fibrosarcoma graftjának komplett remissióját idézték elő choleravibrióval, neuraminidaseval és mitomycin C-vel kezelt tumorsejtekkel. BCG-vel és neuramidaseval kezelt sejtek még hatásosabbak voltak. Patakfalvi Albert dr. Égési hegekben kialakuló rák. Montani Dr. és mtsai (Zágrábi Kórház Plasztikai Sebészeti és Radiológiai Osztálya, Jugoszlávia.): Chir. Plastica 1974, 2, 203—210. A szerzők tíz év során 30 beteget operáltak, akiknek konzervatíve kezelt mély égése után a viszszamaradt hegben carcinoma alakult ki. A sérülés és a carcinoma klinikai felismerése közötti idő 10 és 40 év között váltakozott, általában 15—20 év közé esett. A legtöbb esetben indurált ulcerálódó elváltozásról volt szó, exophytás és papillaris forma csak néhányszor fordult elő. A szövettani vizsgálat minden esetben elszarusodó laphámsejt carcinomát mutatott. A betegeken radikális sebészi beavatkozás történt: széles kimetszés és az előállott bőrhiánynak azonnali, egyes esetekben késleltetett pótlása, félvastag bőr szabad átültetésével. Néhány esetben, ahol a kimetszés után a csont szabadon maradt, lebenyplasztikát végeztek. Három esetben, ahol metastasist találtak, a lágyéki nyirokutakat átvágták. Egy évnél hosszabb megfigyelési idő alatt 23 beteg panaszmentesnek bizonyult, hét esetben 1—5 éven belül recidiva lépett fel. Novák János dr. Összehasonlító statisztikai tanulmány egy közkórház azon betegeiről, akiken 16 év során emlőbiopsia történt. J. T. De Luca (Community Hospital at Glen Cove, Glen Cove, N. Y.): Radiology 1974, 112, 315—318. A szerző a mammographia bevezetése előtti és utáni időszak emlőrákos beteganyagát dolgozta fel. Figyelembe vette a klinikai adatokat, a stádiumbeosztást, a szövettani és a műtéti leleteket. A lényegesebb statisztikai adatokat táblázatokban és grafikonokban szemléleti. A mammographia bevezetése előtt anyagukban az emlő-