Orvosi Hetilap, 1977. szeptember (118. évfolyam, 36-39. szám)
1977-09-18 / 38. szám - HORUS - Pap Zoltán: Emlékezés Benedek Lászlóra
platybasia az első rápillantásra felismerhető volt, mégpedig a térbelileg valószerű részletek olyan gazdagságával, amit az egysíkú felvétel nem képes nyújtani. Ennek az újszerű röntgendiagnosztikai módszernek eredményeiről magyarul az Orvosi Hetilapban (1936. 24. szám), az Orvosképzésben (1936. 3. szám) számolt be. Németül a Zeitschr. f. d. g. Neur. u. Psychiatrie 1936. évfolyamában három tanulmányban ismertette az újszerű diagnosztikai módszerét: Diagnostische Bedeutung der Kombination von Thorotrast-Angiographie und Enzephalographie címmel. Ezt megelőzően, 1935. július 30-án Londonban tartott nagy sikerű előadást erről az újításról. Nem hagyhatjuk említés nélkül, hogy az értékes diagnosztikai készüléknek Benedek távozása után szomorú sorsa lett. Az utána következő professzorok — Somogyi István és Sántha Kálmán — nem érdeklődtek iránta, nem használták. Mi, Benedek idősebb tanítványai elkerültünk a klinikáról. A második világháború alatt ismeretlen személy összetörte a sztereoszkópot. Nem vállalkozhatom arra, hogy Benedek egész tudományos munkásságát részletesen ismertessem. Csupán néhány adattal szeretnék rámutatni a problémák rendkívüli gazdagságára, amelyek tág horizontú érdeklődését foglalkoztatták és alkotásra késztették. A debreceni orvostudományi egyetem rektori hivatalában levő évkönyvből kiirtani azoknak a közleményeknek címeit, amelyek 1929-től 1936 végéig jelentek meg hazai és külföldi folyóiratokban. Ez alatt az idő alatt 113 közleménye jelent meg, 43 előadást tartott különböző kongresszusokon, 27 vitahozzászólása nyomtatásban is megjelent. Azt hiszem, ezek az adatok elegendők tudományos termékenységének szemléltetésére. Szándékosan nem említettem meg a korábbi időben, és a budapesti tanárságának idején írt tanulmányait. Ehelyett inkább az ő rendkívüli személyiségét szeretném lélektanilag elemezni, követvén életének sorsát a zenittől a nadírig, a tragikus módon bekövetkezett haláláig. Benedek László alkatánál fogva élénk temperamentumú, érzelmileg gyorsan reagáló, örökké a tevékenység lázában élő személyiség volt. Nem elefántcsonttoronyba elzárkózó szobatudós, nem elvont elméleteket építgető teoretikus, hanem az egész lényével a valóság felé fordult, tetterős, gyakorlati elme. Gondolkodásának, szellemi alkatának lényegéhez tartozott a gyors eszmetársítás, a lényegmegragadás villámszerű gyorsasága. A legtermékenyebb gondolatai ilyen felvillanó meglátásokból születtek. Ezeket aztán szabatosan megfogalmazta, logikailag rendezte, aztán klinikai tapasztalatokkal, terápiás kísérletekkel, laboratóriumi vizsgálatokkal igazolni törekedett. Ebben a szellemi munkában nagy segítségére volt bámulatos emlékezőképessége, a szakirodalomban való tájékozottsága. Emlékezőtehetségének terjedelmét sokszor volt alkalmunk megcsodálni, amikor előadásai közben, kongresszusi vitákon a szakirodalom adatait könyvekből, folyóiratokból szó szerint idézte. Mint az előadásainak előkészítésével megbízott tanársegéd emlékezem, hogy 1929-ben Magyarország elmebeteg-statisztikáját fejből ismertette. Háromszor kellett letörölni a falitáblát, s ő háromszor írta tele számokkal. Nem ismerte a csüggedést, a megtorpanást. Örökké tervek, problémák foglalkoztatták, és ez a soha meg nem torpanó munkalendület magával sodorta tanítványait is. Ennek tudható be, hogy a klinikán termékeny kutató munka folyt, s tanítványai közül öten szereztünk egyetemi magántanári képesítést. Teret engedett az önálló kutatásra. Viselkedése velünk szemben közvetlen volt, de mégis volt benne bizonyos távolságtartás. Valamennyiünket csak „kartárs úrnak” szólított. Szerette a vidám társaságot. A lakásán időnként nagy társasági öszszejövetelt rendezett, remekül táncolt, sziporkázó szellemességével kápráztatta el a vendégeit. A klinikán naponta vizitelt, minden beteget ismert, a gyógyszeres kezelést ő irányította. A pszichoterápia mellett nagy súlyt helyezett a fiziko- és hidroterápiára, a gyógytornára. A gyógyítás terén elért sikereinket jórészt ennek az összehangolt kezelésnek köszönhettük. Nagy lélektani tudása tette képessé arra, hogy a beteg ember személyiségének elemzésében biztos éleslátással tárja fel az érzelmi meghasonlások bonyolult összefüggéseit. Munkamódjára még annyit szeretnék elmondani, hogy a készülő tanulmányaihoz rengeteg jegyzetet készített. Az átbúvárolt irodalom adatait részben feljegyezte, részben az emlékezetében rögzítette. Nem emlékszem, hogy egyetlen dolgozatát is megírta volna saját kezűleg, hanem amikor már mindent átgondolt és rendszerezett az elméjében, az egészet gépbe diktálta. Ezen már ritkán változtatott. Életének tragikus sorsfordulata akkor következett be, amikor 1944. április 3-án Budapest bombázásakor, a Himfy utcai villájában az óvóhelyet bombatalálat érte, és a benne védelmet kereső feleségét, Zilahy Irént, a felismerhetetlenségig öszszeroncsolta. A történteket valaki telefonon közölte vele a klinikán. A tragikus hír hallatára egész személyiségében megrendült, lehangolttá, szorongóvá vált, lelki egyensúlyát többé nem kapta vissza. Nővérével együtt a visegrádi villájába költözött ki, de itt sem tudott megnyugodni. 1944. május havában említette először, hogy elhagyja Magyarországot. Olivecrona segítségét kérte, hogy kijuthasson Svédországba. A légiriadóktól való szorongásai egyre fokozódtak, úgy nyilatkozott, hogy ezt a feszültséget nem bírja elviselni. 1944 októberében, Szálasi hatalomra jutásának reggelén, elhagyta Magyarországot. Bécsig gépkocsin ment, onnan küzdelmes utazással vonaton jutott el Kitzbühelig. Távozása után a minisztérium nyugdíjazta. Odakint a németek zaklatták, állítólag internálták, mozgási szabadságát korlátozták. Olivecrona meghívása 1944. december 13-án érkezett meg. Ezt már nem tudták hozzá eljuttatni. Kezdetben egy villában bérelt lakást, de a menekültek nyugatra özönlésekor bekényszerült a villa személyzeti szobácskájába. Rosszul táplálkozó 2291