Orvosi Hetilap, 1977. október (118. évfolyam, 40-44. szám)
1977-10-23 / 43. szám - EREDETI KÖZLEMÉNYEK - Fehér János - Jakab Lajos - Lengyel Gabriella - Romics László: Serum glycoproteid vizsgálatok májbetegségekben
Semmelweis Orvostudományi Egyetem Ill. Belgyógyászati Klinika (igazgató: Gráf Ferenc dr.) Serum glycoproteid vizsgálatok májbetegségekben Fehér János dr. Jakab Lajos dr., Lengyel Gabriella és Romics László dr. Az újabb adatok alapján ismeretessé vált, hogy chronikus hepatitisben megváltozik a serum immunglobulinok és más glycoproteidek concentratiója. Kimutatták, hogy a chronikus agressiv hepatitisben mindhárom fő immunglobulin concentratiója magasabb, mint a normál érték (11, 14, 26). Korábbi vizsgálatainkban azt találtuk, hogy a serum Coeruloplasmin és alpha-2-macroglobulin concentratio más betegségekben a mesenchymalis reactio mértékével párhuzamosan változik, ugyanakkor nem találtunk érdemleges különbséget a serum transferrin és beta-1-C-globulin szintben (12). Egyéb glycoproteid fractiók viselkedését májbetegségekben kevesebben vizsgálták. Leírták, hogy acut hepatitisben (9, 13, 24), chronikus hepatitisben (4, 14), cirrhosis hepatis (7, 15), valamint egyéb májkárosodás esetén (18,23,25) csökken a serum haptoglobin concentratio. Ugyanakkor mások chronikus alkoholisták esetében, májkárosodásra utaló klinikai és laboratóriumi tünetek ellenére, a haptoglobin szint jelentős emelkedését észlelték (16). A haem-kötő képességgel rendelkező haemopexin változására vonatkozóan idült májbetegségekben csak kevés adat áll rendelkezésre (4, 20, 21, 22). Ezek szerint a haemopexin concentratio viszonylag stabil, csak súlyos májbetegség esetén csökken értékelhetően (20). Neonatalis hepatitisben és májcirrhosisban az alpha-l-antitrypsin hiány nagyon gyakori (1, 5). Felnőttekben sem ritka chronikus activ hepatitis és cirrhosisos megbetegedés együttes előfordulása alpha-l-antitrypsin hiánnyal (3, 6, 27, 29, 30), ugyanakkor mások magas alpha-l-antitrypsin szintet találtak idült májbetegségekben (14, 19, 28). A serum prosomycoid (alpha-l-savanyú glycoproteid) concentratiót illetően a szerzők többsége májparenchyma károsodással járó betegségekben csökkenést talált (8, 14), bár ezzel ellentétes eredményről is beszámoltak (10). Tekintettel a viszonylag kevés megfigyelésre, bizonyos kérdésekben egymásnak ellentmondó adatokra, valamint az esetleges diagnostikus lehetőségekre, érdemesnek látszott megvizsgálni nagyobb beteganyagon, hogyan változik meg az emOrvosi Hetilap 1977. 118. évfolyam, 43. számított glycoproteidek concentratioja histológiailag is igazolt különböző típusú idült májbetegségekben. Beteganyag és módszer Vizsgálatainkhoz a III. Belgyógyászati Klinikán fekvő betegek sórumát használtuk fel. A betegeket a klinikai, biochemiai, immunológiai és a májbiopsiás excidatum morphológiai kritériuma alapján csoportokba soroltuk. Összesen 123 beteg adatait dolgoztuk fel. A betegek a következő betegségcsoportba tartoztak: hepatitis chronica persistens 9, hepatitis chronica aggressiva 27, cirrhosis postnecrotica hepatis 26, hyperlipoproteinaemia májelváltozás nélkül 10, hyperlipoproteinaemia steatosis hepatis szövettani jeleivel 19, cirrhosis hepatis alcoholica 17, chronikus cholangiohepatitis 15 beteg. A vérző betegeket, még occult vérzés esetén is, kihagyták a feldolgozásból. A betegek életkora 16—75 év volt, átlagban 42 esztendő. Nem szerinti megoszlásuk: 60 férfi és 63 nő. Controllként 18 egészséges egyén adatai szolgáltak. A controllcsoportba tartozók életkora 15—72, átlagban 41,7 év volt. Nem szerinti megoszlásuk 9 férfi és 9 nő. A még kezeletlen betegek serumából az alpha-2- haptoglobin, haemopexin, alpha-1-antitrypsin és prosomucoid concentratiót Mancini és munkatársai (17) által leírt radialis immundiffusiós módszerrel határoztuk meg. A serum összfehérje szintet Biuret reactióval mértük, a fehérjék minőségi analysisét electrophoresissel végeztük el. A matematikai analysist Student-féle t-próbával és több csoport összehasonlítására alkalmas varianciaanalysissel végeztük el. Eredmények Vizsgálataink eredményeit táblázat szemlélteti. A serum alpha-2-haptoglobin concentratio chronikus persistáló hepatitisben értékelhetően nem változott, chronikus aggressiv hepatitis és cirrhosis hepatis esetén jelentősen csökkent. A csökkenés májcirrhosisban, még az aggressiv hepatitises betegek értékeihez képest is jelentős volt (p=0,05). Máj károsodás nélküli hyperlipoproteinaemiás betegekben az alpha-2-haptoglobin concentratio emelkedő tendentiát mutatott a controllhoz képest, de a változás matematikailag nem volt jelentős. Steatosis hepatis esetén és alkoholos cirrhosisban a növekedés igen kifejezett volt. Jelentősen nőtt az alpha-2-haptoglobin concentratio chronikus cholangiohepatitises más elváltozásban szenvedők esetében is. A haemopexin concentratio chronikus persistáló hepatitisben és chronikus aggressiv hepatitisben növekvő tendentiát mutatott a controllhoz képest, azonban a változás matematikailag nem volt significans. A májlaesio súlyosságával párhuzamosan a haemopexin concentratio csökkenése figyelhető meg. Cirrhosis hepatis során a serum szint igen jelentősen alacsonyabb volt, mint a controllcsoporté. Kifejezett volt a csökkenés cirrhosis hepatis esetén, mindkét típusú chronikus hepatitisben szenvedők adataihoz képest is (pH 0,001). Steatosis hepatis nélküli hyperlipoproteinaemiában a haemopexin concentratio nőtt, steatosis hepatissal együtt járó hyperlipoproteinaemiában azonban a növekedés mértéke mérsékeltebb volt. Alkoholos típusú cirrhosis során érdemleges érté-% 2579