Orvosi Hetilap, 1977. november (118. évfolyam, 45-48. szám)
1977-11-13 / 46. szám - EPIDEMIOLÓGIAI TANULMÁNYOK - Kávai Annamária - Romhányi József - Domján Ottília - Rényi Imre - Romhányi Imre - Szeder Mária: Larva migrans visceralis közegészségügyi vonatkozásai és parazitológiai diagnosztikája
EPIDEMIOLÓGIAI TANULMÁNYOK Állatorvostudományi Egyetem Általános Állattani és Parazitológiai Tanszék (tanszékvezető: Kobules Tibor dr.) Semmelweis Orvostudományi Egyetem I. Gyermekklinika (igazgató: Gerlóczy Ferenc dr.) Larva migrans visceralis közegészségügyi vonatkozásai és parazitológiai diagnosztikája Kávai Annamária dr., Romhányi József dr., Demján Ottilia dr., Rényi Imre dr., Romhányi Imre dr. és Szeder Mária dr. A „larva migrans visceralis” kifejezésen azt a kórképet értjük, amely valamely parazita (többnyire fonálféreg) lárvájának inadekvát gazda szerveiben való vándorlása nyomán jön létre. E gyakori biológiai jelenség alanya az ember is lehet. A kórképet előidéző fonálférgek köre ismereteink gyarapodásával együtt növekszik. Emberben a legkorábban felismert és „dermatitis linearis migrans” (23), „larva migrans cutanea”, ill. „creeping eruption” néven leírt (2, 18) kórképek okozói olyan (Ancylostomatidae, Strongyloides) férgek lárvái voltak, amelyekkel a fertőződés gyakorta a bőrön át történik. Más, percutan invázióra nem hajlamos fonálférgek lárvái nyomán az ember egyéb (belső) szerveiben létrejött elváltozások okozóiként elsőként (3) orsóféregfajokat ismertek fel. A belső szervekre korlátozódó kórképeket átmenetileg „larva migrans visceralis” elnevezéssel tárgyalták. Rövidesen (24) kiderült, hogy a „larva migrans cutanea” és „larva migrans visceralis” megkülönböztetés nem indokolt, mivel a percutan invázió nyomán bőrelváltozásokat előidéző lárvák vándorlásukat — a keringés közvetítésével — belső szervekben is folytathatják. Emberben és állatokban különféle fonálférgek lárváival spontán létrejött és mesterségesen előidézett esetek tapasztalatainak gyűjtése századunk második felében gyorsult meg (2, 32) és napjainkig világszerte élénken folyik. E tapasztalatok tették lehetővé a jelenség mai, átfogó értelmezését. Orvosi Hetilap 1977. 118. évfolyam, 46. szám A ..larva migrans visceralis” lehetséges okozói közül a leginkább tanulmányozott csoportok egyike a házi húsevő állatokban élősködő orsóférgeké; ezek közül elsősorban a kutya Toxocara canis, kevésbé a macska T. mystax férge. Az utóbbi 20 év külföldi parazitológiai irodalmában a kutyák átlagos T. canis-fertőzöttségét — területenként nem csekély változatossággal — 6— 80% között (5, 22, 27), macskák T. mystax-fertőzöttségét 8—55' között (22, 27) jelölik meg. Szórványos hazai adatok alapján Magyarországon a kutyák átlagos T. canis-fertőzöttsége 16—20%-os (34; Kávai, nem publ.), macskák T. mystax-fertőzöttsége 50%-os gyakoriságú (17). Ezen belül a félévesnél fiatalabb kutyáké 30—45%, egyévesnél fiatalabb macskáké 60—65%. A Toxocara-fertőzöttségnek általában is, de különösen a fiatal állatok között igen jelentős gyakorisága a peték (fertőző lárvák) nagyfokú ellenálló-képességével, nem kevésbé a férgek sajátos biológiájával kapcsolatos. Az ivarérett féregpopuláció élettartama jelentős, több hónap. A nőstény férgek igen aktív petetermelők. A férgenként napi több ezerre tehető peték embrionális fejlődése a külvilágon indul meg. A fertőzésre (invázióra) alkalmas lárva a peteburkon belül, optimális körülmények között 14—20 nap alatt alakul ki, és magas relatív páratartalom mellett hónapokon keresztül életben maradhat. A pete, fehérjetermészetű külső burokrétege segítségével, mind az állat szőrén vagy talpain (13), mind környezete legkülönbözőbb tárgyain megtapadhat. Mindkét állatfaj élete folyamán bármikor fertőződhet lárvatartalmú peték perorális felvétele útján, továbbá olyan állatok (többnyire kis rágcsálók, madarak, különféle háziállatok, összefoglaló néven: parathenicus gazdák) húsának, ill. szerveinek fogyasztásával, amelyek korábban lárvatartalmú Toxocara-petéket vettek fel, és bennük larva migrans visceralis syndroma alakult ki (12, 14, 41, 42). Kölyökkutyák fertőződése már intrauterin életükben, vagy megszületésük után anyjuk lárvatartalmú tejével megtörténhet (21, 42). Macskakölykök fertőződésére — tudomásunk szerint — intrauterin életükben nem, csak anyjuk tejének közvetítésével (44) kerülhet sor. Fiatal, első alkalommal fertőződő kutyákban és macskákban a fajukra specifikus Toxocara-faj lárváinak felvétele után a lárvák többnyire hepato pulmonális vándorlást végeznek, majd az emésztőcsatornába jutva a vékonybélben ivaréretté válnak. Idősebb állatokban viszont a hepatopulmonális vándorlás a lárvák többségére vonatkozóan a nagyvérkór révén való szétszóródásban folytatódik. Nőstény állatban ilyen módon a különféle szervekbe jutó lárvák lesznek az utód magzatkori, vagy lactogen fertőződésének okozói. Húsevők Toxocara lárváival experimentálisan előidézett larva migrans visceralis syndroma tanulmányozása számos kutatót foglalkoztatott. Elvétve ember mesterséges fertőzésére is vállalkoztak (8, 38). Többnyire azonban különféle emlősállatokban észlelt jelenségek alapján próbáltak a fertőzött emberben végbemenő folyamatokra következtetni. E kísérletek közül csak néhányat említünk, ezek 277 4 ГО