Orvosi Hetilap, 1978. március (119. évfolyam, 10-13. szám)

1978-03-26 / 13. szám - KLINIKAI TANULMÁNYOK - Póka László - Lengyel Zoltán - Bodó Miklós: A pancreas cystadenomájáról

KLINIKAI TANULMÁNYOK Országos Onkológiai Intézet (főigazgató: Eckhardt Sándor dr.) A pancreas cystadenomájáról Póka László dr., Lengyel Zoltán dr. és Bodó Miklós dr. Pathologia. A hasnyálmirigy cystája nem gyakori. A felső hasi daganatok 7%-át, a boncolt anyag 0,06%-át teszik ki (4). Kétmillió kórházi betegre 150 esik (13). Az exocrin pancreas valódi tömlői még ritkábbak, a pancreascysták nagyobb hánya­da áltömlő, amely heveny pancreatitis után alakul ki. A cystadenoma irodalmi raritás. A Mayo Kli­nikán 50 év alatt 298 pancreascystát észleltek, eb­ből 20 volt cystadenoma (22). A hazai irodalomból eddig 2 eset ismeretes (Hedri, 1961; Bodoki, 1962). Nőkben kilencszer gyakoribb mint férfiakban. Az esetek jelentkezése az élet ötödik-hatodik évtize­dére esik. A késői észlelést a tömlő lassú növeke­désével magyarázzák. A cystában általában kristálytiszta, nyákos, ritkán sanguinolens tartalom van. Ritkán találunk benne enzymaktivitást, ha termelődnek is hydro­­lytikus enzymek, azok rövid idő alatt inaktiválód­nak. Eredetét illetően nemcsak a polycystás pan­creas, hanem a solitaer tömlő is lehet congenita­­lis, de lehet primaer neoplasma is (7). Általános vélemény, hogy a ductus­ hámból in­dul ki, de ritkán közlekedik a ductusok rendszeré­vel. Nagyon keveset tudunk arról, hogy a congeni­­tális csíra-tévedésből hogyan jön létre a ductus­­hám cystikus átalakulása. Rendszerint a pancreas­­testnek a gerincoszloptól balra eső részében, vagy a farokban helyezkedik el. Ritkán lépi túl az ököl­­nyi nagyságot. Nyitott hasban 1. retrogastrikusan; 2. intergastrocolikusan; vagy 3. caudalisan, a fali hashártya mögött találjuk meg. Elkülönítése az ál­tömlőtől nem nehéz, mert a cystadenoma igen mo­bilis. A pancreasból a felette levő hashártya meg­nyitása után aránylag könnyen kifejthető, mivel hártyás tokját a hasnyálmirigy állományától laza kötőszövet választja el. A sima falú solitaer tömlőt felvágva benne számos kisebb tömlőcskét találunk. A cystát átmeneti köbhám vagy lelapított henger­hám béleli, amely nyákot termel. A hám többré­tegű is lehet és papillaris struktúra is előfordul­hat. Néhány esetben malignus átalakulást is le­írtak (2, 31). Orvosi Hetilap 1978. 119. évfolyam, 13. szám Klinikum. A kórelőzmény szegényes. A pan­creas cystadenomája sokszor alakul ki tünetek nél­kül, míg végül az epigastrium bal felében rend­szerint a beteg maga veszi észre vagy az orvos mellékleletként tapintja. Máskor a nem tapint­ható daganatra gyomor röntgenvizsgálat vagy la­­parotomia során derül fény. Ritkán panaszkodnak a betegek epigastrium-táji feszítő érzésről, étvágy­talanságról, émelygésről. A daganat localisatiója (test, farok) miatt sárgaságot nem okoz. Az ököl­­nyi, vagy annál kisebb daganat sima felszínű, mo­bilis, ritkán rögzített, cystikus tapintatú. Differenciáldiagnosztika szempontjából a gyo­mor, a pancreas, a lép, a máj, a bal vese ter­me­­megnagyobbodás jöhetnek szóba. A diagnosztikában a kémiai, biokémiai, labo­ratóriumi vizsgálatok nem sok felvilágosítást nyúj­tanak. A röntgenvizsgálat sokirányú értékes adatot adhat. Maga a pancreas nem ábrázolható egysze­rű rutin eljárásokkal. Sebészeti és röntgenanató­miai viszonyait Zsebők és Mészáros (36) elemezte. Cocchi (6) pneumoretroperitoneummal, Macarini és Oliva (18) pneumoretroperitoneummal és fron­tális tomographiával, Kisseler és mtsai (14) ezen felül a gyomor felfúvásával és a mirigy kontraszt­intenzitásának növelésével (Urografin és Secretin bevitele) ábrázolták a szervet. A passage vizsgálatakor a retrogastrikus tér­nek egy csigolyatest átmérőjét meghaladó kiszéle­sedése nem egyértelműen kórjelző. Az impresszió a gyomor hátsó falán a D II—III. csigolya magas­ságában fokozza a gyanút. Sagittálisan vizsgálva a corpusban levő cysta az antrum és a kisgörbület táján, a caudalis pedig a nagygörbületen okoz im­pressziót. A flexura duodenojejunalis caudalis irányban tolódhat el. A fenti tünetek a gyomor al­kati-helyzeti variációitól függően változékonyak. A beteg hanyatt, hason és oldalt fekvő helyzetben való vizsgálata soha sem mellőzhető. Különösen cysták esetében az éles, ívelt szélű impressziók és a dislocatiók kifejezettebbekké válnak. Körülöttük a gyomor fala szabadon elmozdul, éles szélű, a fe­­dőkép pedig normális (9, 16, 21, 23, 27, 28). A ki­sebb finomabb elváltozások detectálására és elem­zésére az angiographia és az endoscopos retrograd pancreatographia (pancreas cholangiographia) be­vezetése után nyílt lehetőség. Az angiographiás eljárások közül a spleno­­portographia viszonylag nagyobb és felszínesebb elváltozásokat mutat ki, a coeliacographia, a selec­­tiv és subselectiv feltöltések azonban finomabb elváltozásokra és azok természetére vonatkozóan is adnak információt (8, 17, 21, 24). A korszerű angiographiás kontrasztanyagok a vizsgált szer­vekre veszélytelenek (11, 20). A ductusok endosco­pos feltöltése igen jó hatásfokú eljárás, de a beteg állapota és technikai akadályok miatt nem mindig végezhető el (1, 25, 26, 29). Triller és mtsai (32) selectiv angiographiával 75%-ban, endoscopos duc­­tographiával 79%-ban, a kettő kombinációjával 91 százalékban jutottak helyes diagnózishoz. A pancreas scintigraphiája csak tájékoztató jellegű. Sok a hamis pozitivitás (43%­) (34, 35).

Next