Orvosi Hetilap, 1980. június (121. évfolyam, 22-26. szám)
1980-06-29 / 26. szám - HORUS - Hun Nándor: 50 éve hunyt el id. Jancsó Miklós a régi kolozsvári magyar egyetem utolsó, és az új szegedi egyetem első belgyógyász professzora
aktív részese az új belgyógyászati klinika épülete felépítésének, és akit nyugalomba vonulása után 1911-ben legközvetlenebb munkatársa, id. Jancsó Miklós követ a katedrán 1919-ig, a kolozsvári magyar egyetem megszűnéséig. Ifj. Purjesz Zsigmond (1846—1918) a pesti Wagner-klinikáról kerül Kolozsvárra. A Wagnerklinika tanítványai között találhatjuk rajta kívül Ángyán Bélát (1849—1920), Kéthly Károlyt (1839 —1926) és Jendrassik Ernőt (1858—1921). A kolozsvári új belgyógyászati klinika már megfelelt a kor követelményeinek, de — mint Kolozsváron általában — közkórházak híján ezek feladatait is a klinikák látják el a mai napig. Más szóval kezdettől fogva „sávosítva” működnek, ami a gyakorlati oktatás számára előnyös. A Purjesz-klinika tanítványai között találjuk Apáthy Istvánt, Buday Kálmánt, Davida Leót, Kenyeres Balázst, Lechner Károlyt, Genersich Gusztávot, Veres Elemért és a románok között Iuliu Hatieganut és I. Goiát, a későbbi kolozsvári román belgyógyászat megteremtőit és több évtizeden át használt román belgyógyászati tankönyv szerzőit, melyen szintén nemzedékek nőttek fel. Ennek a klinikának volt Purjesz után gyakorlatilag egyetlen magyar tanszékvezető utóda id. Jancsó Miklós. Id. Jancsó Miklós életrajza Jancsó Miklós apai ágon a Székelyföldről származik. Jancsó Lajos Árapatakon született 1823- ban. Viszonylag későn, 1862-ben kötött Kolozsváron házasságot a nála 9 évvel fiatalabb Herda Annamáriával (1832). 6 gyermeke közül 3 korán meghalt. Az életben maradottak közül a legkisebb, Miklós 1868. október 14-án született. — Jancsó Lajos a híres kolozsvári református főiskola igazgatója, megbecsült természettan-, számtantanára volt, aki szépirodalommal is foglalkozott. Sajnos, a családnak a gondos apai neveléstől korán meg kellett válnia. Jancsó Lajos 1882-ben prostatarákban meghal. (Ugyanez a sors vár 48 év múlva fiára, Miklósra is.) Azonban ekkor a tehetséges fiú még alig 14 éves, mégis különös érdeklődést tanúsít a természetrajz és főleg a rovarok iránt, mely végigkíséri egész életét, főleg maláriakutatásaival kapcsolatban. Még VII. gimnazista, amikor „A rovarmetamorfózis ismerete” c. pályamunkáját és rajzait a bírálók „hézagpótlónak” tartják. Beiratkozik a kolozsvári egyetem orvosi fakultására; 1892-ben kapja meg orvosi diplomáját. Egy évig a szemészeti klinikán dolgozik, majd a Purjeszklinikára kerül, ahol rövidesen, 1896-tól első tanársegédnek nevezik ki. Itt kitűnő mesterétől nagyszerűen megtanulja a klinikai diagnosztika alapjait, hozzáfog maláriakutatásaihoz és rengeteg időt tölt az igen kezdetleges laboratóriumban. Már 1895-ben Rosenberg Mórral beszámol az előző (1894) évben a klinikán előfordult maláriás megbetegedésekről. — 1899—1901 közt a kor szellemének és szokásainak megfelelően számos tanulmányutat tesz, így tanulmányozza a belgyógyászati klinikák szervezeti felépítését, berendezéseit, és ezek alapján tevékenyen részt vesz az új klinika tervezésében. Hosszabb időt tölt a berlini Robert Koch Intézetben és a híres breslaui (wroclawi) belklinikán. 1901-ben magántanár lesz és megkezdi klinikai előadásait, kiterjedt orvosi gyakorlatot folytat. 1902. június 1-én, 34 éves korában megnősül. Elveszi az akkor 25 éves, csodálatosan szép Halász Fatime Paulát, a gyulafehérvári Halász Jakab közjegyző lányát. Fatime Paula anyja a Mandel családból származik, akiknek ősei még Mátyás királytól kapták meg a bevándorlási engedélyt Erdélybe. A boldog fiatal párnak rövidesen (1903. április 27-én) megszületik egyetlen gyermeke: Miklós, a későbbi szegedi egyetem híres gyógyszertan-professzora. Alig másfél év múlva borzalmas csapás éri a családot. A kolozsvári kiterjedt tífuszjárványban mindhárman megbetegednek és a fiatal anya ebbe belehal. — Az amúgy is zárkózott és felszínesen cinikusnak tartott, de valójában igen érzékeny lelkületű Jancsó Miklós sohasem tudja kiheverni ezt a szörnyű csapást, habár az elhunyt feleség rokonsága mindenben segítségére van (Menyhárt Gáspár jogtudós, Mandel Jakab, Halász Melanie, Halász Adél operaénekesnő, Perl Ottó fogorvos és családja). Sajnos, az anyósa is korán elhunyt (1908). A Jancsó család sírja ma is megtalálható Erdély Pantheonjában, a híres Házsongádi temetőben. Az árván maradt, rendkívül tehetséges fia gondos nevelése mellett, különben id. Jancsó Miklós klinikai pályafutása töretlenül emelkedik. Közben Purjesz lelki válságba kerül. Mellőzve érzi magát, hogy nem hívják fel Pestre a tanszék vezetésére. Ez többször megismétlődik (1909-ben és 1911-ben). Ezért 65 éves korában lemond, hogy mindenképpen Budapestre költözzék. Még abban az évben, a viszonylag fiatal, 43 éves Jancsó Miklóst kinevezik Kolozsvárott egyetemi nyilvános rendes tanárrá. Az akkori ünneplések, üdvözlőlevelek, táviratok sok tragikummal járó életének legkedvesebb emlékei maradtak. Óriási lelkesedéssel fog hozzá a klinika vezetéséhez. Maga mellé veszi adjunktusnak Elfer Aladárt, aki 1916-ban rk. tanárrá lép elő Purjesz Bélával (Zsigmond unokaöccsével) együtt. Nagy súlyt helyez az oktatásra. Egykori híres hallgatója, Haynal Imre 50 év múlva ezeket írja róla Issekutz Bélának: „Azt hiszem, az I. világháború alatt Magyarországon Purjesz, majd Jancsó tanították legjobban a belgyógyászatot.” És bekövetkezik a I. világháború, új és szomorú feladatokkal számára is: hadikórház, fertőző kórház, az erdélyi rokkantügy főfelügyelőjének nevezik ki. Az egyetemi oktatószemélyzet a hadikórházakban is kénytelen dolgozni, így kerül Jancsó mellé a Pasteur-kórházba Bánóczy Margit dr., aki segít neki a febris recurrens-kutatásokban is. Ott kezdődik el barátságuk és később házasságra lépnek. A háború után a románok átveszik az egyetemet és id. Jancsó Miklós átadja a klinikát, de Kolozsvárott marad és folytatja magánpraxisát, valamint tudományos kutatásait. Mindig takarékos volt, fia számára éveken át gondosan összegyűjtött bankbetétje az inflációval megsemmisül. Két év múlva, 1921-ben Szeged meghívja az új belgyógyászati klinika vezetésére. Nehéz szívvel hagyja el Kolozsvárt és minden későbbi meg. 1585