Orvosi Hetilap, 1981. augusztus (122. évfolyam, 31-35. szám)

1981-08-02 / 31. szám - Herczeg Béla - Magyar Éva - Petróczy Györgyi - Kovács István - Ling László - Csitáry Ferenc: Az orális fogamzásgátlók és májdaganat

Főv. XIII. ker. Egyesített Gyógyító-megelőző Intézmény Sebészeti Osztály (osztályvezető főorvos: Herczeg Béla dr.) Orvostovábbképző Intézet Kórbonctani és Kórszövettani Intézet (igazgató: Juhász Jenő dr.) Az orális fogamzásgátlók és májdaganat Herczeg Béla dr., Magyar Éva dr., Petróczy Györgyi dr., Kovács István dr., Ling László dr. és Csitáry Ferenc dr. Az orális contraceptivumok (OC) az utóbbi évtize­dekben világszerte népszerűvé váltak és sok mil­lió nő huzamosan szedett gyógyszerévé lettek. Az OC-k világméretű elterjedésével vitatha­tatlan előnyeik mellett káros mellékhatásaik is egyre határozottabban megmutatkoztak, s ezeknek nemcsak számuk, de skálájuk is egyre szélesedett. Az OC-szedés tömegméreteit tekintve, mellék­hatásai és főleg szövődményei miatt, korunk egyik nagy problémájaként jelentkezik. Az eddig felis­mert mellékhatásokat illetően utalunk korábbi összeállításokra (27, 47). Jelen közleményünkben csupán az OC-szedés és a jóindulatú májsejtadenoma (JMA) közötti kapcsolat kérdésével kívánunk foglalkozni esetünk kapcsán. A JMA rendkívül ritka kórkép. Ha leszámít­juk a májcirrhosis kapcsán megfigyelhető és lénye­gében regeneratív jelenségként értékelhető nodu­­láris hyperplasia eseteket, a korábbiakban általá­nos volt a vélemény, hogy a valódi JMA oly ritka, hogy említeni is alig érdemes (9, 23, 26, 45, 61). Henson és mtsai (33) a Mayo Klinika 1907 és 1954 évek közötti, közel 50 éves anyagában 4 esetet, Baum és mtsai (7) a Michigani Szt. József Kórház 60 éves anyagában csak 3 esetet találtak. Az utób­bi 10 évben merőben megváltozott a kép, s ez a drámai változás egybeesett az OC világméretű el­terjedésével. Horváth és mtsai (36), illetve Baum és mtsai (7) hívták fel a figyelmet elsőként 7 megfi­gyelt esetük kapcsán az eddig rendkívül ritkának tartott kórkép halmozott előfordulására és mutat­tak rá az OC szedés és a JMA közötti oki kapcso­latra. Felismerésük nyomán a rohamosan szaporo­dó esetközlések nagy tömege (2, 3, 6, 8, 14, 18, 37, 40, 43, 44, 51, 52, 64, 65) és nagyobb sorozat össze­állítások (22, 58, 63) jelentek meg az irodalomban, melyek alátámasztották a megsejtett összefüggést. Amerika és mtsai (2) 1973-tól 1975-ig 49 össze­gyűjtött esetet közölnek, Christopher­son és Mays (15) 1976-ban már 75 esetről számolnak be, Boyd és Mark (11), Menzies-Gow (53) és mások (68) pe­dig 1977-ben már több mint 200 addig közölt jó-Orvosi Hetilap 1981. 122. évfolyam, 31. szám indulatú májdaganatról tesznek említést OC-t sze­dő fiatal nőkön olyan korcsoportban, ahol más más daganat ritka. A közölt eseteknek ez a robbanásszerű szapo­rodása arra indította az amerikai National Cancer Advisory Board-ot, hogy megbízza az American College of Surgeon’s Commission on Cancer-t, mérje fel a probléma nagyságát nemzeti méretek­ben. A 477 kórház 173,491 ágyán évi 5,5 millió betegfelvételre támaszkodó felmérés 1970 és 75 közötti időszakban 543 primer máj tumor esetet mutatott ki (378 nő és 165 férfi). A sokoldalú fel­dolgozás adatai azt mutatták, hogy férfiakon a da­ganatok 91,5-a malignus volt, míg nőkön 43,9%-a volt malignus és 56,1%-a benignus. Az összes daga­nat közel fele, és a jóindulatú daganatok kerek 65%-a az OC szedőkön volt található. Olyan nőkön, akik sohasem szedték az OC-t, a közölt tumorok többnyire egyenlően oszlottak meg a benignus (48,8%) és a malignus (51,2%) tumorok között. Ez­zel éles ellentétben a megoszlás az OC szedőkön 73,8 benignus és 26,2% malignus volt. Más szem­pontból a jóindulatú májdaganatok (beleértve a JMA-t és a fokális nodularis hyperplasiát) 74%-á­­ban a huzamos OC-szedés kimutatható volt. A ha­talmas anyagon végzett sokoldalú vizsgálatok meg­győzőek és megerősítik az OC szedés és a JMA kö­zötti összefüggést (75). Bár nagy anyagra támaszkodó felmérési tö­rekvések becslései szerint (69, 71, 75) kockázata kicsi, csak tízezrelékekben fejezhető ki, de tömeg­méretei miatt abszolút számuk jelentős lehet és egyre szaporodó tendenciát mutat. A világirodalom­ban már több mint 200 OC-szedés okozta JMR eset ismeretes (11, 53, 68), s a legutóbbi években ha­zánkban is szaporodni látszik (5, 6, 27, 31, 47, 48, 49, 66). A kórkép ismeretének fontosságát aláhúzza az a tény, hogy a sebészeken kívül több más szakma is találkozhat vele, súlyos vérzéses szövődménye, mely gyakran végzetes kimenetelű, fiatal, egyéb­ként egészséges, életerős egyéneket sújt, s ez kellő időben végzett műtéttel megelőzhető vagy gyógyít­ható. A májsebészet jelenlegi fejlődése lehetővé tette a máj sikeres resectióit, sőt szükség esetén akár az életfontos szerv 80—85%-át kitevő triseg­­mentectomia (subtotál hepatektomia) végzését is. Ezzel a korábban reménytelennek ítélt elsőd­leges májdaganatok is hozzáférhetővé váltak a gyógyítás számára. Hazánkban az első trisegmen­­tectomiát Szécsény (73) végezte. Ismereteink sze­rint alábbi esetünk a második sikeres trisegmen­­tectomia hazánkban. Esetismertetés B. B.-né 36 éves nőbeteg 1979. VI. 19—VI. 30-ig állott kezelés alatt kórházunk III. Belosztályán chole­lithiasis, empyema vesicae felleae, anaemia siderope­nica diagnózisokkal. Anamnaesiséből kiemelendő, hogy 1972-től 1973-ig Infecundint szedett rendszeresen, de ezt menstruatiós rendellenességek miatt orvosi javas­latra 1 év után Bisecurinra cserélte fel, melyet 1973- tól 6 éven át megszakítás nélkül szedett. Lényeges megbetegedése mostanáig nem volt. Bel­­osztályi felvételére hirtelen fellépő igen erős bordaív alatti görcsös fájdalom miatt került sor, mely össze­ 1* % 1879

Next