Orvosi Hetilap, 1981. augusztus (122. évfolyam, 31-35. szám)
1981-08-02 / 31. szám - Herczeg Béla - Magyar Éva - Petróczy Györgyi - Kovács István - Ling László - Csitáry Ferenc: Az orális fogamzásgátlók és májdaganat
Főv. XIII. ker. Egyesített Gyógyító-megelőző Intézmény Sebészeti Osztály (osztályvezető főorvos: Herczeg Béla dr.) Orvostovábbképző Intézet Kórbonctani és Kórszövettani Intézet (igazgató: Juhász Jenő dr.) Az orális fogamzásgátlók és májdaganat Herczeg Béla dr., Magyar Éva dr., Petróczy Györgyi dr., Kovács István dr., Ling László dr. és Csitáry Ferenc dr. Az orális contraceptivumok (OC) az utóbbi évtizedekben világszerte népszerűvé váltak és sok millió nő huzamosan szedett gyógyszerévé lettek. Az OC-k világméretű elterjedésével vitathatatlan előnyeik mellett káros mellékhatásaik is egyre határozottabban megmutatkoztak, s ezeknek nemcsak számuk, de skálájuk is egyre szélesedett. Az OC-szedés tömegméreteit tekintve, mellékhatásai és főleg szövődményei miatt, korunk egyik nagy problémájaként jelentkezik. Az eddig felismert mellékhatásokat illetően utalunk korábbi összeállításokra (27, 47). Jelen közleményünkben csupán az OC-szedés és a jóindulatú májsejtadenoma (JMA) közötti kapcsolat kérdésével kívánunk foglalkozni esetünk kapcsán. A JMA rendkívül ritka kórkép. Ha leszámítjuk a májcirrhosis kapcsán megfigyelhető és lényegében regeneratív jelenségként értékelhető noduláris hyperplasia eseteket, a korábbiakban általános volt a vélemény, hogy a valódi JMA oly ritka, hogy említeni is alig érdemes (9, 23, 26, 45, 61). Henson és mtsai (33) a Mayo Klinika 1907 és 1954 évek közötti, közel 50 éves anyagában 4 esetet, Baum és mtsai (7) a Michigani Szt. József Kórház 60 éves anyagában csak 3 esetet találtak. Az utóbbi 10 évben merőben megváltozott a kép, s ez a drámai változás egybeesett az OC világméretű elterjedésével. Horváth és mtsai (36), illetve Baum és mtsai (7) hívták fel a figyelmet elsőként 7 megfigyelt esetük kapcsán az eddig rendkívül ritkának tartott kórkép halmozott előfordulására és mutattak rá az OC szedés és a JMA közötti oki kapcsolatra. Felismerésük nyomán a rohamosan szaporodó esetközlések nagy tömege (2, 3, 6, 8, 14, 18, 37, 40, 43, 44, 51, 52, 64, 65) és nagyobb sorozat összeállítások (22, 58, 63) jelentek meg az irodalomban, melyek alátámasztották a megsejtett összefüggést. Amerika és mtsai (2) 1973-tól 1975-ig 49 összegyűjtött esetet közölnek, Christopherson és Mays (15) 1976-ban már 75 esetről számolnak be, Boyd és Mark (11), Menzies-Gow (53) és mások (68) pedig 1977-ben már több mint 200 addig közölt jó-Orvosi Hetilap 1981. 122. évfolyam, 31. szám indulatú májdaganatról tesznek említést OC-t szedő fiatal nőkön olyan korcsoportban, ahol más más daganat ritka. A közölt eseteknek ez a robbanásszerű szaporodása arra indította az amerikai National Cancer Advisory Board-ot, hogy megbízza az American College of Surgeon’s Commission on Cancer-t, mérje fel a probléma nagyságát nemzeti méretekben. A 477 kórház 173,491 ágyán évi 5,5 millió betegfelvételre támaszkodó felmérés 1970 és 75 közötti időszakban 543 primer máj tumor esetet mutatott ki (378 nő és 165 férfi). A sokoldalú feldolgozás adatai azt mutatták, hogy férfiakon a daganatok 91,5-a malignus volt, míg nőkön 43,9%-a volt malignus és 56,1%-a benignus. Az összes daganat közel fele, és a jóindulatú daganatok kerek 65%-a az OC szedőkön volt található. Olyan nőkön, akik sohasem szedték az OC-t, a közölt tumorok többnyire egyenlően oszlottak meg a benignus (48,8%) és a malignus (51,2%) tumorok között. Ezzel éles ellentétben a megoszlás az OC szedőkön 73,8 benignus és 26,2% malignus volt. Más szempontból a jóindulatú májdaganatok (beleértve a JMA-t és a fokális nodularis hyperplasiát) 74%-ában a huzamos OC-szedés kimutatható volt. A hatalmas anyagon végzett sokoldalú vizsgálatok meggyőzőek és megerősítik az OC szedés és a JMA közötti összefüggést (75). Bár nagy anyagra támaszkodó felmérési törekvések becslései szerint (69, 71, 75) kockázata kicsi, csak tízezrelékekben fejezhető ki, de tömegméretei miatt abszolút számuk jelentős lehet és egyre szaporodó tendenciát mutat. A világirodalomban már több mint 200 OC-szedés okozta JMR eset ismeretes (11, 53, 68), s a legutóbbi években hazánkban is szaporodni látszik (5, 6, 27, 31, 47, 48, 49, 66). A kórkép ismeretének fontosságát aláhúzza az a tény, hogy a sebészeken kívül több más szakma is találkozhat vele, súlyos vérzéses szövődménye, mely gyakran végzetes kimenetelű, fiatal, egyébként egészséges, életerős egyéneket sújt, s ez kellő időben végzett műtéttel megelőzhető vagy gyógyítható. A májsebészet jelenlegi fejlődése lehetővé tette a máj sikeres resectióit, sőt szükség esetén akár az életfontos szerv 80—85%-át kitevő trisegmentectomia (subtotál hepatektomia) végzését is. Ezzel a korábban reménytelennek ítélt elsődleges májdaganatok is hozzáférhetővé váltak a gyógyítás számára. Hazánkban az első trisegmentectomiát Szécsény (73) végezte. Ismereteink szerint alábbi esetünk a második sikeres trisegmentectomia hazánkban. Esetismertetés B. B.-né 36 éves nőbeteg 1979. VI. 19—VI. 30-ig állott kezelés alatt kórházunk III. Belosztályán cholelithiasis, empyema vesicae felleae, anaemia sideropenica diagnózisokkal. Anamnaesiséből kiemelendő, hogy 1972-től 1973-ig Infecundint szedett rendszeresen, de ezt menstruatiós rendellenességek miatt orvosi javaslatra 1 év után Bisecurinra cserélte fel, melyet 1973- tól 6 éven át megszakítás nélkül szedett. Lényeges megbetegedése mostanáig nem volt. Belosztályi felvételére hirtelen fellépő igen erős bordaív alatti görcsös fájdalom miatt került sor, mely össze 1* % 1879