Orvosi Hetilap, 1986. január (127. évfolyam, 1-4. szám)
1986-01-05 / 1. szám - Révész Tamás - Kardos Gabriella - Schuler Dezső: Prognózis és terápia gyermekkori akut lymphoid leukaemiában
révész tamás dr., Prognózis és terápia gyermekkori akut KARDOS GABRIELLA DR. ■ • . ■ ■ . . ÉS SCHULER DEZSŐ DR. lymphoid leukaemiában Semmelweis Orvostudományi Egyetem II. Gyermekklinika (igazgató: Schuler Dezső dr.) A gyermekkori ALL kezelési eredményei jelentős javulást mutattak az elmúlt 14 év alatt. A prognózist befolyásoló tényezők közül a multivariancia analízis segítségével legfontosabbnak a kezelésmódot, a kezdeti fehérvérsejtszámot és a betegek nemét találtuk, de kitérünk közleményünkben más prognosztikai faktorok szerepére is. A legutóbbi évek kezelési protokolljai figyelembe veszik a betegek kezdeti prognosztikai besorolását, és ennek megfelelően intenzívebb, illetve kevésbé intenzív terápiát alkalmazunk. A megnövekedett kezelési intenzitás mellett fokozott gondot jelent a kezdeti szövődmények kivédése, illetve kezelése. Erőfeszítéseink eredményeképpen a betegek 50%-ában tartós tünetmentes túlélésre, vagyis gyógyulásra lehet számítani. Az elmúlt 15 év drámai változást hozott az addig minden esetben fatális gyermekkori akut lymphoid leukaemia (ALL) kezelési eredményeiben. A más malignus betegségek kezelésében is mintaként szolgáló kombinált kemo- és radioterápia 50% körüli ötéves tünetmentes túléléshez, vagyis a betegek csaknem felében gyógyuláshoz vezet (8). E sikeres kezelésmód figyelembe veszi azokat a tapasztalatokat, amelyek az elmúlt másfél évtized során összegyűltek. A tartós, tünetmentes túléléshez a betegekben biztosítani kell: 1. gyors és hatásos, remissziót létrehozó indukciós kombinációt, 2. más, hatásos cytostatikumokkal ezt megerősíteni és fenntartani, 3. a kiegészítő kezelésekkel megelőzni és leküzdeni a súlyos szövődményeket és 4. megelőzni a központi idegrendszeri relapsust. Ezen általános alapelvek figyelembe vétele mellett azonban törekedni kellene arra, hogy az adott beteg leukaemia típusának megfelelő, „testreszabott” kezelésmódot tudjunk adni. A prognosztikai faktorok vizsgálata éppen ezt a célt szolgálja, hogy ti. a diagnóziskor észlelt tünetek, fizikális eltérések és laboratóriumi értékek alapján előre megjósolhassuk a visszaesés valószínűségét. Rövidítések: ALL = akut lymphoid leukaemia HLA = histokompatibilitási komplex BFM = az NSZK gyermek-leukaemia hálózata (Berlin—Frankfurt—Münster) BMDP = Biomedical Data Programs fvs = fehérvérsejt FAB = morphológiai osztályozási rendszer (French—American—British) AMI = átlagos maliignitási index MMI = magas malignitási index PAS = periodic acid — Schiff — cytokémiai reakció Orvosi Hetilap 1986. 127. évfolyam, 1. szám Prognosis and therapy in childhood acute lymphoblastic leukaemia. Treatment results in childhood ALL showed significant improvement during the past 14 years. Therapy, initial WBC count and sex were found to be the most important factors predicting prognosis as assessed by the Cox multivariate analysis. The importance of other prognostic factors is also discussed, however. Recent therapeutic protocols are tailored to the initial prognostic features of the given patient. The increased intensity of treatment lead to a higher number of early therapy-related complications. Due to our efforts some 50% of the patients are expected to be longterm disease-free survivors. és ehhez mérhessük a kezelés intenzitását. Az intenzívebb kezelés több mellékhatással, korai és késői károsítással is jár, melyek kezdetben a beteg életét is veszélyeztethetik, később pedig a gyógyult egyén életének „qualitását” befolyásolják. A kevéssé intenzív kezelés hatástalansága és a túlzottan agreszszív terápia iatrogén károsítása között kell tehát az optimális utat megtalálni, melyhez a prognosztikai faktorok vizsgálata nyújt segítséget. Hosszabb ideje ismert, hogy a kezdeti fehérvérsejtszám (blast-szám) befolyásolja a túlélést (35). Ugyanígy viszonylag korán leírták az életkor és nem prognosztikai jelentőségét ALL-ben (19, 29, 35). Az Országos Gyermekleukaémia Terápiás Munkacsoport gondozásában állt vagy álló többszáz ALL-s gyermek adatainak elemzése révén magunk is egy sor tényezőről mutattuk ki, hogy befolyással bírnak a betegség kimenetelére (30). Így pl. elsőként mutattunk rá, hogy a morfológiai típus elkülönítésének prognosztikai jelentősége van: az L1 típus tünetmentes túlélése lényegesen jobb az L2 típusúénál (13). A genetikai tényezők közül a HLA—DR tulajdonság és a kezdeti cytogenetikai abnormalitások jelentőségével foglalkoztunk (22). Ugyancsak kimutattuk azt is, hogy 1 éven aluli csecsemők és Down-kórosok optimális kezelés mellett is sokkal kisebb valószínűséggel gyógyulnak, mint a többi ALL-s gyermek (11, 12). Közismert a blastok sejtfelszíni markereinek prognosztikai fontossága (7) és nemrégiben rámutattunk arra is, hogy a diagnózist megelőző Prednisolon kezelés milyen döntő mértékben rontja a betegek gyógyulási esélyeit (23). Bár az egyes prognosztikai tényezők vizsgálata fontos biológiai felismerésekhez vezethet, kívánatos, hogy a kezelés tervezése szempontjából legjelentősebb faktorokat vegyük csak figyelembe a diagnóziskor.