Orvosi Hetilap, 1987. augusztus (128. évfolyam, 31-35. szám)

1987-08-23 / 34. szám - HORUS - Dónát Tibor: Ifj. Lenhossék Mihály tankönyvírói munkássága

4 készítmény keretében mutatja be minden anatómiai struktúra boncolásának mai szóval élve, know-how-át. Amikor mi, a régebbi generáció tagjai, az anatómiai út­mutató jellegen túl még számos érdekes tudománytör­téneti adatot is meríthetünk e munkából, pl. megtud­juk, hogy a rendszeres anatómiai boncolás Magyaror­szágon az 1840-es években vette kezdetét Lenhossék József­ vezetése alatt, sajnáljuk, hogy a fiatalok e könyvet már alig ismerik. Ugyanakkor örülünk, hogy ihletője volt jelen korunk anatómusainak, akik Lenhos­sék hagyományai nyomán egy korszerű boncolási út­mutatót készítettek. Gondolok itt a Tömböl—Vajda— Z. Szabó által írt munkára. Lenhossék Mihály a következő években A sejt és szövetek, az általános szövettan vázlata címmel szö­vettani tankönyvet írt, melyet 1918-ban a Franklin Társulat jelentetett meg. Célja a könyvvel az volt, hogy mint az előszóban utal rá, tanítványainak, s különösen a harctérről visszajövök kezébe a rossz jegyzetek he­lyett, rövid, magyar nyelvű tankönyvet adjon. A rend­szeres anatómiai előadások során az általános szövettan a tanév első 4 hetében került előadásra. A könyv — ahogy Lenhossék Mihály mondja — „ez a kis könyv” ezen előadásokat tartalmazza, bővített formában. A „kis” jelző, azért is elgondolkoztató, mert a könyv elő­ször is nagyformátumú, 320 oldal, ami csak általános szövettanból, nagy terjedelemnek tekintendő. Ábrái­nak minősége, a papír, a nyomdai kiállítás egyáltalán nem azt mutatja, hogy a megjelenés az I. világháború 4. évében történt. A könyv példamutató érthetőséggel, olvasmányosan, a történeti adatokat sem mellőzve ad­ja a sejtek és szövetek korszerű leírását. Rendszerezését követik mai hisztológiai könyveink is. Az arányokat tekintve az idegszövet fejezet részletesebben nyert ki­dolgozást. A 320 oldal összterjedelmen belül közel 90 oldalon — ha a könyv 2 zárófejezetét, a mikroszkópról, valamint a mikrotechnikáról írtat leszámítjuk —, a könyv 1/3-ában ír az idegszövetről. Ennek, mint írja, „emberileg érthető oka van. Életem sok évét, tudomá­nyos pályámnak legtermékenyebb idejét szenteltem az idegrendszer tanulmányozásának, s különösen — His­­szel, Cajal-lal, Retzius-szal, Kölliker-rel együtt—azon­ban megalapozásának és védelmének, melyet e műben kifejtek. A neurontant ma már nem lehet vitának alá­vetett hypotézisnek nevezni” (mondta 1918-ban és gon­doljuk meg, hogy még 20 év múlva is, hogy ne mond­junk 30-at, vitáztak felette). Majd így folytatja: „ha vannak is még egyes ellenzői, a neurontan nagyjában már elfogadott igazsága a tudománynak, szilárd alapja az idegrendszer felépítéséről való tudásunknak. Hogy ezt megérhettem, tudományos pályám legszebb sikere és jutal­ma!” E fejezet szövegezését, miként a többiét is a kor­társak becsülése, tisztelete hatja át. Az idegszöveti il­lusztrációk döntő többségükben nagyrabecsült, kiváló kortársaktól (Cajal, Golgi, Schäfer, Dogiel stb.) származ­nak és csak ritkán teszi be saját anyagát, pl. a ggl. ci­­liáre-ra, a szaglóhámra vonatkozóan, ami a tankönyv­­író igaz szerénységét példázza. Lenhossék Mihály „Sejt és szövetek” c. munkája valóban az eredményes tudo­mányos kutatás és magas szintű oktató munka szerves egybeolvadásának kitűnő gyümölcse. És végül a nagy mű Az ember anatómiája 3 kötet­ben, mely 3 egymást követő évben, 1922—24-ben je­lent meg a Pantheonnál Budapesten. Lenhossék Mihály e munkája szakirodalmunkban a második eredeti ma­gyar anatómia. Az elsőt, tanszéki elődje Mihálkovics Géza írta 1888-ban. Lenhossék könyve a szó valódi ér­telmében hiánypótló volt. A Mihálkovics könyvét kö­vető 34 évben, a saját korában kitűnő munkának, első­sorban szövet- és fejlődéstani részei nagymértékben el­avultak, tekintve, hogy e tudományok azon időben óriásit haladtak előre, sőt egyes fejezeteik egészükben átalakultak. De fejlődött a makroszkópos anatómia is, amennyiben már ismert struktúrák új megvilágításba, más megítélés alá kerültek. E könyvének fő értéke a biológiai gondolat, mely egész munkásságát áthatja. Míg az elődök, főleg Gegenbaur nyomán, az emberi szer­vezet alakviszon­yainak magyarázatát, mélyebb meg­értését az összehasonlító anatómia és a fejlődéstan kö­rében keresték, addig Lenhossék gondolkodását az új önállósodó tudományok a kísérleti morfológia, a bioló­gia befolyásolják. Ahogy ő maga megfogalmazza: „a súly­pont a történelmi szemléletről a biológiai szemléletre helye­ződött át; ma a holttestben is az élő szervezetet látjuk, s a test morfológiai viszonyaiban elsősorban az élet feltételeit keressük.” Mai szemmel, közel 65 évvel Lenhossék könyvének megjelenése után is csak azt mondhatjuk, hogy a bioló­giai gondolat, mely munkájának vezéreszméje volt az orvostanhallgatók szempontjából ma is az anatómia leggyümölcsözőbb tárgyalásmódja. Ezzel elevenedik meg legjobban a holt anyag és válik az anatómia tanulása egyúttal a biológiai-orvosi gondolkodás iskolájává. Könyve nem kompendium, nem az anatómiai nomen­clatura szervenként csoportosított magyarázata, ha­nem elmélyülést kívánó, élvezetes mű, mely az igénye­sebb hallgató érdeklődését és tanulni vágyását is kielé­gíti. E megemlékezés kapcsán — szabadjon egy kis szubjektivitással — hangot adni annak, hogy hány­szor vettük és vesszük ma is elő saját könyvtárunk leg­féltve őrzött könyvei közül a már megsárgult lapokból álló köteteket, mert bár a lapok megfakultak, a betűk olykor elmosódottak, de a szellem frissessége, a stílus szépsége, a leírás érthetősége, világos logikája ma is magával ragad. Végezetül Lenhossék Mihály a nagy tankönyvíró személyiség felidézése kapcsán elkerülhetetlen az össze­hasonlítás a mai idők tanáraival, akiknek nem kis szá­zaléka a tankönyv­írást nem tartja elsődleges feladatá­nak — sőt azt sajnálatosan — diminuáló, feleslegesen időt rabló munkának tekinti. Meggyőződésem, hogy sok esetben, a talán pillanatnyilag többet kecsegtető tudo­mányos közlemény mondanivalója rég megkopik már, és eltűnik az információ dömping tengerében, amikor a felelősséggel megírt, korszerű, didaktikus és kiadásról kiadásra tovább gondozott tankönyv évtizedekre út­mutatást ad a jövő orvosgenerációinak. IRODALOM: 1. Lenhossék Mihály: Útmutatás az anató­miai gyakorlatokhoz. 3. javított kiadás, Universitas Könyvkia­dó Társaság, Budapest 1912. — 2. Lenhossék Mihály: A sejt és a szövetek. (Az általános szövettan vázlata). — 2. javított kia­dás, Franklin Társaság, Budapest 1922. — 3. Lenhossék Mihály: Az ember anatómiája. I., II., III. kötet. Pantheon Irodalmi Intézet, Budapest 1922/24. Donáth Tibor dr. * Lenhossék József (1818—1888) Montyon-díjas anató­mus, ifj. Lenhossék Mihály atyja.

Next