Orvosi Hetilap, 1987. augusztus (128. évfolyam, 31-35. szám)
1987-08-23 / 34. szám - HORUS - Dónát Tibor: Ifj. Lenhossék Mihály tankönyvírói munkássága
4 készítmény keretében mutatja be minden anatómiai struktúra boncolásának mai szóval élve, know-how-át. Amikor mi, a régebbi generáció tagjai, az anatómiai útmutató jellegen túl még számos érdekes tudománytörténeti adatot is meríthetünk e munkából, pl. megtudjuk, hogy a rendszeres anatómiai boncolás Magyarországon az 1840-es években vette kezdetét Lenhossék József vezetése alatt, sajnáljuk, hogy a fiatalok e könyvet már alig ismerik. Ugyanakkor örülünk, hogy ihletője volt jelen korunk anatómusainak, akik Lenhossék hagyományai nyomán egy korszerű boncolási útmutatót készítettek. Gondolok itt a Tömböl—Vajda— Z. Szabó által írt munkára. Lenhossék Mihály a következő években A sejt és szövetek, az általános szövettan vázlata címmel szövettani tankönyvet írt, melyet 1918-ban a Franklin Társulat jelentetett meg. Célja a könyvvel az volt, hogy mint az előszóban utal rá, tanítványainak, s különösen a harctérről visszajövök kezébe a rossz jegyzetek helyett, rövid, magyar nyelvű tankönyvet adjon. A rendszeres anatómiai előadások során az általános szövettan a tanév első 4 hetében került előadásra. A könyv — ahogy Lenhossék Mihály mondja — „ez a kis könyv” ezen előadásokat tartalmazza, bővített formában. A „kis” jelző, azért is elgondolkoztató, mert a könyv először is nagyformátumú, 320 oldal, ami csak általános szövettanból, nagy terjedelemnek tekintendő. Ábráinak minősége, a papír, a nyomdai kiállítás egyáltalán nem azt mutatja, hogy a megjelenés az I. világháború 4. évében történt. A könyv példamutató érthetőséggel, olvasmányosan, a történeti adatokat sem mellőzve adja a sejtek és szövetek korszerű leírását. Rendszerezését követik mai hisztológiai könyveink is. Az arányokat tekintve az idegszövet fejezet részletesebben nyert kidolgozást. A 320 oldal összterjedelmen belül közel 90 oldalon — ha a könyv 2 zárófejezetét, a mikroszkópról, valamint a mikrotechnikáról írtat leszámítjuk —, a könyv 1/3-ában ír az idegszövetről. Ennek, mint írja, „emberileg érthető oka van. Életem sok évét, tudományos pályámnak legtermékenyebb idejét szenteltem az idegrendszer tanulmányozásának, s különösen — Hisszel, Cajal-lal, Retzius-szal, Kölliker-rel együtt—azonban megalapozásának és védelmének, melyet e műben kifejtek. A neurontant ma már nem lehet vitának alávetett hypotézisnek nevezni” (mondta 1918-ban és gondoljuk meg, hogy még 20 év múlva is, hogy ne mondjunk 30-at, vitáztak felette). Majd így folytatja: „ha vannak is még egyes ellenzői, a neurontan nagyjában már elfogadott igazsága a tudománynak, szilárd alapja az idegrendszer felépítéséről való tudásunknak. Hogy ezt megérhettem, tudományos pályám legszebb sikere és jutalma!” E fejezet szövegezését, miként a többiét is a kortársak becsülése, tisztelete hatja át. Az idegszöveti illusztrációk döntő többségükben nagyrabecsült, kiváló kortársaktól (Cajal, Golgi, Schäfer, Dogiel stb.) származnak és csak ritkán teszi be saját anyagát, pl. a ggl. ciliáre-ra, a szaglóhámra vonatkozóan, ami a tankönyvíró igaz szerénységét példázza. Lenhossék Mihály „Sejt és szövetek” c. munkája valóban az eredményes tudományos kutatás és magas szintű oktató munka szerves egybeolvadásának kitűnő gyümölcse. És végül a nagy mű Az ember anatómiája 3 kötetben, mely 3 egymást követő évben, 1922—24-ben jelent meg a Pantheonnál Budapesten. Lenhossék Mihály e munkája szakirodalmunkban a második eredeti magyar anatómia. Az elsőt, tanszéki elődje Mihálkovics Géza írta 1888-ban. Lenhossék könyve a szó valódi értelmében hiánypótló volt. A Mihálkovics könyvét követő 34 évben, a saját korában kitűnő munkának, elsősorban szövet- és fejlődéstani részei nagymértékben elavultak, tekintve, hogy e tudományok azon időben óriásit haladtak előre, sőt egyes fejezeteik egészükben átalakultak. De fejlődött a makroszkópos anatómia is, amennyiben már ismert struktúrák új megvilágításba, más megítélés alá kerültek. E könyvének fő értéke a biológiai gondolat, mely egész munkásságát áthatja. Míg az elődök, főleg Gegenbaur nyomán, az emberi szervezet alakviszonyainak magyarázatát, mélyebb megértését az összehasonlító anatómia és a fejlődéstan körében keresték, addig Lenhossék gondolkodását az új önállósodó tudományok a kísérleti morfológia, a biológia befolyásolják. Ahogy ő maga megfogalmazza: „a súlypont a történelmi szemléletről a biológiai szemléletre helyeződött át; ma a holttestben is az élő szervezetet látjuk, s a test morfológiai viszonyaiban elsősorban az élet feltételeit keressük.” Mai szemmel, közel 65 évvel Lenhossék könyvének megjelenése után is csak azt mondhatjuk, hogy a biológiai gondolat, mely munkájának vezéreszméje volt az orvostanhallgatók szempontjából ma is az anatómia leggyümölcsözőbb tárgyalásmódja. Ezzel elevenedik meg legjobban a holt anyag és válik az anatómia tanulása egyúttal a biológiai-orvosi gondolkodás iskolájává. Könyve nem kompendium, nem az anatómiai nomenclatura szervenként csoportosított magyarázata, hanem elmélyülést kívánó, élvezetes mű, mely az igényesebb hallgató érdeklődését és tanulni vágyását is kielégíti. E megemlékezés kapcsán — szabadjon egy kis szubjektivitással — hangot adni annak, hogy hányszor vettük és vesszük ma is elő saját könyvtárunk legféltve őrzött könyvei közül a már megsárgult lapokból álló köteteket, mert bár a lapok megfakultak, a betűk olykor elmosódottak, de a szellem frissessége, a stílus szépsége, a leírás érthetősége, világos logikája ma is magával ragad. Végezetül Lenhossék Mihály a nagy tankönyvíró személyiség felidézése kapcsán elkerülhetetlen az összehasonlítás a mai idők tanáraival, akiknek nem kis százaléka a tankönyvírást nem tartja elsődleges feladatának — sőt azt sajnálatosan — diminuáló, feleslegesen időt rabló munkának tekinti. Meggyőződésem, hogy sok esetben, a talán pillanatnyilag többet kecsegtető tudományos közlemény mondanivalója rég megkopik már, és eltűnik az információ dömping tengerében, amikor a felelősséggel megírt, korszerű, didaktikus és kiadásról kiadásra tovább gondozott tankönyv évtizedekre útmutatást ad a jövő orvosgenerációinak. IRODALOM: 1. Lenhossék Mihály: Útmutatás az anatómiai gyakorlatokhoz. 3. javított kiadás, Universitas Könyvkiadó Társaság, Budapest 1912. — 2. Lenhossék Mihály: A sejt és a szövetek. (Az általános szövettan vázlata). — 2. javított kiadás, Franklin Társaság, Budapest 1922. — 3. Lenhossék Mihály: Az ember anatómiája. I., II., III. kötet. Pantheon Irodalmi Intézet, Budapest 1922/24. Donáth Tibor dr. * Lenhossék József (1818—1888) Montyon-díjas anatómus, ifj. Lenhossék Mihály atyja.