Orvosi Hetilap, 1993. november (134. évfolyam, 45-48. szám)

1993-11-14 / 46. szám - Barzó Pál - Vörös Erika - Bodosi Mihály: A lumbosacralis átmeneti csigolyák kóroki szerepéről (Bertolotti syndroma)

KLINIKORADIOLÓGIAI KÖZLEMÉNYEK A lumbosacralis átmeneti csigolyák kóroki szerepéről (Bertolotti syndroma) Barzó Pál dr., Vörös Erika dr. * és Bodosi Mihály dr. Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetem, Szeged, Idegsebészeti Klinika (igazgató: Bodosi Mihály dr.) Radiológiai Klinika* (mb. igazgató: Csemay László dr.) A szerzők 500 balesetet szenvedett beteg lumbosacralis gerinc felvételeit, valamint 1000 lumboischialgiás beteg myelogramjait áttekintve határozták meg a lumbalis át­meneti csigolyák előfordulási gyakoriságát. Úgy találták, hogy e fejlődési anomália az átlagos populációban 4,6%-ban van jelen. Figyelemre méltó, hogy a lumbo­­ischialgiában szenvedők között a gyakoriság közel két­szeresnek (8,4%), míg a korongsérves betegekben majd­nem négyszeresnek (15%) vehető. A tünetek és panaszok létrejöttében az aszimmetriás formáknak van nagyobb je­lentőségük. A klinikai anyag elemzése alapján úgy vélik, hogy az átmeneti csigolyák kóroki szerepe kettős: a de­rékfájdalmak fenntartásában elsődleges, a korongsérve­­sedés kialakulásában, illetve kiújulásában pedig másod­lagos. Felhívják a figyelmet az egyszerű rtg-felvételek gondos elemzésére még CT- és MRI-vizsgálatok birtoká­ban is. Kulcsszavak: Bertolotti syndroma, lumbosacralis átmeneti csi­golyák, porckorongsérv Clinical significance of the lumbosacral transitional vertebra (Bertolotti syndrome). 500 lumbosacral plain x-ray injured patients and 1000 myelography of patients suffering from low back pain and nerve root sign were reviewed to evaluate the rate of transitional lumbosacral vertebra. This anomaly appeared in 4.6% in the normal population. The rate of the transitional vertebra in pa­tients with nerve root syndrome was double (8.4%) whereas that with lumbar disc herniation four time as many as in the normal population. The data demonstrate that the asymmetrical anomalies have more clinical sig­nificance. The authors consider, that the role of the tran­sitional vertebra is twofold: it can be consider primary in low back and sciatic pain, but in the formation of lumbar disc herniation is secondary. They find the analysis of the lumbosacral plain x-ray is necessary even in cases with CT and MRI. Key words: Bertolotti syndrome, lumbosacral transitional ver­tebra, lumbar disc herniation Az ágyéki gerincszakaszon jelentkező vagy innen kisugár­zó, általában lumbagoként vagy lumboischialgiaként is­mert fájdalmak jelentős populációt érintenek. Gyógykeze­lésükre eltérő módszereket alkalmaznak attól függően, hogy a beteg rheumatológust, orthoped vagy ideggyógyász szakorvost, esetleg idegsebészt keres fel. A kezdeti pana­szok konzervatív módszerekkel jól gyógyíthatók, illetve a gerinccsatornái téraránytalanság (porckorongsérvesedés) talaján kialakult tünetegyüttes sebészileg kedvezően befo­lyásolható, de csupán az esetek egy részében. A különféle gyógymódokkal dacoló vagy visszatérő pa­naszok okaként egyre gyakrabban említik (3, 5, 9) a lum­bosacralis átmenet fejlődési anomáliáit, s bár ezeket de­rékfájdalmakra hajlamosító vagy azokat súlyosbító tényezőnek tartják (4, 6, 8, 14), az elváltozások önálló kóroki szerepét nem vizsgálták. így nem állnak rendelke­zésre olyan adatok, amelyek alapján a fejlődési anomáliák, a többi között az átmeneti csigolyák különféle típusainak gyakoriságát megadhatnánk akár a tünet- és panaszmentes, akár a derékfájdalmakkal rendelkező betegcsoportokban. Munkánk célja volt, hogy meghatározzuk a lumbosac­ralis régióban található átmeneti csigolyák előfordulási gyakoriságát, és klinikai beteganyag analízise alapján megkíséreljük körvonalazni azok elsődleges vagy másod­lagos kóroki szerepét a deréktáji, főként a recidíváló tünetegyüttes hátterében. Klinikai beteganyag és módszerek A Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetem Radiológiai Klinikáján az utóbbi három évben vizsgált 500 traumás beteg lumbosacralis gerincfelvételeit és 1000 lumboischialgiás beteg myelogramját tekintettük át. A betegeket három csoportba sorol­tuk az alábbiak szerint: Az I. csoportot (kontroll) az az 500 beteg képezte, akikben különböző sérülések miatt a lumbosacralis régióról is gerincfel­vétel készült. Ezeket a betegeket tekintettük a populációra jellem­ző kontroll csoportnak. A II. csoportot (lumboischialgia) azok a betegek alkották (1000 beteg), akiknek a deréktáji fájdalom, valamint az ahhoz tár­sult gyöki érintettségre utaló tünetek miatt, a korongsérvesedés kimutatására lumbalis myelográfiát végeztünk. A vizsgálatok minden esetben átvilágító berendezéssel, rutinszerűen négy irányból történtek. Ezt a csoportot használtuk fel annak megítélé­sére, hogy a deréktáji fájdalmakban szenvedő betegekben a kere­sett anomália milyen gyakorisággal fordul elő. Orvosi Hetilap 134. évfolyam 46. szám 2537

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék