Orvosi Hetilap, 1993. november (134. évfolyam, 45-48. szám)

1993-11-14 / 46. szám - Barzó Pál - Vörös Erika - Bodosi Mihály: A lumbosacralis átmeneti csigolyák kóroki szerepéről (Bertolotti syndroma)

1. ábra: A lumbosacralis átmenet koroki szempontból jelentős anomália-típusai azok morphologiai tulajdonságai alapján. I. típus: a rendszerint megnagyobbodott processus transversus a sacrum pars lateralisával álízületet képez (I. a. egy-, I. b. kétoldali). II. típus: teljes lumbalisatio, ill. sacralisatio, cranialis eltolódás révén a processus transversus teljesen különvált vagy caudalis vándorlásnál a sacrummal összecsontosodott (m. a egy-, II. b. kétoldali). III. típus: kevert típus, az egyik oldalon álízület (I. típus), míg a másik oldalon valódi csontos összeköttetés (II. típus) van a processus transversus és a sacrum között 1. táblázat: A lumbosacralis átmenet fejlődési rendellenességeinek megoszlása a vizsgált három csoportban I. típus: a rendszerint megnagyobbodott processus transversus a sacrum pars laterálisával álízületet kép­ez (I. a. egy-, I. b. kétoldali). II. típus: teljes lumbaliastio, ill. sacralisatio, cranialis eltolódás révén a processus transversus teljesen különvált vagy caudalis vándorlásnál a sac­rummal összecsontosodott (I. a. egy-, I. b. kétoldali). III. típus: kevert típus, az egyik oldalon álíz­ület (I. típus, míg a másik oldalon valódi csontos összeköttetés (II. típus) van a processus transver­sus és a sacrum között Elkülönítettünk egy további III. csoportot (korongsérv) is, amelybe az a 280 beteg került, akikben a panaszok hátterében a myelográfia, műtéttel is megerősített porckorongsérvesedést igazolt. A műtét eredményességének megítélése érdekében 6—30 hónapos utánkövetést végeztünk. Azokban az esetekben, amikor a klinikai állapot és a neurológiai vizsgálat újabb korong­sérvesedésre, illetve annak recidívájára utalt, a myelográfiát megismételtük. Összefüggést kerestünk az átmeneti csigolya aszimmetriája és a korongsérvesedés oldalisága között is. A lumbosacralis régió átmeneti csigolyáit azok morpholó­giai tulajdonságai alapján, módosítva Castellvn és mtsai (4) aján­lását, három típusba sorolták (1. ábra). I. típus esetén részleges lumbalisatióról, ill. sacralisatióról (I. a. egy-, I. b. kétoldali) van szó, amikor a rendszerint megna­gyobbodott processus transversus a sacrum pars laterálisával álízületet képez. II. típusról, azaz teljes lumbalisatióról, ill. sacralisatióról ak­kor beszéltünk, amikor cranialis eltolódás révén a processus transversus teljesen különvált vagy caudalis vándorlásnál a sac­rummal összecsontosodott (II. a. egy-, k. b. kétoldali). A III. típust kevert típusnak nevezzük, ide azokat az eseteket soroltuk amelyekben az egyik oldalon álízület (I. típus), míg a másik oldalon valódi csontos összeköttetés (II. típus) volt a pro­cessus transversus és a sacrum között. A lumbalisatio, ill. sacralisatio fogalmát a fenti csoportosítás­nál együtt használtuk, ugyanis ezek egyértelmű meghatározására nem volt mód a gerincet teljes hosszában ábrázoló felvételek hiá­nya miatt. Eredmények A radiológiai anyag áttekintése alapján megállapítottuk, hogy a kontroll csoportban (I. csoport) a lumbosacralis át­meneti csigolyák előfordulása 4,6% (500 esetből 11 fft, 12 nő). Abban a csoportban azonban, amelyben a tünetek ge­­rincbántalomra utaltak (II. csoport) a gyakoriság majdnem kétszeres: 8,4% (1000 betegből 43 fft, 41 nő). Figyelemre méltó, hogy a hasonló panaszokkal bíró és ugyanakkor porckorongsérves betegek között az anomália előfordulása még nagyobb, 15% (280 betegből 24 fit, 18 nő). Az egyes anomália-típusok gyakoriságát az 1. táblázat szemlélteti. Korongsérvesedés sohasem jött létre a kóros lumbosac­ralis átmenet síkjában, hanem leggyakrabban (33 eset) közvetlenül az anomália szintje felett, ritkábban (9 eset) méginkább craniálisan. Arról a 42 betegről, akikben az átmeneti csigolya porc­korongsérvvel társult, a posztoperatív ellenőrzés során az alábbiakat állapíthattuk meg: I. a. (17 beteg). A műtétet követően mindössze 2 beteg vált tünet- és panaszmentessé. Ötben változó erősségű, de konzervatív kezeléssel egyensúlyban tartható deréktáji fáj­dalmak maradtak vissza. 10 alkalommal a határozott gyöki érintettségre utaló tünetek miatt a korábbi vizsgálatokat (myelographia, CT, MRI) ismét el kellett végeznünk; 7 esetben újabb korongsérvműtétre került sor (4 betegben ugyanabban a résben). Az átmeneti csigolya aszimmetriája és a korongsérv elhelyezkedése (oldalisága) között nem ta­láltunk összefüggést (i. o.-i I. a. típusú anomáliához 2 eset­ben bal oldali, 4 esetben jobb oldali és 1 esetben centrális elhelyezkedésű korongsérvesedés társult; míg b. o-i I. a. típusú anomáliánál 5 esetben bal, ugyancsak 5 esetben jobb oldali sérvesedés fordult elő 1 centrális elhelyezke­désű discus hemia mellett). I. b. (4. beteg): A műtétet követően 3 beteg panaszmen­tessé vált, míg egy betegnek enyhe deréktáji fájdalmai ma­radtak vissza. II. a. (5 beteg): A posztoperatív periódusban mind­össze 1 beteg maradt panaszmentes, 1 esetben erős derék­ Az anomália típusa Vizsgált csoportok „kontroll” (eset/100 fő) „lumbolschi­algia” (eset/100 fő) „korong­sérv” (eset/100 fő) I. a. 1,0 2,7 6,1 I. b. 1,0 0,9 1,4 II. a. 0,4 0,8 1,8 II. b. 1,8 3,4 3,9 III. 0,4 0,6 1,8

Next