Orvosi Hetilap, 1997. augusztus (138. évfolyam, 31-35. szám)
1997-08-03 / 31. szám - Sárosi István et al.: A verapamil és bisoprolol összehasonlító vizsgálata szívinfarktuson átesett betegek szekunder prevenciójában
A verapamil és bisoprolol összehasonlító vizsgálata szívinfarktuson átesett betegek szekunder prevenciójában Sárosi István dr., Debreceni Gábor dr., Mühl Diána dr., Kónyi Attila dr., Bogár Lajos dr., Tekeres Miklós dr., Tóth Kálmán dr.1, Habon Tamás dr., Czopf László dr.1, Zámbó Katalin dr.2 és Schmidt Erzsébet dr.2 Pécsi Orvostudományi Egyetem, Pécs Anaesthesiologiai és Intenzív Therápiás Intézet (igazgató: Tekeres Miklós dr.) I. sz. Belgyógyászati Klinika (igazgató: Mózsik Gyula dr.)1 Pécsi Diagnosztikai Központ (igazgató: Vadon Gábor dr.)2 A szerzők a Ca-antagonista, hosszú hatású verapamil és a szelektív béta-1-receptorblokkoló bisoprolol szekunder prevenciós hatását vizsgálták. Ennek során 87 egymás után felvételre került, szívinfarktusban szenvedő beteget random módon két csoportra osztottak. Huszonhét beteg nem felelt meg a bevételi kritériumoknak, 30 beteg kapott kisoprosolt, 30 beteg hosszú hatású verapamilt. Az 540 napos megfigyelési időszak alatt 2 alkalommal végeztek járószalagos terhelést és dobutamin-terheléssel szívizom-perfúziós SPECT-vizsgálatot. Az eredmények egyértelműen azt igazolták, hogy a Caantagonista verapamil méltán, és egyenrangú gyógyszerként szerepelhet a szekunder prevencióra eddig már bevált és használatos béta-blokkoló gyógyszerek, így a bisoprolol mellett is. Mindkét szer még elhúzódó kezelés során is megőrzi hatását, a verapamil a másodlagos prevencióra alkalmazott korábbi szerekkel szemben direkt perfúziójavító hatással is rendelkezik. Kulcsszavak: szívinfarktus, szekunder prevenció A szekunder prevenció fontosságát és hasznosságát számos tanulmány és közlemény igazolta. A másodlagos megelőzés céljából kipróbálásra került gyógyszerek közül az eredmények és a statisztikai adatok elsősorban a béta-blokkoló, valamint bizonyos kalcium-antagonista gyógyszerek hatásosságát nyomatékosítják. A béta-receptorblokkoló szerek közül elsősorban a propranolol, metoprolol, atenolol és bisoprolol került kipróbálásra (1, 6, 7,13,17, 22,27,28, 31, 32, 36), a Ca-antagonista szerek közül pedig a nifedipin, diltiazem és verapamil említhető meg (2, 3, 7-12, 15, 21, 26, 37-40). De míg a béta-blokkolók szekunder preventív hatását a legtöbb tanulmány egyértelműen protektívnek minősítette, a Ca-antagonistákkal kapcsolatban számos ellentmondó eredmény és vélemény került közlésre. Tanulmányunk során elsősorban azt a kérdést vizsgáltuk, hogy a már elfogadott és bevált béta-blokkoló gyógyszerek mellett alkalmazható-e a posztinfarktusos betegek szekunder prevenciója céljából a Ca-antagonista verapamil. A kérdés megválaszolásához a hosszú hatású verapamil, és a „hiperszelektív” béta-1-receptorblokkoló bisoprolol hatását vizsgáltuk szívinfarktuson átesett betegeinken. A korábbi vizsgálatokkal ellentétben betegeinket nem 180, hanem 540 napig követtük, a vizsgálati protokoll a DAVIT-I és DAVIT-II (The Danish Verapamil Comparative assessment of verapamil and bisoprolol in the secondary prevention of myocardial infarction. The effect of Ca-antagonist, long-acting verapamil and the selectiv beta-1 blocking bisoprolol were investigated and compared in the secondary prevention after myocardial infarction. Eighty-seven patients were enrolled, 27 patients were not included because of the exclusion criteria, 30 patients were treated with verapamil and 30 patients with bisoprolol. During the 540 days of follow up period treadmill ergometry and dobutamine stress-test with SPECT investigation were performed two times. Both clinically and the data of our investigations the effect of the two drugs in the secondary prevention was good, and even at the 540th day the protective effect was still excellent. Key words: myocardial infarction, secondary prevention Infarction Trial) tanulmányok gyakorlatban már bevált szisztémájára épült (33,34), ezeket azonban részben módosították. Beteganyag és módszer 1994 október 1 és 1996 június 30 között a Pécsi Orvostudományi Egyetem Anaesthesiologiai és Intenzív Therápiás Intézetében 87 egymást követően érkező szívinfarktusos beteget, a felvétel pillanatától szabályos rendszerben váltakozva a Ca-antagonista (Isoptin SR 240, KNOLL AG, Germany, a továbbiakban VERA) vagy a béta-blokkoló gyógyszert (Concor, MERCK AG, Germany, a továbbiakban BISO) szedő csoportba soroltuk. A gyógyszerek adását, amennyiben kizárási tényező nem állt fent, mindkét betegcsoportban az 5-15. napon kezdtük. Huszonhét beteget a bevételi-kizárási kritériumok alapján kizártunk a tanulmányból, 60 betegből 30 került a béta-blokkolót, és 30 a verapamilt szedő csoportba. A szívinfarktus diagnózisát a nemzetközileg elfogadott EKG és laboreltérések alapján állapítottuk meg, de a betegek akkor is a tanulmányban maradtak ha a későbbiek folyamán akut szívinfarktus nem alakult ki, és betegségüket instabil anginának minősítettük. A betegek életkora 18-75 év között volt, a kizárási kritériumok megfeleltek a DAVIT-II tanulmány által felállított kizárási kritériumoknak, melyeket részlegesen módosítottunk: a tanulmányból kizártuk azokat a betegeket akiknek keringési elégtelensége 40 mg/nap Furosemidnél nagyobb vízhajtó adaggal volt csak rendezhető, akiknek a szisztolés vérnyomása nyugalomban 100 Hgmm Orvosi Hetilap 138. évfolyam (1997) 31. szám