Orvosi Hetilap, 1997. november (138. évfolyam, 44-48. szám)

1997-11-30 / 48. szám - Kapronczay Károly: Hugonnai Vilma emlékezete

„Végakaratában szigorúan meghagyta, hogy halála után a Medicus Universalisban csak az általa megírt, szűkszavú értesítés jelenjen meg. Kívánsága szerint el­­hamvasztattuk és porait - a nyilvánosság teljes kizárásá­val - a Dunába szórtuk” (4). IRODALOM: 1. Gorka T: A Medicus Universalis története és jelentősége, Med. Univ., 1986, XIX, 89-91. - 2. Hindy Z.: Mit akarunk? MABI Tudósító, 1940,1, 11.-3. Palócz Gy.: Dr. Palócz Gyula életrajzi adatai, Kézirat, 1986. - 4. Pogány L: Nekrológ helyett, Med. Univ., 1993, XXVI, 121. - 5. Sújtó B.: Jó egészséget, MABI Tudósító, 1942,p. 48. Gorka Tivadar dr. Hugonnai Vilma emlékezete Az első magyar orvosnő, Hugonnai Vilma 1997-ben ket­tős megemlékezést követel. Születésének 150., halálának 75. évfordulójáról kell megemlékeznünk. Életútja méltón példázza a századforduló évtizedeiben lezajlott női egyenjogúsítási mozgalmat, azt a törekvést, hogy a nők az értelmiségi pályákon méltón egyenrangú félként sze­repelhetnek. A kételyeket nemcsak az első magyar orvos­nő, hanem más pályatársai is megcáfolták. Hazánkban el­sősorban az ő nevéhez fűződik e mozgalom, szinte szim­bólumává vált ezen törekvéseknek. Hugonnai Vilma 1847. szeptember 30-án született Nagytétényben, grófi család ötödik gyermekeként. Alap­ismereteit a családi házban sajátította el, majd a pesti Prebstel Mária leánynevelő intézetének lett bentlakásos tanulója. Ez az iskola állt az akkori leánynevelés legma­gasabb szintjén, ennél tovább senki sem léphetett. Alig 18 évesen férjhez ment Szilassy György földbirtokoshoz, s e házasságból három gyermeke született. E házasság nem lett szerencsés: a jelentős könyvtárral rendelkező Szilassy család sarja nemigen érdeklődött a szellemi dolgok iránt, viszont az ifjú Hugonnai Vilma inkább, elsősorban a ter­mészettudományok kötötték le figyelmét. Ez lett az a sza­kadék, amely végül a házasság felbomlásához vezetett. Hugonnai Vilma 1869-ben értesült arról, hogy a zürichi egyetemre nők is beiratkozhatnak, viszont ehhez férje be­leegyezése kellett. A viták következtében depressziós álla­potba került, végül abban egyeztek meg, hogy minden anyagi támogatás nélkül beiratkozhat az orvosi karra. 1872-ben lett a zürichi egyetem hallgatója, bár ottléte elég nehezen alakult: szállodában, magánszálláson la­kott, anyagilag Escher kisasszony, a vegetáriánus kórház alapítója támogatta. 1879. február 3-án védte meg disz­­szertációját (Das erste Hundert Croupoperations in Zürich). Végzése után az egyetem sebészeti klinikáján dolgozott, majd egy alapítványi kórházban töltött egy évet. Végül 1880 februárjában tért haza,de diplomájának hazai elismertetése rendkívüli akadályokba ütközött. 1881. március 31-én letette a hazai egyetemi tanulmá­nyokhoz feltétlenül szükséges érettségi vizsgát, majd ezután - 1882 májusában - kérte orvosi oklevelének elismertetését. Annak ellenére, hogy kérelmét a pesti orvostanári kar támogatta, Trefort Ágoston vallás- és közoktatási miniszter - az érvényes törvényekre hivat­kozva - elutasította a nosztrifikálást. Trefort Ágoston ugyan arra biztatta, hogy nyugodtan végezzen orvosi gyakorlatot, sőt a szervezés alatt állt szülésznői (bába) intézetben segédorvosi állást kívánt neki biztosítani. Ezt az akadályozta, hogy orvosi állást csak olyan személy tölthetett be, akinek oklevelét magyar egyetem adta ki, illetve ismert el. A helyzet valóban ellentmondásos volt, hiszen érvényes oklevéllel nem működhetett orvosként, erre a felsőoktatási törvények nem adtak lehetőséget. Hugonnai Vilma hivatalosan letette a szülésznői vizs­gát, de elhárította Trefort azon javaslatát, hogy más for­mában nyújtson be kérelmet. Trefort nem kívánt Hugon­nai Vilma oklevelének elismertetésével olyan jogi helyze­tet teremteni, ami csak egy személyre szólt, de nem vo­natkozhatott másokra. Hugonnai Vilma helyzete nem volt könnyű: hivatalo­san szülésznőként működött, betegek sokaságát kezelte, amely munkára „rákényszerült”, hiszen Szilassyval kö­tött házassága végleg felbomlott, gyakorlatából szárma­zó pénzből tartott fenn családját. Ebben az időben írta „A nők munkaköre” című tanulmányát, amelyben a nők számára is kedvező iskolareform mellett foglalt állást, de minden olyan szervezkedésben részt vett, amely a nők egyenjogúsítását tűzte célul. 1887-ben férjhez ment Wartha Vince jeles vegyészhez, műegyetemi tanárhoz, amely házasságból született 1888-ban Vilma nevű leánya. Wartha kérésére ugyan felhagy szülésznői gyakorlatával, figyelmét és erejét elméleti kérdésekre összpontosította. Ezekben az években sem adta fel oklevelének elismerte­tését, bár már mint az egész női társadalom problémája jelentkezett. A kormányzat is valahogy pontot akart tenni az ügy végére. 1891-ben a Monarchia közös pénzügy­­minisztere javasolta neki, hogy Boszniában legyen a mo­hamedán nők országos orvosa. Ezt Hugonnai Vilma hárí­totta el, elvtelen kompromisszumot sejtett mögötte. 1895-ben királyi rendelettel lehetővé vált Magyarorszá­gon is a nők egyetemi tanulmánya, így 1896. február 10- én újból kérte az uralkodótól zürichi oklevelének elis­mertetését. Erre 1897. május 14-én kerülhetett sor, ami­kor Budapesten orvosdoktorrá avatták. Ezután már hivatalosan is végezhetett magángyakor­latot, elsősorban női és szegénybetegekkel foglalkozott. 1894-ben magyarra fordította Delacrouix „Az ó- és új­kori bábák” című orvostörténeti munkát, amelynek több fejezete a Magyar Bábakalauzban látott nyomdai nyil­vánosságot. Ettől függetlenül széles közéleti szerepkört is vállalt. 1896-ban a Magyar Bábaegyesületben előadást tartott (Szaglás és egészségőr címmel) a lakás- és tele­pülésegészségügyről, 1894-ben a Szabad Lyceum Tudo­mányos Ismeretterjesztő Társulat alelnökévé választotta. Tudományos érdeklődése a gyermeknevelésre, a nők és gyermekek egészségvédelmére, a nők ipari foglalkoz­tatásának kérdéseire, a nők képzésére összpontosult. Lel­kes kezdeményezője volt a leánygimnáziumok szervezé­sének, a nők szellemi képzésének. Az Országos Nőképző Egyesületben hat évig tanította a betegápolást, a gyer­mekgondozást, a gyermekvédelmet, a ragályos betegség 3060 Orvosi Hetilap 138. évfolyam (1997) 48. szám

Next