Orvosi Hetilap, 1998. január (139. évfolyam, 1-4. szám)
1998-01-11 / 2. szám - Szállási Árpád: 100 éves a magyar művészeti anatómia oktatása
84 FESTÉSZETI BONCZTAN. Á. SZÉKELY BERTALAN TÖRTÉNELMI FESTŐ ÉS TANÁR ELŐADÁSAI NYOMÁN KÖZLI VÉGH ENDRE, RAJZTANÁRJELÖLT. BUDAPEST, 1892. KIADJA AZ ORSZ. M. KIR. MINTARAJZISKOLA ÉS RAJZTANÁR KÉPZŐ 3. ábra A szépművészetek társprofesszora 13 előadásban foglalta össze a bonctani tudnivalókat. Műtörténeti tájékozottsága lenyűgözte a hallgatókat. Nemcsak az ókort és a reneszánszot, de a közel-kortárs impresszionistákat is jól ismerte. Szerinte, kissé szó szerint értelmezve „az impresszió tökéletességén múlik nagyrészt a művészeti alkotások tökéletessége” (16). Ez akkor egyáltalán nem volt közhelyszerűen elfogadott, noha az impresszionizmus ennél jóval több. Megfogalmazta a funkcionális anatómia fontosságát, „a művészre az egyes izmok működésének ismerete kiválóan hasznos, mert ezzel a testben a mozgást és életet is hívebben ábrázolhatja.„Az izmokat a pólyák „feszes trikó” módjára veszik körül (16). Az erek kirajzolásának nincs nagy jelentősége, ám aki érzékelteti, helyesen körvonalazza. Pl. az egyik sevillai híres feszületen a halott Krisztust duzzadó erekkel festette a művész. Kétszeres képtelenség. Egyrészt a kivérzett testnek eleve nem lehetnek erősen előtűnőek az erei, másrészt a felemelt karok visszerei még egészséges élő embernél is kiürülnek. Márpedig a Megváltó kétoldalt kifeszített végtagokkal függ a szimbólummá vált kínzófa vízszintes kis gerendáján. Az igazgató művész Székely Bertalan tanácsára centiméterekben határozta meg a különböző korú és nemű egyének testarányait, valamint az ízületek forgási pontjairól leírt átlagos távolságait. Az egyik legnehezebb művészi problémát, a kéz helyes megrajzolását szintén Székely Bertalan ábráin mutatta be. Nem a „direktor iránti kötelező tiszteletből”, de ezzel a kérdéssel nálunk ő foglalkozott a legbehatóbban (3. ábra). A szép hattyú nyakat természetesen Botticelli Simonettáján demonstrálta. A gyönyörű kifejező szemeket a reneszánsz óriások felülmúlhatatlan képein, mert egyedül az ember sajátja, hogy a pillarésen át nemcsak az átlátszó szaruhártya, de a szemgolyó szivárványhártyája is érvényesül. Hivatkozik a tévesen angolnak tartott Donders megállapítására, akinek Darwin hívta fel a figyelmét arra, hogy a távolba merengő tekintetek divergálnak, így különböző oldalról nézve mindig szembe találjuk magunkat velük. A könyv természetesen tele van leonardói és michelangelói grafika-csodákkal. Tellyesniczky 1900-ban átkerült a Thanhoffer vezetése alatti II. sz. anatómiai, egyre inkább szövettannal foglalkozó intézetébe. Majd 1906-ban a hisztológiai fixálás terén végzett német nyelvű közleményei alapján ny. rk. tanári kinevezést kapott (17). Számára kedvező időben, mert három év múlva művészetpártoló főnöke ugyan eltávozott az élők sorából, ám így a Thanhoffer helyére szintén eséllyel pályázó würzburgi Sobotta proszektorral szemben ő kapta meg a tanszéket (7). Hogy hagyományos boncolás terén se „érje szó a ház elejét”, 1913-ban Reinke nyomán kiadott egy tankönyvet (11), valamint Toldt bécsi tanár fordításos anatómiai atlaszát (17). A Képzőművészeti Főiskola életében 1922-től Réti István és Lyka Károly reformot vezetett be. Az anatómiát ettől számítva 1944-ig a művésznek sem jelentős Pécsi- Pilch Dezső oktatta (3). Főleg Sobotta plasztikusan ábrázolt színes atlasza, illetve Tellyesniczky tanár könyve alapján. Minőségi változást 1945 után Barcsay Jenő kinevezése jelentett. Művészeti anatómiájának első kiadása 1953-ban jelent meg. Az igazán autentikus Lyka Károly a következőket írta róla: „Ebben a nagy műben kezet fog egymással a tudomány és művészet. A szellem e két hatalmas motorja egyesül itt, hogy megvilágítsa a természet legszebb remekművének, az emberi testnek formarendjét. Évezredeken át ez volt a művészet legnemesebb becsvágyának tárgya, mert hiszen az embert érzi át legbensőbben.” (4) A bevezetőben Barcsay mester külön kihangsúlyozta Székely Bertalan, valamint Tellyesniczky Kálmán munkásságának jelentőségét. Az idő azóta bőségesen igazolta Lyka Károly minden szavát. Barcsay művészeti anatómiájának különböző nyelvű példányszámait csak a szakácskönyveké múlja felül. Schider professzor híres művészeti rajzgyűjteménye 177 illusztrációs oldalt tartalmaz, abból 70 a grafikai mesterdaraboké (17). Az 1957. évi harmadik kiadásba a szerző 16 Barcsay-rajzot választott be, Leonardo, Michelangelo és Vesalius (Calcar) művei után a legtöbbet. Ezek a tények önmagukért beszélnek. Egy évszázad alatt elértünk a csúcsra, amelynek első impulzusát a Székely-Tellyesniczky kettős adta meg. Barcsay művével, illetve a Kiss-Szentágothai-féle atlasszal jelen vagyunk a könyvvilág kirakataiban. Anatómiai kiadványokban szerencsére még mindig „nagyhatalomnak” számítunk. JELEN HARMADIK KIADÁST JAVÍTOTTA ÉS SAJTÓ ALÁ RENDEZTE ZSITVAY JÁNOS, RAJZTANÁRJELÖLT.