Orvosi Hetilap, 1998. december (139. évfolyam, 49-52. szám)
1998-12-06 / 49. szám - Pajor László: Az interfázis citogenetika alkalmazási lehetőségei az onkopatológiai diagnosztikában
Az interfázis citogenetika alkalmazási lehetőségei az onkopatológiai diagnosztikában Pajor László dr. Pécsi Orvostudományi Egyetem, Patológiai Intézet, Pécs (igazgató: Pajor László dr.) A kilencvenes években a specifikus DNS szekvenciák - citológiai, valamint paraffinos metszet preparátumok interfázis magjain is elvégezhető in situ hibridizációval történő kimutatásának technológiája, az interfázis citogenetika bevonult a patológiai diagnosztikába. A szerző történeti áttekintést ad a módszertan fejlődéséről, bemutatja a numerikus és strukturális kromoszóma-rendellenességek kimutatásának elvi alapjait és malignus lymphomák, leukaemiák továbbá epithelialis daganatok különböző típusain demonstrálja a módszer felhasználási lehetőségeit. Az interfázis citogenetika, a fénymikroszkópia és az immunhisztológia digitális képi technikákkal történő együttes alkalmazása alkalmas arra, hogy ugyanazon sejtobjektumról morfológiai, immunfenotípus és genotípus információkat szolgáltasson, mely mérföldkő lehet a patomorfológiai diagnosztikában. Kulcsszavak: interfázis citogenetika, patomorfológiai diagnosztika, numerikus és strukturális kromoszómaaberráció, morfológia-antitest-kromoszóma (MAK) technika Nukleinsavak hisztológiai és citológiai preparátumokban történő, mikroszkóppal vizsgálható manipulálását in situ molekuláris módszereknek nevezzük. Ezen módszerek nem mindegyike, de döntő többsége in situ hibridizáción (ISH), azaz specifikus nukleinsav szekvenciáknak komplementer, továbbá jelölt, így vizualizálható, próba DNS vagy RNS szekvenciákkal történő reasszociációján alapszik. A különböző ISH-s technikák alkalmazása képezi a molekuláris citogenetika alapját. Interfázis sejtek magjain végzett - nem feltétlenül, de gyakran - fluoreszcens ISH (FISH) a molekuláris citogenetikának azon válfaja, melyet interfázis citogenetikának (IPC) nevezünk. A konvencionális citogenetika az IPC-től döntően abban különbözik, hogy míg az előbbi - feloldásának határain belül - a teljes genom és annak eltérései áttekintését jelenti, az utóbbi célkérdésekre ad igen vagy nem választ. Figyelemre méltó különbség továbbá, hogy az IPC sejttenyésztés nélkül ad genetikai és morfológiai információt - elkerülvén ezáltal a tenyésztés során potenciálisan fellépő nehézségeket, a kellő számú és minőségű metafázisok hiányát, illetve az ún. klonális szelekciót. A patológus szemszögéből különös jelentőségű, hogy alkalmazásának nem szab határt a formalin fixálás Interphase cytogenetics in oncopathological diagnostics. Nowadays, the detection of specific DNA sequences on interphase nuclei of cytological and paraffin slide preparations by in situ hybridization, the interphase cytogenetics became an established technology in the pathological diagnostics. A historical overview on the development of the technique is presented, the theoretical basis of the detection of numerical and structural chromosomal aberrations is demonstrated and the applications are exemplified on different types of malignant lymphomas, leukaemias as well as epithelial tumors. Combined use of the interphase cytogenetics, light microscopy and immunohistochemistry with the digital imaging techniques can provide us with morphological, immunophenotypic and genotypic informations of the same cellular object which might be a milestone in the pathomorphological diagnostics. Key words: interphase cytogenetics, pathomorphological diagnostics, numerical and structural chromosome aberrations, morphology-antibody-chromosome (MAC) technique és a paraffinba történő beágyazás, ezért archivált anyagok metszetein, illetve azokból izolált sejtmagokon is elvégezhető. Az interfázis citogenetikát felhasználhatjuk numerikus és strukturális kromoszómaanomáliák, pathognomicus transzlokációk, valamint - digitális képi technikákkal történő együttes alkalmazás esetén - sejtvonal specifikus genetikai eltérések vizsgálatára. Történeti áttekintés Az ISH végzése során a target, valamint a próba egyaránt lehet DNS vagy RNS. Az olyan ISH esetében, ahol a target RNS, általában génexpresszió vizsgálatáról, mRNS hibridizációról van szó. Ez - bár a DNS alapú hibridizációnál az RNS rendkívüli instabilitása miatt jóval speciálisabb körülményekre van szükség - standardizálható (50), az ISH-s szignálok mennyiségileg meghatározhatók áramlási citometria vagy digitális mikroszkópia segítségével (5,6,8,38,39). Annak, hogy a DNS alapú, interfázis magban elvégzett ISH jelentősen nagyobb karriert látszik befutni nem az az oka, hogy a nem radioaktív RNS hibridizáció során a legújabb amplifikációs technikákat is felhasználva sem sikerül megbízhatóan kb. száz kópia RNS érzékenységi szint alá jutni (21). Az ok sokkal inkább az, hogy a patológiai diagnosztikában a génexpressziót sokkal egyszerűbb a végtermék, a protein szint - Rövidítések: ISH in situ hibridizáció; FISH = fluoreszcens ISH; IPC = interfázis citogenetika Orvosi Hetilap 1998,139 (49), 2939-2946.