Orvosi Hetilap, 2000. október (141. évfolyam, 40-44. szám)

2000-10-01 / 40. szám - Guba Ferenc: Megkésett megemlékezés dr. Balóné, dr. Banga Ilonáról

HORUS Megkésett megemlékezés dr. Balóné, dr. Banga Ilonáról 1998. március 11-én, mint ahogy a gyászoló család tudat­ja a szűkebb és tágabb baráti körökkel, 93 éves korában, hosszas szenvedés után elhunyt dr. Balóné, dr. Banga Ilo­na , a biológiai tudományok doktora, a hallei Leopoldina akadémia tagja. A szomorú esemény kapcsán bensősé­ges méltatás látott napvilágot a hű tanítvány és munka­társ Szabó Dezső dr., az orvostudomány doktora tollá­ból, a Semmelweis Orvostudományi Egyetem lapjában. A szűkebb szakma, a biokémia, eleddig nem emlékezett meg ezen nagyszerű teljesítményeket elért tagjáról. Pe­dig kedvezőbb körülmények között, megítélésem szerint, Banga Ilona tagja lehetett volna annak a 2-3 fős csoport­nak, amelyik a tudományos közvélemény által nagyra ér­tékelt, széleskörűen elismert, az élettudományok terén új utat nyitó felfedezést tett. Olyan felfedezést, amely egy második, teljesen az itthon végzett munka alapján alapu­ló Nobel-díj elnyerését eredményezhette volna. A felfe­dezés az izomműködés molekuláris alapjának jelentős részbeni tisztázására és ezen belül az aktinnak elnevezett fehérje megtalálására, izolálására és leírására vonatko­zott. Az 1940-es években történt megállapítások olyan alapvetőeknek bizonyultak, hogy mai tudásunk szerint, minden, a kémiai energiát mechanikai munkává alakító rendszer (tehát mindenféle sejtmozgás) ugyanezen az el­ven és hasonló fehérjeszerkezetekkel működik. Az emberi társadalmak által összegyűjtött ismeret­­anyag és az arra épülő világkép az egyes ember, illetve egyes embercsoportok erőfeszítéseiből, sikereiből és ku­darcaiból alakul ki. Fokozottan érvényes ez az anyagi vi­lág megismerésére vonatkozóan is. Nincs ez másként a biológiai rendszerekről, azok működéséről kialakult tu­dásunk, felfogásunk tekintetében sem. Az egyes emberek vagy egyes teamek által felfedezett ismeretek, összefüg­gések mint „téglák” egymásra rakva és összekapcsolva épülnek be tudásunk épületébe. A tudományos techni­kák rohamos fejlődése, az új ismeretek megszerzésének gyors üteme és beépülésük az élő anyagi világról alkotott elképzelésünkbe, igen hamar elfelejteti velünk ezen „tég­lák” felfedezőinek nem csupán személyiségét, emberi mi­voltát, hanem sajnos sokszor még a nevét is. Azt gondolom, hogy minden anakronisztikus „sze­mélyi kultusz” mellőzésével, méltó dolog megemlékezni, szakmai köztudatunkban megtartani kiválóságainkat. Ilyen kiváló egyéniségnek tartom Banga Ilonát. Tehetem ezt, már csak azért is, mert azon kevesek közé tartozom, akik­et Szent-Györgyi munkatársaként láttam dolgozni a sze­gedi Orvosi Vegytani Intézetben, ahol mint egyetemi hallgató, majd mint kezdő diplomás vettem részt a kuta­tómunkában. Úgy érzem, hogy kötelességem is, mint élő tanúnak a fiatal szakmai generáció számára valamelyest érzékelhetővé tenni egyik nagy elődjük, pályatársuk életútját. Banga Ilona életét, némi pátosszal, azt mondhatnánk, hogy - ha számára a kutatás áldozatvállalás lett volna - a tudomány oltárán áldozta fel. 1924-ben szerzett gimnáziu­mi érettségiétől 1986-ban nyomtatásban megjelent (ismere­teim szerint utolsó) tudományos megnyilatkozásáig több mint 60 éven át aktív részese volt a tudományos életnek, kutatómunkát végzett. Számára a kutatás, a laboratóriu­mi munka, az új ismeretek megszerzése örömforrás volt. Több alkalommal is hallhattuk tőle: „... a kutatás az én életigényem, ami megtart és kitölti az életemet...” Gyakran hozzátette ehhez, hogy pályája kezdetén ezt az elkötele­zettséget Szent-Györgyi Albert oltotta belé (egyébként ha­sonlóan ahhoz, ahogy Szent-Györgyi jó néhány volt tanítvá­nya is, így vélekedik saját életére vonatkozóan). Banga Ilona röviddel vegyészdoktori diplomájának megszerzése (summa cum laude, 1929) után, 1930 októ­berében került a Szegedi Ferencz József Tudományegyetem Orvosi Karának Orvosi Vegytani Intézetébe, mint „magán­gyakornok” (ui. Szent-Györgyi, minthogy üres egyetemi állása az időben az Orvosi Vegytani Intézetben nem volt, 3 hónapos próbaidőre alkalmazta Banga Ilonát a Josuah Macy Alapítvány terhére. A 3 hónapból 3 hét lett, mert Szent-Györgyi annyira meg volt elégedve „Iluska” num­ Orvosi Hetilap 2000,141 (40), 2199-2201.

Next