Orvosi Hetilap, 2000. október (141. évfolyam, 40-44. szám)
2000-10-01 / 40. szám - Guba Ferenc: Megkésett megemlékezés dr. Balóné, dr. Banga Ilonáról
HORUS Megkésett megemlékezés dr. Balóné, dr. Banga Ilonáról 1998. március 11-én, mint ahogy a gyászoló család tudatja a szűkebb és tágabb baráti körökkel, 93 éves korában, hosszas szenvedés után elhunyt dr. Balóné, dr. Banga Ilona , a biológiai tudományok doktora, a hallei Leopoldina akadémia tagja. A szomorú esemény kapcsán bensőséges méltatás látott napvilágot a hű tanítvány és munkatárs Szabó Dezső dr., az orvostudomány doktora tollából, a Semmelweis Orvostudományi Egyetem lapjában. A szűkebb szakma, a biokémia, eleddig nem emlékezett meg ezen nagyszerű teljesítményeket elért tagjáról. Pedig kedvezőbb körülmények között, megítélésem szerint, Banga Ilona tagja lehetett volna annak a 2-3 fős csoportnak, amelyik a tudományos közvélemény által nagyra értékelt, széleskörűen elismert, az élettudományok terén új utat nyitó felfedezést tett. Olyan felfedezést, amely egy második, teljesen az itthon végzett munka alapján alapuló Nobel-díj elnyerését eredményezhette volna. A felfedezés az izomműködés molekuláris alapjának jelentős részbeni tisztázására és ezen belül az aktinnak elnevezett fehérje megtalálására, izolálására és leírására vonatkozott. Az 1940-es években történt megállapítások olyan alapvetőeknek bizonyultak, hogy mai tudásunk szerint, minden, a kémiai energiát mechanikai munkává alakító rendszer (tehát mindenféle sejtmozgás) ugyanezen az elven és hasonló fehérjeszerkezetekkel működik. Az emberi társadalmak által összegyűjtött ismeretanyag és az arra épülő világkép az egyes ember, illetve egyes embercsoportok erőfeszítéseiből, sikereiből és kudarcaiból alakul ki. Fokozottan érvényes ez az anyagi világ megismerésére vonatkozóan is. Nincs ez másként a biológiai rendszerekről, azok működéséről kialakult tudásunk, felfogásunk tekintetében sem. Az egyes emberek vagy egyes teamek által felfedezett ismeretek, összefüggések mint „téglák” egymásra rakva és összekapcsolva épülnek be tudásunk épületébe. A tudományos technikák rohamos fejlődése, az új ismeretek megszerzésének gyors üteme és beépülésük az élő anyagi világról alkotott elképzelésünkbe, igen hamar elfelejteti velünk ezen „téglák” felfedezőinek nem csupán személyiségét, emberi mivoltát, hanem sajnos sokszor még a nevét is. Azt gondolom, hogy minden anakronisztikus „személyi kultusz” mellőzésével, méltó dolog megemlékezni, szakmai köztudatunkban megtartani kiválóságainkat. Ilyen kiváló egyéniségnek tartom Banga Ilonát. Tehetem ezt, már csak azért is, mert azon kevesek közé tartozom, akiket Szent-Györgyi munkatársaként láttam dolgozni a szegedi Orvosi Vegytani Intézetben, ahol mint egyetemi hallgató, majd mint kezdő diplomás vettem részt a kutatómunkában. Úgy érzem, hogy kötelességem is, mint élő tanúnak a fiatal szakmai generáció számára valamelyest érzékelhetővé tenni egyik nagy elődjük, pályatársuk életútját. Banga Ilona életét, némi pátosszal, azt mondhatnánk, hogy - ha számára a kutatás áldozatvállalás lett volna - a tudomány oltárán áldozta fel. 1924-ben szerzett gimnáziumi érettségiétől 1986-ban nyomtatásban megjelent (ismereteim szerint utolsó) tudományos megnyilatkozásáig több mint 60 éven át aktív részese volt a tudományos életnek, kutatómunkát végzett. Számára a kutatás, a laboratóriumi munka, az új ismeretek megszerzése örömforrás volt. Több alkalommal is hallhattuk tőle: „... a kutatás az én életigényem, ami megtart és kitölti az életemet...” Gyakran hozzátette ehhez, hogy pályája kezdetén ezt az elkötelezettséget Szent-Györgyi Albert oltotta belé (egyébként hasonlóan ahhoz, ahogy Szent-Györgyi jó néhány volt tanítványa is, így vélekedik saját életére vonatkozóan). Banga Ilona röviddel vegyészdoktori diplomájának megszerzése (summa cum laude, 1929) után, 1930 októberében került a Szegedi Ferencz József Tudományegyetem Orvosi Karának Orvosi Vegytani Intézetébe, mint „magángyakornok” (ui. Szent-Györgyi, minthogy üres egyetemi állása az időben az Orvosi Vegytani Intézetben nem volt, 3 hónapos próbaidőre alkalmazta Banga Ilonát a Josuah Macy Alapítvány terhére. A 3 hónapból 3 hét lett, mert Szent-Györgyi annyira meg volt elégedve „Iluska” num Orvosi Hetilap 2000,141 (40), 2199-2201.