Orvosi Hetilap, 2002. április (143. évfolyam, 14-17. szám)

2002-04-21 / 16. szám - Salacz György: Dr. Korchmáros Imre (1917-2001)

IN MEMÓRIÁM Dr. Korchmáros Imre (1917-2001) Nagy idők neves tanúja búcsúzott el az élők sorából. Pályafutását még ifj. Imre József tanszékvezetése idején kezdte, s 41 éven át a II. sz. Szemészeti Klini­ka hűséges munkatársa volt: itt jegyezte el magát a szemészettel, itt teljesedett ki szakmai munkássága, s innen hagyta el a klinikát nem önszántából. 1917-ben született Földeákon, tanulmányai nagy­részt Szegedhez kötötték, de egyetemi tanulmányait már Budapesten fejezte be. Az 1941-ben szerzett friss orvosi oklevéllel zsebében ifj. Imre József klini­káján jelentkezett szolgálatra. Hangsúlyos a szolgálat szó, mert élete ragyogó példa volt arra, miként kell egy orvosnak a betegeket szolgálni. Imre József az ifjú orvosban felismerve a tehetséget, azonnal alkal­mazta. Az ígéretesen felfelé ívelő szakmai karriert az 1943- ban kapott katonai behívó szakította meg. 1944- ben a főváros ostroma idején egy budai vár kö­zelében lévő ház pincéjében érte a majdnem életét kioltó bombatámadás, amikor is súlyos térdsérülésen kívül mindkét szemén átmenetileg elvesztette látá­sát. A sérülés pillanatában azonnal felfogván sérülé­se súlyosságát, a magánál hordott zseblámpával vizs­gálta meg, van-e fényérzés szemein, s amikor ezt észlelte, fordult csak figyelme egyéb sérülései felé. Amint később kiderült, lábsérülése súlyosabbnak mutatkozott a vártnál, mert átmeneti Szikla-kórház­­beli kezelés után áthelyezték a Sebészeti Klinikára, ahol a sérülés után hetekkel közölték vele, hogy éle­te csak sérült lábának amputációjával menthető meg. Míg látása fokozatosan megjavult - látászava­rát valószínűleg légnyomás okozta üvegtesti vérzés okozhatta - a lábsérülése miatt tervezett amputáció­­ba nem egyezett bele. Az idő őt igazolta, térde mini­mális mozgáskorlátozottsággal gyógyult, ezt is csak azok vehették észre járásán, akik tudtak sérüléséről. Az átélt háborús borzalmak, sérülése akaratpró­bálónak bizonyult, mert céltudatossága, hihetetlen akaratereje, hite abban amit csinál, amire hivatott, nyilván ezekben a hetekben, hónapokban erősödtek meg benne, s szakmai pályafutását ezek a tulajdon­ságok jellemezték. Felgyógyulása után folytatta munkáját a Mária utcai Szemklinikán, karrierje ez­után töretlenül folytatódhatott. Hamarosan megmu­tatkozott kiváló manualitása, az új dolgokra való nyitottsága, a szakirodalom élénk figyelemmel kísé­rése és az új műtétek bevezetése. De nem elégedett meg ennyivel. Élénk szelleme egyre újabb és újabb műtéti megoldások kipróbálásán fáradozott, s szá­mos próbálkozás során kristályosodtak ki azok a mű­téti megoldások, amelyeket azután nemzetközi kö­zegben is megméretett, s nem egy közülük használ­hatónak és szellemesnek találtatott. A Szemklinikán a mai napig alkalmazottak, mert beváltak a Korch­­máros-féle entropium ellenes beavatkozások, a kü­lönböző szemhéjplasztikák, prosisellenes műtétek, mások által közölt műtétek módosításai. Kitüntetett területe volt a könnylevezető rendszer betegségei, azok helyreállító sebészetében számos hasznos eljá­rást dolgozott ki. A csecsemők veleszületett könnyűt­­elzáródásainak gyógyítása az ő nevéhez fűződik, ezt a kényes műveletet hihetetlen könnyű kézzel cse­csemők ezrein végzete, s dolgozott ki egyre kíméle­tesebb eljárásokat. Munkáit számos előadásban itthon és külföldön tette ismertté, az Osztrák Szemorvostársaság kedvelt előadója és számos osztrák kolléga barátja. Termé­keny szerző, mintegy 90 közleményének egyharma­­da nemzetközi szaklapokban látott napvilágot. Tagja volt az Osztrák és a Finn Szemorvostársa­ságnak, míg a Magyar Szemorvostársaságnak a 70-es évek óta vezetőségi tagja is volt. Több ízben volt ta­nulmányúton az Egyesült Államokban, és Nyugat - Európa csaknem valamennyi országában. Kutatási eredményeit összefoglalva 1973-ban védte meg sikerrel kandidátusi disszertációját, a nagydoktori disszertáció is fiókjában készen állt, azonban beteg­sége megakadályozta, hogy az ezzel kapcsolatos eljá­rást megindítsa. 1. ábra: Korchmáros Imre dr. portréja 2002 ■ 143. évfolyam, 16. szám, 843-844. ORVOSI HETILAP 843

Next