Orvosi Hetilap, 2005. október (146. évfolyam, 40-44. szám)

2005-10-30 / 44. szám - Zajácz Magdolna: A kontaktlencse-készítés magyar úttörőiről

HORUS A kontaktlencse-készítés magyar úttörőiről* A ma már egyik legfontosabb látásjavító eszköz, a kontaktlencse ötletét John Frederick Herschelnek (1792- 1871) tulajdonítják. Ő ismerte fel a direkt a szemre helyezhető szemüveg lehetőségét. Elképzelését 1823- ban közölte az Encyclopaedia Britannica-ban. Az ötlet tényleges megvalósítására azonban akkor még nem volt lehetőség. Több mint 60 évnek kellett ahhoz el­telni, hogy elérkezzen a praktikus kivitelezés ideje. Egymástól függetlenül, szinte egyidőben három sze­mész közölte ötletét, A. E. Fick (Zürich, 1888), E. Kait (Paris, 1888) és A. Müller (Kiel, 1889). Megállapítot­ták, hogy a „ kontaktszemüveget'' nem a szemhéjnak kell tartania, hanem az adhézió tartja a bulbuson. A kontaktlencse magyar történetéhez legelőször Csapody nevét kell megemlítenünk. Ő közölte 1929- ben azt a módszerét, amellyel élő szem felszínéről le­­nyomatot tudott készíteni. Csapody erre a célra pa­raffint alkalmazott. A ötletet felhasználta Dallos. Más, jobb anyagot találva rutinmódszerré fejlesztet­te az eljárást. És ezzel elérkeztünk a 100 éve született Dallos Jó­zsefhez (1905-1979), aki a kontaktlencse-készítés és -illesztés hazai úttörőjének számít. Budapesten szü­letett, ott végezte az egyetemet és 1928-ban szerzett orvosi diplomát. A következő 8 évben (1928-1936) a Mária utcai szemklinikán dolgozott Grósz Emil mellett. Grósz nyugdíjazásakor ő is elhagyta a klini­kát. Rövid ideig magánpraxisban dolgozott, majd 1937-ben Londonba telepedett. Már a klinikai pályafutása alatt a kontaktlencse problematika érdekelte. A Zeiss Művek kontaktlen­cséit illesztette. Az ő javaslatára kezdték 1931-ben a törőerővel rendelkező kontaktlencséket gyártani, majd a Csapody-módszer alapján áttértek az „indivi­duális" lencse megvalósításának ötletére. Dallos 1933-ban kidolgozott egy üvegtechnikai módszert. Ennek segítségével scleralis lencséinek a haptikai részét az élő szem felszínének megfelelően tudták elkészíteni. Ezen eljárás lehetővé tette a scle­ralis lencse zavartalan viselését. Kétségtelenül igen jelentős volt Dallos újítása, ami egyben nemzetközi ismertséget és elismerést is hozott számára. Angliában Dallos a Hamblin optikai cégtől kapott ajánlatot kontaktüveg-laboratórium létesítésére. A cégtől 1945-ben megvált. Előbb a Moorfields, majd a Western Hospital kontaktüveg-laboratóriumának lett a vezetője. Bár 1939-től kezdve már a törhetet­len akrilátkagylókat kezdték gyártani, Dallas élete végéig kitartott az üveg használata mellett. Meg kell még említenünk, hogy alapító tagja volt a világ első kontaktüveg társaságának, az angol Me­dical Contact Lens Associationnek. Élete folyamán 20 közleménye jelent meg. 1934-ben pedig kontakt­üvege magyar, angol és amerikai szabadalom lett. A kontaktlencse hazai történetének másik nagy, meghatározó alakja Györffy István (1912-1999) volt. Ő is Budapesten tanult, 1936-ban szerzett orvosi diplo­mát, és utána ő is a Mária utcai klinikára került. Szí­vesen foglalkozott optikai problémákkal. A kontakt­­lencse kérdés azonnal felkeltette érdeklődését. A sors iróniája, hogy ez a két nagy magyar kontaktlencse­­szakértő, Dallos és Györffy soha nem találkoztak Ma­gyarországon, mert Dallos egészen rövid idővel a Györffy klinikára kerülése előtt hagyta el az országot. Györffy 1938 nyarán egy németországi tanul­mányútja alkalmával ismerte meg a „plexiüveget'', és még ebben az évben elkezdte a PMMA (polimethyl-methakrylat) scleralis lencsék készíté­sét. Néhány hónapra volt szüksége a technikai mód­szer kidolgozására. Nagy örömére szolgált - mint ír­ja, hogy már 1938 decemberében első betege meg­kapta akrilátlencséjét, és kiválóan, panaszmentesen tudta hordani. Az első kontaktlencse-laboratórium az ő vezetésé­vel 1939-ben alakult meg. Egy év múlva, 1940-ben a Magyar Szemorvostársaság ülésén már 17 betegről számolt be, akiknek összesen 24 műanyag kagylót készített. A kontaktlencse fejlődésben a következő nagy haladást a negyvenes évek vége hozta. Kifejlesztet­ték a cornealis kontaktlencsét. A feltaláló Tuohy, amerikai optikus volt. Az ő ötlete volt a kontaktlen­cse haptikus részének az elhagyása (1947). Az ame­rikai Nugent 1950-ben már 600 esetről számolt be. A magyar szemészek abban az időben nehezen ju­tottak információkhoz. Utazni nemigen lehetett. A folyóiratokkal való ellátás is gyengének, akadozónak minősíthető. Györffy véletlenül értesült a cornealis kontaktlencse létezéséről. 1953-ban egy amerikai betege egy folyóiratot felejtett rendelője várószobá­jában. Átlapozva a folyóiratot, rövid hírt talált Tuohy felfedezéséről. Azonnal készített néhány betege szá­mára cornealis lencsét. A tradicionális technika na­gyobb mennyiség gyártására azonban túl lassúnak bizonyult. Ezért már 1953-ban teljesen önállóan ki­alakított egy új optikai sajtolási módszert. A módszer jó volt, új volt, de lassan vált a nyugati országokban ismertté az előzőkben említett izoláltság miatt. Eredménye azonban mégis lett. Neve és munkája elismeréseképpen 1959-ben kapott egy levelet Chi­­ ­ Dallos József születésének 100. évfordulójára 2005 ■ 146. évfolyam, 44. szám, 2273-2274. ORVOSI HETILAP 2273

Next