Orvosképzés, 1931 (21. évfolyam, 1-6. szám)

1931-06-01 / 3. szám

A MELLÉKVESE KÉRGÉNEK MŰKÖDÉSE ÉS BIOLÓGIAI OXYDATIÓK. írta : SZENTGYÖRGYI ALBERT dr. egyetemi tanár. Az utolsó 20 esztendő bioehémiai kutatásainak egyik legfon­tosabb­ eredménye az a megismerés, hogy az oxydatiók az élő szer­vezetben lényegükben csak dehydrogenatiók. Ami az elégetendő táp­anyag molekulájával történik az az, hogy érintkezésbe jut specifikus enzymákkal, úgynevezett dehydrogenásokkal, amelyek molekulá­jának hydrogénját igen reactívvá teszik. Ez az activált hydrogén azután lehasad és helyét a víz elemei, vagyis H—OH foglalják el. Az OH bekapcsolódása útján a tápanyag molekulája ilyen módon oxygenban gazdagabb lett. E folyamat újból és újból való meg­ismétlődése folytán a tápanyag molekulája oxygénben mind gazda­gabbá és hydrogénben mind szegényebbé válik, míg végeredmény­ben csupán CO2 marad hátra, amelyet a szervezet a légzés útján választ ki.­ Az égésből származó CO2 oxygenje egyáltalában nem a levegőből származik, hanem a sejtekben lévő vízből és a tápanyag maga nem más, mint hydrogendonátor, vagyis olyan anyag, amiből a szervezet hydrogént képes lehasítani. A lehasított hydrogen vég­eredményben oxygenhez kapcsolódik. A belégzett oxygent a szerve­zet ilyen módon csupán a lehasított hydrogen oxyd­álására hasz­nálja fel. Általános szempontból tehát az oxygen nem más, mint hydrogenacceptor. Ha helyébe más hydrogenacceptort teszünk, vagyis a szöveteket oxygen kizárásával olyan anyaggal hozzuk össze, mely hydrogent felvenni képes, úgy az oxydatiók zavartala­nul folyhatnak le. A másik fontos eredménye e kutatásoknak az, hogy a lehasított hydrogén nem közvetlenül reagál az oxygennel, hanem először közbeeső anyagokkal egyesül és az oxygen e közbe­eső anyagok hydrogénját oxydálja le a megfelelő felmentek közve­títő hatása alatt. E közbeeső anyagok a hydrogentransporteur ne­vet kapták. Az állati szervezetben folyó oxydátiók egy részénél a folyamat még bonyolultabbá lesz és a hydrogén és oxygen egyálta­lában nem reagál közvetlenül egymással s a kettő között egy bizo­nyos electroneltolódás történik, amit egy haematinszármazék, a cytochron közvetít. Több évvel ezelőtt folytatott kezdő kísérleteim arra látszottak mutatni, hogy a mellékvese valamiképen az oxydatiók mechanis­­musával áll összefüggésben. A mellékvese velőállományáról már rég­óta ismeretes, hogy annak legfőbb terméke az adrenalin. Növénye­ken végzett kutatások azután kimutatták azt, hogy igen sok növény­ben találunk egy phenolszármazékot, mely az adrenalinnal igen közeli rokon, majdnem azonos. E phenolszármazéknak a feladata a 1 A folyamatot víz kilépése egészíti ki. Methanból, HEE-ből tehát a H-nak OH-val v­aló kicserélődése folytán C(OH)4 keletkeznék. Ha ebből két vízmolekula, HEO lép ki, úgy marad CO2.

Next