Orvosképzés, 1931 (21. évfolyam, 1-6. szám)
1931-06-01 / 3. szám
A MELLÉKVESE KÉRGÉNEK MŰKÖDÉSE ÉS BIOLÓGIAI OXYDATIÓK. írta : SZENTGYÖRGYI ALBERT dr. egyetemi tanár. Az utolsó 20 esztendő bioehémiai kutatásainak egyik legfontosabb eredménye az a megismerés, hogy az oxydatiók az élő szervezetben lényegükben csak dehydrogenatiók. Ami az elégetendő tápanyag molekulájával történik az az, hogy érintkezésbe jut specifikus enzymákkal, úgynevezett dehydrogenásokkal, amelyek molekulájának hydrogénját igen reactívvá teszik. Ez az activált hydrogén azután lehasad és helyét a víz elemei, vagyis H—OH foglalják el. Az OH bekapcsolódása útján a tápanyag molekulája ilyen módon oxygenban gazdagabb lett. E folyamat újból és újból való megismétlődése folytán a tápanyag molekulája oxygénben mind gazdagabbá és hydrogénben mind szegényebbé válik, míg végeredményben csupán CO2 marad hátra, amelyet a szervezet a légzés útján választ ki. Az égésből származó CO2 oxygenje egyáltalában nem a levegőből származik, hanem a sejtekben lévő vízből és a tápanyag maga nem más, mint hydrogendonátor, vagyis olyan anyag, amiből a szervezet hydrogént képes lehasítani. A lehasított hydrogen végeredményben oxygenhez kapcsolódik. A belégzett oxygent a szervezet ilyen módon csupán a lehasított hydrogen oxydálására használja fel. Általános szempontból tehát az oxygen nem más, mint hydrogenacceptor. Ha helyébe más hydrogenacceptort teszünk, vagyis a szöveteket oxygen kizárásával olyan anyaggal hozzuk össze, mely hydrogent felvenni képes, úgy az oxydatiók zavartalanul folyhatnak le. A másik fontos eredménye e kutatásoknak az, hogy a lehasított hydrogén nem közvetlenül reagál az oxygennel, hanem először közbeeső anyagokkal egyesül és az oxygen e közbeeső anyagok hydrogénját oxydálja le a megfelelő felmentek közvetítő hatása alatt. E közbeeső anyagok a hydrogentransporteur nevet kapták. Az állati szervezetben folyó oxydátiók egy részénél a folyamat még bonyolultabbá lesz és a hydrogén és oxygen egyáltalában nem reagál közvetlenül egymással s a kettő között egy bizonyos electroneltolódás történik, amit egy haematinszármazék, a cytochron közvetít. Több évvel ezelőtt folytatott kezdő kísérleteim arra látszottak mutatni, hogy a mellékvese valamiképen az oxydatiók mechanismusával áll összefüggésben. A mellékvese velőállományáról már régóta ismeretes, hogy annak legfőbb terméke az adrenalin. Növényeken végzett kutatások azután kimutatták azt, hogy igen sok növényben találunk egy phenolszármazékot, mely az adrenalinnal igen közeli rokon, majdnem azonos. E phenolszármazéknak a feladata a 1 A folyamatot víz kilépése egészíti ki. Methanból, HEE-ből tehát a H-nak OH-val való kicserélődése folytán C(OH)4 keletkeznék. Ha ebből két vízmolekula, HEO lép ki, úgy marad CO2.