Ötlet, 1982 (1. évfolyam, 1-27. szám)

1982-11-11 / 20. szám

több energiahordozót használ­tunk fel. Az elmúlt években ki­alakult árviszonyok halasztha­tatlanná tették a takarékossági intézkedések egész sorának ki­dolgozását, bevezetését. A VI. ötéves tervidőszak energiagazdálkodási program­jának konkrét feladatait, az energetikai Akcióprogram tar­talmazza. Ennek keretén belül 15 milliárd forint fordítható minden olyan beruházásra, amelynek célja az ésszerűsítés. Az Állami Energetikai és Energiabiztonságtechnikai Fel­ügyelet összesítése szerint 1981. végéig 680 pályázat érkezett, közülük 306 javaslatot fogad­tak el. Ez a rendelkezésre álló pénzügyi keretből 6,5 milliárd forintot köt le. A Gazdasági Bizottság határozata értelmé­ben az év második felében meg­gyorsult a támogatási kérelmek átfutási ideje, nőtt a benyújtott pályázatok száma. A beruházási költségek több mint felét állami támogatással finanszírozzák, ez valamivel magasabb arány, mint a terv-­­­ben előirányzott. A bankhitelt elnyert pályá­zatok közül 151-et energiameg­takarítás céljából nyújtottak be, összes költségük csaknem ötmilliárd forint. Ennek jelen­tős része az iparra koncentráló­dik; a vaskohászat kokszfel­használásának csökkentését, s az energiagazdálkodási prog­ram ipari hátterének kiépítését szolgálja. Javaslatok érkeztek a kukorica nedves tárolására, a közlekedés korszerűsítésére, bitumenemulzió gyártására, a geotermikus energia, valamint a mező- és erdőgazdálkodási melléktermékek hasznosítására. Az energiahordozó-cserét cél­zó pályázatok - szám szerint 155 - beruházási költségei több mint másfél milliárd forintot tesznek ki. Javarészük a mező­­gazdasági szektorból érkezett, s elsősorban a tüzelőolaj helyet­tesítésére tesznek javaslatot. Gyakorlati eredmények, meglehetősen nagy „szórással” várhatók; az egyszerűbb beru­házások - például kazánégő­­fej-csere - néhány hónap alatt megvalósulhatnak, ugyanak­kor, a vaskohászat kokszfel­használásának csökkentése vagy a háttéripar fejlesztése, csak évek múlva hoz majd érté­kelhető eredményt. Az 1981-es pályázati év ered­ményeiből várható megtakarí­tás az éves energiafelhasználás 2-3 százalékát teszi ki. SZENES ÉVA ( ÖTLET 82 ) November 11. „Addig is lehetőség kínálkozik az olajkályhák egy részének átállítására" Olajkályhák halála? Mielőtt eldöntenénk, hogy végleg befellegzett-e az olajfűtésnek, vagy csak átmeneti megtorpanás­ról van szó, döbbenjünk meg: a magyar háztartá­sokban jóval több, mint kétmillió olajkályhával fűtenek. Magyarország a világranglista élén áll az egy főre jutó olajkályhák számát illetően. Egy kályha fogyasztása éven­te kb. fél tonna, könnyen ki­számítható tehát, hogy az or­szág évi teljes olajigényének egynyolcadát, mintegy egymil­lió tonnát a lakosság eltüzeli. Az energiagazdálkodási program megkongatta a vészha­rangot az olajkályhák felett, igaz, csak a közületeknek. Mi lett a sorsa a néhány százezerre tehető közületi olaj­fűtő-készü­léknek, és mi lesz az otthono­kat, víkendházakat melegítő kályhákkal? Viharos a magyar olajkályha­fűtés kétévtizedes története. A hatvanas évek elején megin­dult diadalútján, valóságos rek­lámhadjárat bizonygatta a tü­zelőolaj előnyeit, elsősorban gazdaságosságát. Mindez nem maradt eredmény nélkül, rövid idő alatt másfél-kétmillió ké­szüléket adtak el az üzletek. Ekkor még olcsó volt a kályha és a fűtőolaj is. Az olajfűtés aranykora közel tíz évig tartott. Az első komoly vészharangot a hetvenes évek elején az olajár­­robbanás kondította meg. Szin­te egyik napról a másikra visz­­szafogták a kályhák gyártását, s természetesen az árak sem maradtak nyugton. Néhány évvel később azonban ismét megjelent a kirakatokban az olajkályha és egyre többet köl­töttek a hirdetésekre is. Pedig az olajkrízis nem szűnt meg, sőt egyre tartósabbá vált. Ezért hozták azt a kormányrendele­tet, amely a közületeket az olajkályhák leszerelésére szólí­totta fel. Az adminisztratív in­tézkedés célja tehát nem az, hogy a háztartások olajfelhasz­nálását korlátozza. Szakembe­rek szerint a lakosság még vagy öt-tíz évig fűtőalkalmatosság­ként használja majd az olaj­kályhát. Mindezek után azt hihet­nénk, hogy ismét megszűnt a hazai olajkályhagyártás. Kü­lönösen azok után, hogy tud­juk , mi lett a sorsa a vállalatok­nál, gyárakban leszerelt készü­lékeknek. Egy részüket ugyan szétszedve, alkatrészenként el­adták, jelentős hányadukat azonban kiselejtezték, azaz egy­szerűen kidobták, összetörték. A Mechanikai Művek ma is gyárt olajkályhát, bár jóval ke­vesebbet, mint korábban: je­lenleg évi 20-30 ezret. A gyár­tást tehát újra visszafogták, korlátozva ezzel a vásárlásokat. A gyártó vállalat arra törek­szik, hogy minél több takaré­kosan üzemelő kályhatípust hozzon forgalomba. A takarékos fűtés rajtunk, üzemeltetőkön is múlik, hiszen nem mindegy, hogy mennyibe kerül egy-egy fűtési szezon, mekkora összegeket kell a téli hónapokban a háztartási kasz­­szából az időközben megdrá­gult tüzelőolajra fordítani. Sen­ki sem kívánja, hogy 16-17 fo­kos lakásban dideregjenek az olajkályha-tulajdonosok, de a lakás hőmérséklete nem feltét­lenül szükséges, hogy a kelle­mesnél magasabb legyen. Mi tehát a megoldás? Hosszabb távon az átállás az olajtüzelés­ről a gáz- vagy a villany­fűtésre. A gáz, mint fűtőenergia, mind­inkább elterjed, s a növekvő fogyasztás hosszabb távon is reálisan tervezhető. Megoldás a szilárd tüzelésű kályhákkal való fűtés. Az ipar már gyárt korszerű, jó hatásfokú kályhá­kat, így elképzelhető, hogy rö­videsen a fa- és a széntüzelés reneszánszát éljük meg. Addig is lehetőség kínálko­zik az olajkályhák egy részének átállítására. Erre a Mechanikai Művek, az olajkályhák gyártó­ja is gondol. Kutatói a propán­bután gázpalackra való átállás lehetőségét kísérletezik ki. Igaz, az ez irányú fejlesztés ma még­­nem a legszerencsésebb, hiszen meglehetősen kevés gázpalack van, a gyártókapacitás sokkal nagyobb sorozat előállítására jelenleg nem képes. Néhány élelmes kisiparos címe azonban már közkézen forog. Olyanoké, akik hosszú várakozási idő után átalakítják az olajkályhát olcsó szénpor vagy fűrészpor tüzelésűre. Az olajkályhák átállítása ma még nem történik egységes és szervezett keretek között, sőt mind ez ideig egyetlen üzem, szövetkezet sem kapott az al­kalmon. Pedig - ismételjük meg - az országban több mint kétmillió olajkályha üzemelt SZŐKE LÁSZLÓ .

Next