Ózdi Vasas, 1966 (9. évfolyam, 1-58. szám)

1966-01-01 / 1. szám

f XI. rész Az 1964. április 1-én ha­tályba lépett 2/1964. (IV. 3.) Mü. M. sz. rend. (munkaügyi miniszteri rendelet) értelmé­ben a dolgozó bejelentése alapján köteles a kárt meg­téríteni, ha a sérelemért fe­lelős. A vállalat köteles a bejelentés megtételére a dol­gozó figyelmét felhívni, és­pedig a baleset bekövetke­zését, illetőleg munkaképte­lenné válás esetén legkésőbb a felgyógyulást, a körülmé­­nyekben bekövetkezett lénye­ges változás esetén pedig legkésőbb a változást követő 30 napon belül. A dolgozó bejelentése alapján a válla­latnak 30 napon belül kell a kártérítést a dolgozó részére kifizetnie, illetőleg, ha az igénnyel, vagy annak mérté­kével nem ért egyet, erről a határidőn belül köteles a dolgozót értesíteni. Ez utóbbi esetben, vala­mint ha a vállalat 30 napos határidőn belül intézkedést nem tett, a dolgozó a Munka Törvénykönyve XVII. feje­zetében foglalt szabályok szerint panaszt terjeszthet elő a vállalati munkaügyi döntőbizottsághoz. A hivatkozott jogszabály rendelkezése értelmében a vállalatok kötelesek voltak az 1961. április 1. napja után bekövetkezett balesetek sé­rültjeit felhívni az esetleges kártérítési igények érvényesí­tésére. Az ügyészi vizsgálatok ezzel kapcsolatban megálla­pították, hogy a vállalatok e kötelezettségüknek nem tet­tek eleget maradéktalanul. Pl. az Ózdi Kohászati Üze­meknél, és az Ózd-vidéki Szénbányászati Trösztnél. A vállalatok ezenkívül nem tesznek eleget azon köte­lezettségüknek sem, hogy a hozzájuk beérkezett igé­nyeket 30 napon belül el­bírálják. Előfordult, hogy több hóna­pos késéssel bírálták csak a dolgozó által bejelentett bal­eseti kártérítési igényt. Egyes vállalatok helytelenül értel­mezték a jogszabályokat és így dolgozójuk jogos igényét elutasították, holott a válla­latok felelőssége fennállt. Pl. a sérült a munkahelyén munkavégzés közben a beha­vazott lejtős úton — amikor WC-re ment, megcsúszott, elesett és kartörést szenve­dett, vagy pl. a vállalat egyik dolgozója a salaküstöt köszö­rülte, a köszörűkő munka közben szétrepedt és a dol­gozó jobb keze fejét, valamint bal lábát megütötte. Mind­két esetben a vállalat fele­lőssége áll fenn, így a bal­eseti sérültnek kártérítést kellett volna fizetni. Több esetben tapasztaltuk, hogy a bekövetkezett bal­esetért a vállalat egyik-má­sik dolgozója felelős. Ilyen esetben a sérült kárigényét válto­zatlanul a vállalattal szem­ben érvényesíti, de a vállalatnak kötelessége a kárt, vagy annak egy ré­szét­­a mulasztást elkövető dolgozókra hárítani, a mun­kaügyi rendelkezések értel­mében. Sajnos a vállalatok ezzel a lehetőséggel nem minden esetben élnek, és ál­talában csak az ügyészi in­tézkedések után érvényesítik, illetve hárítják át a kárt a mulasz­ást elkövetőkre. Pl. az Ózdi Kohászati Üzemek egyik baleseti sérültnek 8667,72 Ft kártérítést fizetett, de káráthárítás tekintetében nem intézkedett, holott a baleseti jegyzőkönyv konkré­tan megállapította, illetve meghatározta a balesetért fe­lelős személyt. Az üzemi balesetet szen­vedett dolgozók kártérítési igényüket a vállalattal szemben 3 éven belül ér­vényesíthetik. (Mt. V. 23. §­ (1) bek.). Az érvényesítéssel­ kapcsolatban a dolgozókat semmiféle hátrány nem érhe­ti, mert a vállalatoknak kö­telességük az üzemi balese­­­tet szenvedett dolgozójukat — ha kimentési okok nem forognak fenn — olyan hely­zetbe hozni, mintha balesetet nem is szenvedett volna. A társadalmi és egyéni ér­dek összhangjának fontos jogpolitikai elvét az egyes vállalatvezetők helytelenül­­ értelmezik. A fontos jogpo­­­ litikai elv gyakorlati érvé-­­ nyesülését a jövőben még fo­kozottabb mértékben fogjuk figyelemmel kísérni, mert az egyéni érdekek érvényesülé­se egyben össztársadalmi ér­dek is, és ennek az elvnek az érvényesülési feltételei a társadalmi rendünkben meg­vannak. Dr. Eigner Józsefné vezető ügyészhelyettes Baleseti kártérítésekről A megváltozott bérfizetési rendről Minden ipari vállalatnak és nagyvállalatnak megvannak a maguk belső törvényei, azon túlmenően, hogy azokat a felügyeleti szervek és k­lönböző tárcák hivatalos közlönyei is konkrétan közlik a vállala­­okkal. A mi vállalatainknak is elkészült a működési szervezeti sza­bályzata, ami foglalkozik a vállalat dolgozóinak bérszámfejtésével és a bérfizetés rendjével. Mi törekszünk arra, hogy a felügyeleti szerv által előírt és az általunk helyesnek vélt gyakorlatot alakítsuk ki munkánkban. Így az utóbbi időben a bérfizetés rendjében változást vezettünk be, elsősorban azért, mert a vállalatnak pénzkezelési szempontból az előírt rendeleteket be kell tartani, másodszor azért, mert az iparági tapasztalat is azt mutatja, hogy azoknál a vállalatoknál, ahol a köte­lező rendeleteket nem tartották be (Magnezit, Borsodnádasd), jogta­lan pénzeket sajátítottak el. Vállalatunknál az utóbbi években ilyen nem fordult elő, az ezen a területen dolgozó bérelszámolók lelkiisme­retesen végezték feladatukat. Hogy mégis sor kerül a bérfizetés rend­jének megváltoztatására, ez preventív, megelőző jellegű, hogy az ezt követő időkben még csak véletlenül se kerüljön sor a már említett vállalatok rossz gyakorlatára. Jelenleg a bérfizetés rendje a következő: a gyárrészlegi bérelszá­molók más gyárrészlegnél fizetnek, mint amelynél a bért számfeltet­­ték. A lényeg tehát az, hogy a bérelszámoló az általa számfejtett bér­rel borítékolás és kifizetés során nem találkozik. Ezzel a megválto­zott renddel szeretnénk eleget tenni a korábban megjelent vezérigaz­gatói utasításnak, miszerint bérfizetési napon bérfizetés csak a meg­jelölt időben történik, a kijelölt bérfizetési helyenként. Tehát dél­előtt a bérelszámolási helyiségben bért fizetni nem lehet. És ezen túlmenően érvényt kell szerezni annak is, hogy csoportos bérkifizetés nincs, tehát a gyárrészleg területén mindenkinek személyesen kell a bért átvenni, személyazonosságának igazolása mellett. Ennek a helyes gyakorlatnak a kialakításához szükség van arra, hogy a gyárrészlegek műszaki és gazdasági vezetői törődjenek a bér­­kifizetéssel és biztosítsák a már említett vezérigazgatói utasításban közöltek alapján fizetőhelyenként a művezetőket, hogy közre tudja­nak működni a fizetés lebonyolításában, miután területük dolgozóit ők ismerik. Törekedni kell a gyárrészlegeknek a fizetési helyek technikai fel­tételeinek biztosítására. Véleményem szerint, ha a gyárrészlegek gondoskodnak a már em­lített feltételekről és biztosítják minden esetben a kísérőket, nem tör­ténhet bérfizetés vonatkozásában rendellenesség. Ehhez a megválto­zott bérfizetési rend gyakorlati végrehajtásához kérem a gyárrészlegi gazdasági és társadalmi szervek segítségét. KOVÁCS IGNÁC központi bérosztály vezető. Hol szilveszterezzünk ? Újra eltelt egy esztendő. Az ózdi dolgozók 1965-ben sem szégyenkezhetnek mun­kájuk miatt. Változatlan el­ismerés kíséri az Ózdi Kohá­szati Üzemek termelési te­vékenységét, s mindez azt bizonyítja, hogy van mire büszkélkedni, van öröm a munkánk felett. Ezt az örö­met Szilveszter napján és az új év első óráiban ezrek és ezrek baráti vacsorán, tánc­cal, szórakozással, poharaz­­gatással fej­ezi­k ki. Mi arra voltunk kiváncsi­ak, milyen segítséget nyújt ehhez a vendéglátóipar. Kör­útunkon mindenütt kedvező előjelek fogadtak. A BÜKK ÉTTEREMBEN már egy héttel ezelőtt min­den asztal „elkelt”. Csak úgy megemlítjük, hogy háromfé­le szilveszteri menü s 11 kü­lönböző ételválaszték várja a vendégeket. Nem lesz hiány a francia konyha ételkülön­­legességeiben és cukrász­­süteményekben sem. A han­gulatot 18 féle palackozott bor és négyféle sör emeli. A presszóban és az étteremben tombola-árusítás lesz. KÉK ACÉL ÉTTEREM 1 Négyféle választékban ki­tűnő ételekkel várja a ven­dégeket. Hőre váltott vacso­rajegy, sorszámozott asztalok Hagyományos italkülönleges­ségek, élő és sült malac, tom­bola. A BÉKE ÉTTEREM sem marad el. Itt már el sem képzelhető a szilveszter házi disznótoros, kolozsvári töl­töttkáposzta és korhelyleves nélkül. Nem beszélve a há­romfajta menüről és olyan к$1$(В&ззэе^пйв пдж, a «Dr­óegyőri vártitok”. Italokban itt is bővelkednek. A LISZT FERENC MŰVELŐDÉSI HAZ teljes egészében üzemel, presszó italkülönlegességei süteményei nyilván ezútta sem vallanak szégyent, s tombola itt is várja a szeren­cséseket. A kultúrotthon egyéb helyiségei a szilveszter bálnak tárják ki ajtajukat. A HUNGÁRIA ÉTTEREM háromfajta menüje, a nagy választékú Italféleség, kü­lönböző pezsgőfajták, presszó már jó előre felkel­tette a szórakozni vágyók ér­deklődését. A GYÖNGYSZEM CUKRÁSZDÁBAN is felkészültek az inyencsé­gekkel. A tombolán itt is sze­repel élő malac. Sokan ki­váncsiak lehetnek az illete hideg vacsorára is. A PÁVA ÉTTEREMBEN épp úgy, mint a RÁKÓCZI és a GÜLBABA ÉTTEREMBEN már előre gondoskodta megfelelő ételekről, italokra zenéről, sőt a vendégeke meglepetés is várja. Ózdi Kohász SE termesre járó szakosztálya ebben évben is hű marad önmagá­hoz és a Szilveszter éjszakát SZILVÁSVÁRADI SPORTSZÁLLÓBAN rendezi meg tagjai részére. Amiről értesüléseket sze­reztünk, az már önmagába is sok mindent elárult. Úgy tűnik, a vendéglátóipar min­dent elkövet az igénye messzemenő kielégítéséért. ÓZDI VASAS Csökkent a selejt is A tűzállóanyaggyár gyár­részlege az 1965. évi égetett áru tervét 1965. év december hó 24-én teljesítette. A terv­teljesítés mellett az égetett áru selejt 2,38 százalékról 2,20 százalékra csökkent. Üzemrészek szerint a se­­lejtcsökkentés a következő­képpen alakult: Előkészítő üzemrészre visz­­szahárítható selejt 0,61 szá­zalékról 0,45, formázási üzemrészre visszahárítható selejt 0,97 százalékról 0,89 százalékra, kemence selejt 0,76 százalékról 0,67 száza­lékra csökkent. A vállason túl kohászaink az év elején vállalták, hogy 1965. évben 10 000 tonna nyers­vasat ad­nak terven felül a népgazda­ságnak. 1965. dec. 28-án 6 óráig az éves tervhez viszo­nyítva 9 700 tonna többlet nyersvasat termeltek. De­cember hóban az I. sz. kohó kollektívája Kovács Lajos, Király Gyula, Maruzsi Tibor és Ferenc Gergely főgázosok irányításával a mennyiségi termelés 129,1 százalékos tel­jesítése mellett 89,4 százalé­kos I+II. minőséget értek el, mellyel nagymértékben hozzájárultak ahhoz, hogy a kohó az éves vállalását tel­jesíteni tudja. 1966. január 1. A tanácstagi beszámolók értékelése írta: dr. Jávori Emil A tanácstag megtisztelő tevékenységét választói kö­zött — területileg megállapí­tott helyen — a kapcsolat folyamatosságával végzi. Kötelessége választóinak közérdekű megbízásait a dolgozó nép érdekeinek fi­gyelembevételével teljesíte­ni, panaszokat orvosolni rendszeresen fogadóórát tar­tani. Tanácsüléseken, állan­dó bizottsági üléseken meg­jelenni, felszólalni és a kö­zös határozat meghozatalá­ban részt venni, a választók­nak évenként legalább két ízben beszámolni a tanács működéséről, saját tanácsta­gi munkájáról és a Lakossá­got bevonni az állami fel­adatok megoldásába. A tanácstag kötelességét csak úgy tudja teljesíteni, jogait gyakorolni és min­den megbízásnak eleget ten­ni és valóban választóinak akaratát képviselni, ha vá­lasztóival szoros kapcsolatot ta­ít. A kapcsolat kialakítá­sának, tartásának legfonto­sabb formája a beszámoló. A tanácstagi beszámoló fentir­­takon kívül arra is felhasz­nálható, hogy összegyűjtse a lakosság észrevételeit, kíván­ságait a tanács területén fo­lyó állami munkáról. A be­számoltatás a tanácstag két­irányú feladatát hozza össz­hangba: a) a tanácstag tájé­kozódik a lakosság körében a tanáccsal szembeni igé­nyekről, a tanácsi tevékeny­ségről kialakult vélemények­ről. b) egyidejűleg tájékoz­tatja a lakosságot a tanácsi munkáról. Az első félévi beszámolók megtartása és a javaslatok feldolgozása után megállapí­tottuk, hogy csaknem vala­­mennyi tanácstag eleget tett kötelességének és 89 terüle­ti, továbbá 16 üzemi beszá­molóra került sor, melyeken csaknem 2500 fő (választó) jelent meg, vagyis a válasz­tók 10 százaléka. A beszá­molókon ezen időpontban 296 hozzászólás hangzott el, 132 közérdekű javaslattal. Az első félévi beszámolók javaslatai túlnyomó részben folyamatos járdaépítés, út­felújítás tárgyában tett tár­sadalmi munka fela­ján­láso.­c. TÜZÉP ellátási nehézségek, perembeli létesítések, közvi­lágítási problémák és parko­sítási feladatok tárgyában hangzottak el. A választók által felvetett problémák túlnyomó részben városi köz­feladatok megoldását céloz­ták és nagymértékben elő­segítették. Az első félévi beszámolók egyetlen hiányossága abban mutatkozott, hogy azokon a választók alig 10 százaléka jelent meg. A második félévi beszá­molók november végén és december első hetében­­ 85 te­rületi, 9 üzemi, 2041 válasz­tói megjelenést, 267 hozzá­szólást és 97 közérdekű ja­vaslatot eredményeztek. A számadatokból látható, hogy a második félévben is eleget tettek túlnyomó részben vá­rosi tanácstagjaink beszámo­lási kötelezettségüknek, azonban a választók megje­lenése még gyengébb ered­ményt mutat, mint az első félév /fia. A megjelent vá­lasztók aktivitása, javasla­tok értéke és mennyisége megfelelő, főképpen előre­mutató. (Folytatjuk.) VlNCl­­lOnA'wj (Befejező rész.) G­­­yerekek! Törvénytelenül nagy pelyhekben hull a­­ hó! — robbant az asztaltársaság elé Pákozdi Pisti. Sűrű, tömött, cigányosan göndör fekete ha­járól még az asztalnál is söpörte a csillogó, olvadó hómarad­ványt. — Fázol, Pisti? Gyere, itt a jó sligovica! — rikkantott Tartó Bandi, és máris nyújtotta a stampedlit, öten ültek az asztal végén. Négyen kártyáztak, Tartó Bandi csak kibicelt a többieknek. A terem túlsó végében gőzpárát lehelt a presszógép. Fenn, a mennyezet roskadozott a rengeteg színes lampion és szerpentinszalag alatt. Az asztalok között kényes tartással, tálcán üveget, poharakat egyensúlyozva futkostak a felszol­gálók. — Mondom, hogy filkó volt — bizonygatta Petress. — Ott kell lenni az ütésben. — Tizest tettél, nem ibereltél! — védte igazát a szőke Kovács. — Már mindenki pukkadtra röhögte magát a tv-teremben — lelkendezett Saliga, a tanulófiú. Szája valóban, láthatóan megnyúlt a szilveszteri humoros tv-műsor hatására. — De te ne röhögj ilyen törvénytelenül — nyomott Pá­kozdi egy barackot a fiú fejére, aztán Tóthhoz fordult. — Az öreg még nem jött? — Biztosan egyszerre jön Gabival. — Te! Ez az öreg azért nagyon törvénytelenül bánik Ga­bival. — Legalább szilveszterkor hagyd már a törvényeidet! Az asszonyok jöttek. Lelkendezve mesélték, hogy a többi terembe is belestek, de ez a legszebben díszített. Azt is meg­tudták, hogy itt lesz a tombola. Előre visongtak a malac far­kára, amivel biztosan csintalankodnak velük a férfiak. E nél­kül nem szilveszter a szilveszter. Az asztal megtelt feszült várakozással. Kovács­né kerekre nyílt szemmel tudakolta, megjött-e már a két fiú a vasúttól. A többiek is látható izgalommal várták az idő múlását. Gabi már akkor érkezett Balázs bácsival és feleségével, amikor a többiek a zene ütemére a cipőjüket nyúzták. — Képzeld, Gabi! — bugyborékolta Petress, hogy a nagy nevethetnéktől alig tudott a székre ülni —, az a kis fattyú elzavart a feleségem mellől. Azt mondja: Pardon! Már én is tudom táncolni a szlófokszit! Hihihi! — Törvénytelenül iszom, pajtikám! Ez, kérlek, jobb tíz brigádvacsoránál. Az öreg Balázs kérdőn nézett Tartó Bandira. Az moso­lyogva visszaintett, így hát az öreg megnyugodva vegyült a fiatalok közé. Biztos volt a sikerben. A jelszó, amit ez estére választottak Gabi tudta nélkül, megvalósul. — Mondd csak, Saliga!­­— markolta meg tréfás szigorral az arra elnyargaló tanulófiú fülét az öreg. — Mi is a jelszónk? — Hepi ... hepi ... — azután diadalmasan süvöltött fel. — Hepiend! Csattogott egész­ fi­zrca, jókedv, а. neüsett , сьрА, a dobon a cintányér. Pukkantak az üvegek, egy-egy jól sike­rül­t bemondás után a jókedvű kacagás. Egész este kánkánt járt a különterem vendégserege, de kettőzött szorgalommal vette ki részét a brigád is, akik a maguk készítette meglepe­tésüket várták. Éjfél előtt jött meg a két fiú. Bundájuk sűrűn megtapadt hóval, amíg az állomásról ideértek. Egyszerre ugrottak köré­jük. Gabi is kíváncsian sodródott a cimborákkal, mit sem sejtve. Ahogy a két fiút körülvették, egyszerre fagyott arcukra a mosoly, egyszerre hallgattak el. Ábrázatukra hatalmas ecsettel festette rá a sikertelenséget valami. A brigádtagok­ban megfagyott a jókedv. Ez nem lehet igaz! Nem vallhattak kudarcot! Hiszen mindent olyan jól, olyan igazán jól elkészí­tettek. Balázs néni hüppögésbe kezdett. Hiszen éppen azt a két jóbeszédű fiút küldték küldöttségbe az asszonyért, akik híresek a szervezésről, ha kell, rábeszélésről. Pákozdi törte meg a csendet: — Olyan törvénytelenül hülye képetek van ... hogy ... — valaki befogta a száját. Az öreg Balázs éveket öregedve ejtette Gabi vállára ke­zét, és magyarázta szánalmas dadogással a semmiről sem tudó fiúnak: — összebeszéltünk .. . hepi endet akartunk ma estjére.. . Neked kell valaki .. . biztató... rajtunk kívül... A felesé­gedért voltunk... Ne haragud­j ránk. . Nem sikerült, lá­tod . .. Csupán jó szándék volt... — Nem jön — mondta Tapolcai, az egyik küldött. — Nem jön. Gabi menjen érte! — Vagy legalább írjon érte — toldotta meg a másik. Gabi csüggedt fejjel állt a most már őt körülvevő gyűrű­ben. Érezte, még nagyobb szégyen érte. A dac égett benne. Megalázni ezt az asszonyt, ahogy még senkit sem aláztak meg. — Hát jó! Az istenit neki! Ha neki írás kell, hát lesz írás! — Tolta szét brigádjának tagjait. — Papírt, tollat ide! Hadd írjak! Pillanatokon belül került. Talán a tanulófiú adta? Ki tudja? S­zabi írta, kissé remegő kézzel. „Juliskám! Szeretlek! Elégek utánad. Gyere Te hozzám, én egyelőre nem mehetek érted. Örökké szeretni foglak Gabi." A tinta sem száradt meg a borítékon, valaki már bélye­get is nyálazott rá. Saliga, a tanulófiú kapott a levél után. — Majd én bedobom a postaládába. Itt van a sarkon. Ez lesz ebben az évben az első levél, amelyet stemplizhet a poéta — és elrohant. Gabi egymás után ürítette a poharakat. — Ez lesz a gyönyörű hecc, ha majd a levelemre elmél­­tóztat jönni a naccsága. Úgy kirúgom, hogy a Tisza-partig meg sem áll a kényes fajtája. Még hogy ő nem jön, ha az ott barátaim hívják? Balázs bátyám! Gombház fej, hogyha... leszakad... Gabi nem szégyellte könnyei! Azután felkapta kabátját és elrohant — Gyerekek. — ugrott fel ültéből Balázs bácsi. — Utána kell menni. Ne engedjük, hogy ... — Semmi izgalom, Balázs bácsi! — nyomta vissza székére Tapolcai. — Juliska otthon várja Gabit. Saliga a levéllel taxin azóta már haza is ért. Talán már el is olvasta az ifi­asszony v­agy lett a zűrzavar, a máért, a­hogy, s azután a fel­szabadult jókedv. ■— Hát az ember már a brigádjában se bízhat meg — erőlködött mérgesen az öreg. Az asztal végén pezsgőspalack pukkant. N

Next