Ózdi Vasas, 1971 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1971-11-26 / 47. szám

40 ­4 világ PRO­FTARSAI EGYESÜLJETEK' Az Ózdi Kohászati Üzemek MSZMP bizottságának hetilapja XIV. évfolyam, 47.­­szám. Ara 50 fillér 1971. november 36. A hármas jelszó szellemében Vállalattunknál november 24-én, szerdán utolsó szaka­kaszához ért el a szocialista brigádvezetők tanácskozása. A vállalati szintű eseményt most már — a jövő év feb­uárjában — a szakmai, majd áprilisban a szocialista bri­­gádvezetők IV. országos ta­nácskozása fogja követni. Ezek előkészítése, az ered­mények, a feladatok számba­vétele, a küldötteik megvá­lasztása volt feladata a teg­napelőtt megtartott tanács­kozásnak. Az elnöklő Válóczi Elek, a vállalati szakszervezeti ta­nács elnöke köszöntötte a megjelent 116 küldöttet, a vendégek soraiban Juhász Györgyöt, a városi pártbi­zottság első titkárát, Kádár Sándort, a Szakszervezetek megyei Tanácsának, Bóta Miklóst, a Kohó- és Gépipari Minisztériumnak a képvise­lőjét, Kormos Lászlót, a va­sasszakszervezet központi ve­zetőségének tagját. Az elnök­ségben foglalt még helyet Vajda István, a nagyüzemi pártbizottság titkára, Pető István KISZ-titkár, Csépányi Sándor vezérigazgató, több brigádvezető. Az elnök megnyitója, a ■mozgalmat méltató, a ta­nácskozás jelentőségét vázoló szavai után Léka Tivadar, a vállalati szakszervezeti bi­zottság adott szóbeli kiegé­szítést az írásban előre ki­küldött részletes beszámoló­hoz. Értékelte a 12 éves moz­galomnak a vállalat életében, ■munkájában, fejlődésében betöltött szerepét, reagált a ■gyárrészlegek és az igazgató­ságok szocialista brigádve­­zetőinek tanácskozásán el­hangzott észrevételekre és javaslatokra. Vitaindítóját Csépányi Sán­dor vezérigazgató korreferá­tuma követte, ő is szólt a mozgalom útjáról, eredmé­nyeiről, ugyanakkor néhány, a gyorsabb fejlődést gátló hitpát, problémát is szóvá tett. A vitában 15-en mondtak véleményt (öt brigádvezető idő hiánya miatt már nem kaphatott szót). A felszólaló brigádvezetők (Facskó László, Szalai Ferencné, Tömörkény Imrénné, Timer Károly, Sző­rök Lászlóné, Simkó István, Czokoly István, Eke Sz. Béla, Kiss József, Szántó Márton és Gaál István) a mozgalom, benne saját brigádjaik ered­ményeinek értékelése mellett számos hiányosságot is meg­fogalmaztak, sok hasznos ja­vaslatot elmondtak. Részle­tesen szólt — elsősorban a feladatok, a további tenni­valók szellemében — a bri­­gádvezetőkhöz Juhász György elvtárs. Tartalmas és színes, gondolatokban gazdag hozzá­szólását nagy tetszéssel fo­gadták, Kádár Sándor az SZMT nevében, Pető István a fiatalok szemszögéből mondta el véleményét. A viitát — amelynek rész­letes ismertetésére nem tér­tünk ki — Kóka Tivadar zárta le. Ezt követően 10 küldöttet választottak a va­sasszakszervezethez tartozó vállalatok bogádi vezetőinek tanácskozására. Az értekez­let záró eseménye méltán jelképezte a brigádmozgalom-­­ban kiemelkedők megbecsü­lésének új formáját. Léka Tivadar és Csépányi Sándor elvtársaik kitüntetéseket ad­tak át a vállalat 14 legjobb brigádja részére. Ismertetjük a kitüntetett szocialista bri­gádokat, zárójelben közöljük a brigádvezetők nevét: Nagyolvasztó forgácsoló műhely (Facskó László), acél­mű VI. kemence (Kovács Zoltán), durvahengermű vil­lamos karbantartás (Lukács József), kohászati karbantar­tás (Farkas Árpád), finom­­hengermű középsor (Simkó István), villamos karbantar­tás (Tengely István), köz­ponti karbantartó gyárrész­­leg villamosüzem (Hari­­zsenszki István), nehézvas­­szerkezeti műhely (Mács Zol­tán), közlekedési üzemek, iparvasút, gépműhely (Czo­­koly István), nagyforgalom (Eke Sz. Gyula), energiaszol­gáltató gyárrészleg Sa­jó-part (Labant Pál), oxigéngyár (Tengely Zoltán), szervezé­si főosztály üzemszervezés (Győri Antal), személyzeti fő­osztály, személyzeti és proto­koll osztály (Varga Dezső). Új pályán Korábbi tudósításunkban beszámoltunk arról, hogy a durva­­hengerműi szállításnál a meglevő I. számú rakodódaru ható­­távolságát csökkentették az új pályatest építése érdekében. Áthidaló megoldásként a rakodás folyamatos biztosítására vágánydarut állítottak üzembe. Két héttel ezelőtt a daru­pálya hosszának több mint fele elkészült, s így a régi tér­daru az új pálya kész szakaszán folytathatja munkáját. A pálya hiányzó szakaszának építését december 31-ig fejezik be. Fotó: Strohmayer Tél a városban Strohmayer László felvétele Kevés a szabadalmazott találmány Ankét az iparjogvédelemről Budapesten, a Technika Házában rendezte meg november 22—23-án a Kohó- és Gépipari Minisztérium, valamint a KGM Műszaki Tudományos Tájékoztató Intézete a Kohó- és Gépipari Iparjogvédelmi ankétot. A rendkívül érdekes prog­ram keretében a vállalatok műszaki szakemberei 8 előadást hallgattak meg, s az elhangzottakat javaslataikkal, kérdéseik­kel egészítették ki. Az ankéttal egyidejűleg került sor a Technika Háza bemutatótermében a kohó- és gépipari mű­szaki szellemi eredmények bemutatójára, amelynek kereté­ben az Ózdi Kohászati Üzemek is kiállította néhány szellemi termékét a 28 vállalat termékeinek sorában. Az első nap programjában különösen értékes előadások hangzottak el. Dr. Szávasi Zoltán, az Országos Talál­mányi Hivatal munkatársa A műszaki szellemi eredmé­nyek vállalati és egyéni ösz­tönzésének jelentősége című előadásában többek között statisztikai adatokat is rész­letezett. Az adatok jó része arra utal, hogy az elmúlt években csökkent az újítá­sok, szabadalmazott találmá­nyok száma hazánkban. (Pl. 100 ezer lakosra jutó talál­mányok száma hazánkban mindössze 15, amely egyen­lő olyan országok arányaival mint Görögország és Spa­nyolország). Az sem enyhíti a visszaesést, hogy néhány vállalat a műszaki jellegű megoldásokat kivitelezi anél­kül, hogy azok újításként szerepelnének. A külföldről vásárolt műszaki szellemi termékek aránya nőtt ugyan — s ez a folyamat egészsé­ges is —, ez azonban nem ellensúlyozhatja a jól irá­nyított, összpontosított ku­tató szellemi munkát a ha­zai szakemberek körében. Sokkal inkább emelni kell a műszaki fejlesztés haté­konyságát, annak ellenére is,­­ hogy gazdasági szabályo­zóink nem hatnak ebbe az irányba. Az iparjogvédelmi ismeretek szintje alacsony, az információk is szegénye­sek. Ebben­­a vonatkozásban magának a KGM-nek is sok tennivalója van — mondot­ta. Megoldásra vár az ipar­­jogvédelmi szakemberek megfelelő szintű képzése. Egyik legizgalmasabb kér­dés volt — amelynek kap­csán több hozzászóló el­mondta ■ a véleményét —, hogy a vállalatok az újításo­kat a vállalati nyereség ter­hére fizetik, s ez önkéntele­nül is összeütközésbe kerül a kollektíva jelenlegi érde­keivel. . •Számos esetben gátja az újító munkának, hogy a gaz­dasági vezető­­ éppen a mun­káskollektíva nevében nem szívesen áldoz a mű­szaki fejlesztési újítások fi­nanszírozására,­­ jutalmazásá­ra. Minden vezetőnek látnia kell azonban, hogy a válla­lat jövőbeni érdeke nagyon is sürgetően kívánja a ha­tékony műszaki fejlesztést. A következő évek termelé­kenységét, termelési értékét — tehát a nyereségét is — nagymérték­ben megnövelhe­ti a szellemi újítás. A SZOT jövőre kívánja vizsgálni az újítómunka helyzetét országunkban. Ter­mészetesen szóba kerül majd a beruházási jellegű újítások forráskérdése , amely jelenleg tisztázatlan, s ez gátolja a műszaki szak­embereket az ilyen jellegű kutató szellemi munkájuk­ban. S az is további gond, hogy a kísérleti költségek a vállalatok bérszínvonalát csökkentik, s a dolgozók a „zsebükből kihúzott pénz­ként” tartják számon az ilyen költségeket. Szükséges, hogy a gazdasági vezetők — minden szinten — tisztáz­zák, hogy úgy a vállalat miint az egyén érdeke az, hogy korszerű,, jobb mód­szerek, technológiák segítsé­gével dolgozhassanak, több, jobb, színvonalasabb és ér­tékesebb terméket hozzanak létre. Ne csak hobby legyen ez a „felvilágosító” munka, hanem következetesen, szem­léletbeli változást eredmé­nyezzen. (Vállalatunkat hárman képvi­selték az ankéton. A következő hetekben — a további előadások kapcsán — tapasztalataikról ér­deklődünk, s erről tájékoztatjuk olvasóinkat, éppen a téma érde­kessége, vállalatunkat is konk­rétan érintő vonatkozásai miatt. (A szer­k.) M. Tóth Ilona A NAGYOLVASZTÓMŰ lapzártakor 90 százalékos ter­melési szintnél tart. Válto­zatlanul neve­lti az acélmű munkáját, hogy kevés a nyersvas mennyisége és ezzel párhuzamosan minőségi ki­fogások is felmerültek. AZ ACÉLMŰBEN kedve­zőbb a helyzet. Termelési­­szintjük meghaladta a terve­zettet, jelenleg 100,8 száza­lék. Az 1971. évben 70 ezer tonna öntőcset szállítottak a Lenin Kohászati Művek ré­szére. SZÉP EREDMÉNYEKRŐL kaptunk hírt a durvahenger­műből. A blokksor 105,6, a bugasor 105,5, a tartósor 124,1, a triósor pedig 97,5 százalékra teljesítette idő­arányos tervét. A tartó- és triósor jelenleg sorozat ex­portárut termel eredménye­sen. A kikészítéstől 106,8, míg a szállítástól 98,4 százalékos teljesítményt jeleztek. A bu­gasor termelésének egy része is exportáru — ez évben már 37 ezer tonna termék került kiszállításra. FINOMHEN­GERMŰ : kö­zépsoron 100, finomsoron 104 százalék, gyors drótsorom változatlanul lemaradás mu­tatkozik a termelésben, je­lenleg 95 százalékos a terv­teljesítés. Az abroncssor tel­jesítménye biztató, 104,3 szá­zalék — úgy tervezik, hogy éves tervüket december kö­zepére teljesítik. A közép- és abroncssoron újabb rugógyártási kampány fejeződött­­be eredményesen. A KÖZLEKEDÉS nem tud­ja kielégíteni a gyárrészle­­g­ek igényeit. Több helyen megrakott vagonok várakoz­nak kiürítésre. Jót tenne, ha valamennyi gyárrészleg fo­kozottabban tartaná köteles­ségének a vagonok gyors ürítését. A pontos anyagmoz­gatás és irányítás a vállalat egészének alapvető érdeke... B. M.

Next