Ózdi Vasas, 1991 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1991-01-04 / 1. szám
2 A felitEl j&píÉ, itt... (Folytatás az 1. oldalról) Ózd kulturális életében évtizedeken keresztül meghatározó szerepet töltött be az Olvasóegylet, majd az LFMK. Most azonban a tiltakozók képviselői szerint mindössze néhány ember marad a házban. Az elbocsátottakon kívül ugyanis további 11 fő jelentette ki, hogy nem kíván együtt dolgozni az egyesület igazgatójával. A pesszimistább ember erre azt mondja: még jó, hiszen pénz sem lesz a működésre! A realista viszont így vélekedik: ha lenne is pénz, szakember nélkül milyen kulturális élet alakulhat ki az Ózdi Olvasó Egyesületben? Az ózdi népművelő-ügynek levonható-e a tanulsága?— kérdezhetnénk. Természetesen levonható. Az egyik, tanulság, hogy városunkban is rendszerváltás volt (Van? Lesz?). Ennek ellenére a jelek szerint egy szinte teljes dolgozó kollektíva ellenében, hatalmi szóval is kinevezhető egy vezető. (Tisztelt Illetékesek' Mikor cserélik le a népet? — kérdezik az ilyen esetek hallatát a 2-es buszon.) Az ügy második, ózdra nézve igen szomorú tanulsága az, hogy nincs egységes szakszervezet. Holott enélkül a hatékony és eredményes munkavállalói érdekvédelem továbbra is csak vágyálom marad. Lehet, hogy csak ideát kergetünk, de mintha a szakszervezeteknek a dolgozók érdekeit kellene képviselni. Ezt az egyeztetés alatt csak Hernádi János vállalta következetesen. Vagy Ózdon már ez sem úgy van, mint az ország többi részén? (szemán) Hol volt, hol nem volt. Volt egyszer egy művelődési központ __ Archív pillanatkép a gyermekkönyvtárból. Vajon a kultúra házából ők is kiszorulnak? ÓZDI VASAS ____ ■wrrr MMuaan a Illemhelyekben is szűkölködünk A szükség törvényt bont A pénznek nincs szaga HAT-TOM 7S, meg látom is, meg olvasom is, hogy időt és fáradságot nem termélve ülésezik az országos, no meg a helyi parlament. A képviselők „ülőképességét’’ talán még dicsérni is tudnám, de nem teszem. Nem teszem, mert választott „atyáinkat” és „anyáinkat" annyira lefoglalják a nagy kérdések, hogy a kisemberek kis ügyeinek megoldására már nem marad sem erejük, sem idejük. „Tételem" igazolására álljon itt egy igazán életszerű példa. MÉG A NYÁRON reggel hétkor ,,szabadultam" nyugdíjasként végzett éjjeliőri műszakomból. Hozzá kell tennem, hogy valami ok miatt egész éjjel tuborgott a hasam. Majd csak hazaérek — biztatgattam magam, mert a munkahelyen WC nincs. (Miért is lenne, hiszen a munkahely ugye nem kocsma, hanem a második otthon.) Csak fokozódott a veszély hazaindulásomkor. Elhatároztam, hogy a Centrum mögötti nyilvános WC-t veszem igénybe. Zárva volt. Azonnal a Vörös Hadsereg úti iskolához rohantam. Egy takarítónő tanácsolt el, mondván: ez kérem, ha nem tudná — tanoda, nem pedig nyilvános szavodat HOVÁ TOVÁBB? — gyötörtem magam, engem meg a belsőm... Rövid töprengés után eszembe jutott, hogy van az üzletsoron egy étterem, ahol lenni kell WC- nek. Nekiduráltam magam. Sokan csodálkoztak és fordultak utánam, hogy miért ez a rohanás, hiszen az Ózdi Vasas nem reklámozott erre a napra futóversenyt. VÉGRE ELÉRTEM az étterem... zárt ajtaját. Egy figyelmes fiatal nő nyitott ajtót, kezében seprűvel, lapáttal. Gyorsan elhadartam kívánságom, hiszen alig bírtam már idegekkel... — Nem lehet kérem! Ez nem nyilvános WC! — De itt egy huszas, csak engedjen be! A rend szigorú felelősét nem hatotta meg a könyörgés, sőt a felkínált borravaló sem. Becsapta előttem az ajtót és folytatta a félbehagyott munkát. Rohantam tovább, de azt se tudtam, hová lehetne bemenekülni a mindinkább fokozódó forgalom elől. Szorult helyzetemből egy jól ismert cégben mertem felismerni a kiutat. A Patyolat a tisztaság pozitív hőse a textíliákban. Hn megmentem! Odarohantam az éppen kinyíló ajtónál álló hölgyhöz. Elhadartam a kivételes és egyben gyötrelmes kérésemet, bízván a segítségében. NEM TUDOTT SEGÍTENI, mert a napi szükségleteiket dolgozóik az emeleti üzlethelyiségben bérelt WC-ben rendezik. Azok meg kilenc órakor nyitnak. Szorult a hurok. Kétségbeesve rohantam — a nadrágszíjamat már kicsatolva — a totozóhoz. Zárva volt. Az üzlet mögött rácskerítés. Menthetetlen a helyzet.Még a Liberó is eszembe jutott, ami ugye még nedvesen is száraz. Liberum nem lévén a szégyenteljes vég feltartóztathatatlanul közelgett. Ám ahol legnagyobb a szükség, ott a legközelebb a segítség. Megláttam a mentséget. Reumakórház! BEROHANTAM. A fordulóban ott állt a két WC-ajtó. Azt se tudtam, nőibe, vagy férfibe ugrottam be. A lényeg: az, az utolsó pillanatban sikerült — kulturált körülmények között — a természet parancsának engedelmeskedni. (Efeletti örömömben még a nemlétező mintám is elmúlt.) * A NYILVÁNOS ILLEMHELYEK ügye örökzöld téma Ózdon. A lakosság már a tanácsrendszer idején is követelte a kérdés megnyugtató megoldását, ám kérése süket fülekre talált. Talán a jelenlegi önkormányzat pontot tesz végre a régóta folyó vita végére. Ha másként nem megy, akkor úgy, hogy a frekventált helyekre a Balaton partján jól bevált mozgó WC-ket telepít, melyek beszerzési árát a befolyó jövedelmekből fedezi. Mindezt kockázat nélkül megteheti, hiszen az „intézmény" vendégei garantáltan fizetni fognak, mint azok a szólásbeli katonatisztek. S nem lesz gond a bevételezett fizetőeszközökkel sem, mivel a rómaiak óta jól tudjuk: a pénznek nincs szaga. — cze — 1991. január 4. Fókuszban: Old zenei étele is.) Antik - pff szinti Ózd nevét a közvélemény egykoron a virágzó kohászattal azonosította, ma pedig a városnévhez a növekvő munkanélküliséget, a fokozódó létbizonytalanságot társítja. Holott Ózdot nemcsak a vas és acél tette — tehette volna — híressé, hanem a „nyolc völgy városában” fokozatosan kiboruló és élénkülő zenei élet is. Mint azt az idősebbek bizonyára jól tudják: az ötvenes évek elejéig zenei élet, illetve zenei nevelés kizárólag amatőr szinten folyt városunkban. Zenei alapismereteket csak magánúton, hangszeren játszó lelkes muzsikusok révén lehetett szerezni. Ezzel párhuzamosan történtek próbálkozások a tanfolyami képzés terén is. E tanfolyamok „motorjai” a gyár, fúvószenekar képzettebb muzsikusai, illetve egykori karmesterei voltak, akik az Olvasóegylet épületében önzetlenül végezték missziójukat. Városunk zenei életében a fordulópontot 1953. október eleje jelentette, amikor a Kulturális Minisztérium engedélyezte és létrehozta városunk első állami zenei oktatási intézményét, az Erkel Ferenc Zeneiskolát. Az elméleti és hangszeres oktatást végre szakértő módon végző intézmény — többszöri vándorlás után — 1978- ban költözhetett végleges helyére, a volt Vasvári Iskola épületébe, ahol az ideális oktató-nevelő munkájához méltó elhelyezést kapott. A zeneiskola mellett — melynek tevékenységéről következő lapszámunkban adunk részletes áttekintést — Ózdon még két intézmény, a Bem úti és az Árpád vezér úti általános iskola tevékenykedik aktívan a zenei élet alakításában. Ez utóbbi intézmények — elsősorban kórusmozgalmuk révén — nemcsak városi és megyei, hanem országos elismertségű színvonalon végzik munkájukat, sőt nemzetközi kapcsolatokat is kialakítottak, így már határainkon túl is ismerik munkásságukat. A markáns különbségek mellett mindhárom intézmény közös feladata, hogy mindennapi tevékenysége mellett támogassa és patronálja mindazon rendezvényeket, amelyek hozzájárulhatnak a tanulók fejlődéséhez, illetve a város zenei színvonalának a növeléséhez Ezen célokat szolgálva immár harmadik alkalommal kerül megrendezésre a Megyei Fafúvós Verseny, melyen az ózdi zeneiskolások minden alkalommal meggyőző bizonyítékát adták magas szintű felkészültségüknek. Az említett versenyen túl a lelkes ózdi zenepedagógusok — a képzést, ismeretterjesztést, ízlésnevelést és szórakozást egyaránt szolgálva — tanévenként három alkalommal is előkészítik és megszervezik az Országos Filharmónia hangversenyeit, melyeken a zeneszerető, zeneértő és -tanuló gyermekek százai ismerkedhetnek meg az országos hírű művészek produkciójával. Az iskolák mellett még két amatőr együttes játszik jelentősebb szerepet városunk zenei életében. Az egyik a felnőtt vegyes kórus, amely külföldön is elismert, példaadó szakmai munkát végez, és rendszeres fellépéseivel, mindennapi jelenlétével pótolhatatlan szerepet tölt be városunk kulturális életében. A város zenei „színképének” másik meghatározó eleme a Liszt Ferenc Művelődési Központ fúvószenekari), amely talán a legismertebb és legnépszerűbb ózdi „csoportosulás”. A nagy hagyományokkal rendelkező együttes tagjai a nyári térzeneprogramok, ünnepségek, zenés ébresztők rendszeres közreműködői. A fúvószenekar tartósan magas szintű szakmai tevékenységével — határainkon túl is elismerést szerzett Ózdnak, >ár mindenképpen bízunk abban, hogy a kultúrát szerető, zeneértő és pártoló támogatók az elkövetkezendő időszakban is biztosítani fogják az együttes fennmaradáséoz szükséges anyagi, tárgyi és szakmai feltételeket. Mócz Ferenc szaktanár, zeneiskola-igazgató Ózdi Vasas Tallózó VÁLTOZIK A FIZETÉS NAPJA 1990. december 31-én hatályát vesztette az az MNB rendelkezés, amely központilag szabályozta a munkabérfizetési napokat. Január 1- jétől a munkáltatók maguk határozzák meg, mely napokon fizetnek bért dolgozóiknak. (MTI) ÚJ ILLETÉKTÖRVÉNY Az Országgyűlés december 10-én fogadta el az új illetéktörvényt. A Magyar Hírlaptól származó információink szerint a visszterhes vagyonátruházási illeték átlagos mértéke 8 százalékról 5 százalékra csökkent. A gépjármű vagyonszerzés után eddig köbcentinként 3 forintot kellett fizetni. Most a gépkocsi korától függően ez degresszív lesz, így a három évnél fiatalabb autók után 6 forintot kell fizetni köbcentinként, 3—6 év között 4 forintot köbcentinként, míg 6 év felett 3 forintot kell fizetni köbcentinként. Az örökösödési és az ajándékozási illetéket eddig sávokban és progresszíven határozták meg. Az első kategóriába tartoztak és tartoznak a legközelebbi rokonok, hozzátartozók, így a szülő, a gyerek és a házastárs közötti öröklés, illetve ajándékozás. Ennek sávos illetéke eddig 4-től 40 százalékig terjedt, most ez egységesen 5 százalék lesz. A második kategóriába a távolabbi rokonok tartoznak, így az unoka, a nagyszülő és a testvér. Eddig itt sávonként 7-től 50 százalékig terjedő illetéket kellett fizetni. Most ez egységesen 8 százalékra módosult. Minden más rokonsági foknál az örökösödési és ajándékozási illeték a régebbi 12—00 százalékkal szemben most egységesen 10 százalék. Szóvá teszem... . . . hogy nem értem a Borsod Megyei Távhőszolgáltató Vállalatot. Azt még csak-csak, hogy a decemberi fűtésdíjat már a hó elején, 6-án megkísérelték beszedni. Mindenki a piacról él. Még azt is — bár már nehezebben —, hogy a díjat ezek után csak szemétesen lehet a díjfizetőhelyre bevinni. Még azt is megemésztettem, hogy a hónap harmadik harmada»■ [UNK]?» nagy, a Szőnyi út 1. szám mögöt eltört föld alatti cső miatt néhány házban másfél napig nem volt fűtés. Azt viszont már az Istennek sem tudom megérteni, hogy ezt a másfél napot miért nem vonták le a decemberi számlából, vagy miért nem csökkentik ennyivel a januári számlát? Állítólag csak három napon túli fűtéskimaradás esetén ,,kurtítják meg” a végösszeget. (Így viszont már értem hogy miért csak másfél napig tartott a hibajavítás.) Nem azért a ma még 44 forint 80 fillérért mondom, ami egy napra esik, de jobb helyeken — tőlünk nyugatra — állítólag csak teljes körű szolgáltatásért kérik — és utólag — a díjat. Vagy ezt is rosszul tudom? (— szemi —) Ózdi Vasas. Az Ózdi Kohászati Üzemek, a Rima Kft., a Mozaik Kft., a Meteor Kft., a PEKO Acélipari Művek és az Ózd városi önkormányzat hetilapja. Szerkeszti a szerkesztőbizottság. Felelős szerkesztő: Borszem Tóth Gyula. Helyettes: Hanyiszkó István. Munkatársak: Szemán László, Mizerák István. Külső munkatársak: Dulai Lajos, Kerékgyártó Mihály, M. Tóth Ilona, Palaszkó József, Safrankó Gábor, Varga Lajos, Vincze Zoltán. Szerkesztőségi titkár: Fister Zsoltné. Lapterjesztő: Jakab Józsefné (telefon: 11-344 1979). Szerkesztőség: 3600 Ózd, Gyár út 5. Telefon: (47/11-344 és 12-344) 1441, 1451; 2452-es mellék. Kiadja a Borsod Megyei Lapkiadó Vállalat, 3557 Miskolc, Bajcsy-Zsilinszky út 15. Telefon: (46) 41-817. Felelős kiadó: Veres Mihály. A lap ára: 5 Ft. Előfizetési díj negyedévre: 65 Ft, fél évre 130 Ft, egy évre 260 Ft. Megvásárolható az újságárusoknál, a kereskedelmi és a vendéglátó egységekben, Ózdon és a város vonzáskörzetében. Előfizethető az újságkézbesítőknél, az üzemi lapterjesztőknél, a műszaki könyvtárban (volt Kaszinó) és a szerkesztőségben. Készíti: a Borsodi Nyomda, Miskolcon. Felelős vezető: Horváth Ferenc.