Ózdi Vasas, 1991 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1991-01-04 / 1. szám

2 A felitEl j&píÉ, itt... (Folytatás az 1. oldalról) Ózd kulturális életében évtizedeken keresztül meg­határozó szerepet töltött be az Olvasóegylet, majd az LFMK. Most azonban a til­takozók képviselői szerint mindössze néhány ember marad a házban. Az elbo­csátottakon kívül ugyanis további 11 fő jelentette ki, hogy nem kíván együtt dol­gozni az egyesület igazga­tójával. A pesszimistább ember erre azt mondja: még jó, hiszen pénz sem lesz a működésre! A rea­lista viszont így vélekedik: ha lenne is pénz, szakem­ber nélkül milyen kultu­rális élet alakulhat ki az Ózdi Olvasó Egyesületben? Az ózdi népművelő-ügy­nek levonható-e a tanulsá­ga?— kérdezhetnénk. Termé­szetesen levonható. Az egyik, tanulság, hogy városunkban is rendszerváltás volt (Van? Lesz?). Ennek ellenére a jelek szerint egy szinte tel­jes dolgozó kollektíva elle­nében, hatalmi szóval is ki­nevezhető egy vezető. (Tisz­telt Illetékesek' Mikor cse­rélik le a népet? — kérde­zik az ilyen esetek hallatát­ a 2-es buszon.) Az ügy második, ózdra nézve igen szomorú tanul­sága az, hogy nincs egysé­ges­ szakszervezet. Holott enélkül a hatékony és ered­ményes munkavállalói ér­dekvédelem továbbra is csak vágyálom marad. Lehet, hogy csak ideát kergetünk, de mintha a szakszervezeteknek a dol­gozók érdekeit kellene kép­viselni­­. Ezt az egyezte­tés alatt csak Hernádi Já­nos váll­alta következetesen. Vagy Ózdon már ez sem úgy van, mint az ország többi részén? (szemán) Hol volt, hol nem volt. Volt egyszer egy művelődési köz­pont __ Archív pillanatkép a gyermekkönyvtárból. Vajon a kultúra házából ők is kiszorulnak? ÓZDI VASAS ____ ■wrrr MMuaan a Illemhelyekben is szűkölködünk A szükség törvényt bont A pénznek nincs szaga HAT-T­OM 7S, meg látom is, meg olva­som is, hogy időt és fáradságot nem ter­mélve ülésezik az országos, no meg a he­lyi parlament. A képviselők „ülőképessé­gét’’ talán még dicsérni is tudnám, de nem teszem. Nem teszem, mert választott „atyá­inkat” és „anyáinkat" annyira lefoglalják a nagy kérdések, hogy a kisemberek kis ügyeinek megoldására már nem marad sem erejük, sem idejük. „Tételem" igazolására álljon itt egy iga­zán életszerű példa. MÉG A NYÁRON reggel hétkor ,,szaba­dultam" nyugdíjasként végzett éjjeliőri műszakomból. Hozzá kell tennem, hogy va­lami ok miatt egész éjjel tuborgott a ha­sam. Majd csak hazaérek — biztatgattam magam, mert a munkahelyen WC nincs. (Miért is lenne, hiszen a munkahely ugye nem kocsma, hanem a második otthon.) Csak fokozódott a veszély hazaindulásom­kor. Elhatároztam, hogy a Centrum mögöt­ti nyilvános WC-t veszem igénybe. Zárva volt. Azonnal a Vörös Hadsereg úti isko­lához rohantam. Egy takarítónő tanácsolt el, mondván: ez kérem, ha nem tudná — ta­noda, nem pedig nyilvános szavodat HOVÁ TOVÁBB? — gyötörtem magam, engem meg a belsőm... Rövid töprengés után eszembe jutott, hogy van az üzlet­soron egy étterem, ahol lenni kell WC- nek. Nekiduráltam magam. Sokan csodál­koztak és fordultak utánam, hogy miért ez a rohanás, hiszen az Ózdi Vasas nem rek­lámozott erre a napra futóversenyt. VÉGRE ELÉRTEM az étterem... zárt ajtaját. Egy figyelmes fiatal nő nyitott aj­tót, kezében seprűvel, lapáttal. Gyorsan el­hadartam kívánságom, hiszen alig bírtam már idegekkel... — Nem lehet kérem! Ez nem nyilvános WC! — De itt egy huszas, csak engedjen be! A rend szigorú felelősét nem hatotta meg a könyörgés, sőt a felkínált borravaló sem. Becsapta előttem az ajtót és folytatta a félbehagyott munkát. Rohantam tovább, de azt se tudtam, ho­vá lehetne bemenekülni a mindinkább fo­kozódó forgalom elől. Szorult helyzetem­ből egy jól ismert cégben mertem felismer­ni a kiutat. A Patyolat a tisztaság pozi­tív hőse a textíliákban. H­n megmentem! Odarohantam az éppen kinyíló ajtónál ál­ló hölgyhöz. Elhadartam a kivételes és egy­ben gyötrelmes kérésemet, bízván a segít­ségében. NEM TUDOTT SEGÍTENI, mert a napi szükségleteiket dolgozóik az emeleti üzlet­­helyiségben bérelt WC-ben rendezik. Azok meg kilenc órakor nyitnak. Szorult a hurok. Kétségbeesve rohantam — a nadrágszíjamat már kicsatolva — a totozóhoz. Zárva volt. Az üzlet mögött rácskerítés. Menthetetlen a helyzet.­­Még a Liberó is eszembe jutott, ami ugye még nedvesen is száraz. Liberum nem lévén a szégyenteljes vég feltartóztathatatlanul kö­­zelgett. Ám ahol legnagyobb a szükség, ott a legközelebb a segítség. Megláttam a mentséget. Reumakórház! BEROHANTAM. A fordulóban ott állt a két WC-ajtó. Azt se tudtam, nőibe, vagy férfibe ugrottam be. A lényeg: az, az utol­só pillanatban sikerült — kulturált körül­mények között — a természet parancsá­nak engedelmeskedni. (Efeletti örömöm­ben még a nemlétező mintám is elmúlt.) * A NYILVÁNOS ILLEMHELYEK ügye örökzöld téma Ózdon. A lakosság már a tanácsrendszer idején is követelte a kérdés megnyugtató megoldását, ám kérése süket fülekre talált. Talán a jelenlegi önkor­mányzat pontot tesz végre a régóta folyó vita végére. Ha másként nem megy, akkor úgy, hogy a frekventált helyekre a Bala­ton partján jól bevált mozgó WC-ket te­lepít, melyek beszerzési árát a befolyó jö­vedelmekből fedezi. Mindezt kockázat nél­kül megteheti, hiszen az „intézmény" ven­dégei garantáltan fizetni fognak, mint azok a szólásbeli katonatisztek. S nem lesz gond a bevételezett fizetőeszközökkel sem, mi­vel a rómaiak óta jól tudjuk: a pénznek nincs szaga. — cze — 1991. január 4. Fókuszban: Old zenei étele is.) Antik - pff szinti Ózd nevét a közvélemény egykoron a virágzó kohá­szattal azonosította, ma pe­dig a városnévhez a növek­vő munkanélküliséget, a fo­kozódó létbizonytalanságot társítja. Holott Ózdot nem­csak a vas és acél tette — tehette volna — híressé, ha­nem a „nyolc völgy városá­ban” fokozatosan kiboruló és élénkülő zenei élet is.­­ Mint azt az idősebbek bi­zonyára jól tudják: az ötve­nes évek elejéig zenei élet, illetve zenei nevelés kizáró­lag amatőr szinten folyt vá­rosunkban. Zenei alapisme­reteket csak magánúton, hangszeren játszó lelkes mu­zsikusok révén lehetett sze­rezni. Ezzel párhuzamosan történtek próbálkozások a tanfolyami képzés terén is. E tanfolyamok „motorjai” a gyár, fúvószenekar képzet­tebb muzsikusai, illetve egy­kori karmesterei voltak, akik az Olvasóegylet épületében önzetlenül végezték misszió­jukat. Városunk zenei életében a fordulópontot 1953. október eleje jelentette,­­ amikor a Kulturális Minisztérium en­gedélyezte és létrehozta vá­rosunk első állami zenei ok­tatási intézményét, az Erkel Ferenc Zeneiskolát. Az el­méleti és hangszeres okta­tást végre szakértő módon végző intézmény — többszö­ri vándorlás után — 1978- ban költözhetett végleges helyére, a volt Vasvári Isko­la épületébe, ahol az ideális oktató-nevelő munkájához méltó elhelyezést kapott. A zeneiskola mellett — melynek tevékenységéről kö­vetkező lapszámunkban adunk részletes áttekintést — Ózdon még két intéz­mény, a Bem úti és az Ár­pád vezér úti általános is­kola tevékenykedik aktívan a zenei élet alakításában. Ez utóbbi intézmények — elsősorban kórusmozgalmuk révén — nemcsak városi és megyei, hanem országos el­ismertségű színvonalon vég­zik munkájukat, sőt nemzet­közi kapcsolatokat is kiala­kítottak, így már határain­­­kon túl is ismerik munkás­ságukat. A markáns különbségek mellett mindhárom intéz­mény közös feladata, hogy mindennapi tevékenysége mellett támogassa és patro­nálja mindazon rendezvé­nyeket, amelyek hozzájárul­hatnak a tanulók fejlődésé­hez, illetve a város zenei színvonalának a növeléséhez Ezen célokat szolgálva im­már harmadik alkalommal kerül megrendezésre a Me­gyei Fafúvós Verseny, me­lyen az ózdi zeneiskolások minden alkalommal meg­győző bizonyítékát­ adták magas szintű felkészültsé­güknek. Az említett versenyen túl a lelkes ózdi zenepedagógu­sok — a képzést, ismeretter­jesztést, ízlésnevelést és szó­rakozást egyaránt szolgálva — tanévenként három alka­lommal is­­ előkészítik és megszervezik az Országos Filharmónia hangversenyeit, melyeken a zeneszerető, ze­neértő és -tanuló gyermekek százai ismerkedhetnek meg az országos hírű művészek produkciójával. Az iskolák mellett még két amatőr együttes játszik jelentősebb szerepet váro­sunk zenei életében. Az egyik a felnőtt vegyes kórus, amely külföldön is elismert, példaadó szakmai munkát végez, és rendszeres fellépé­seivel, mindennapi jelenlété­vel pótolhatatlan szerepet tölt be városunk kulturális életében. A város zenei „színképé­nek” másik meghatározó ele­me a Liszt Ferenc Művelő­dési Központ fúvószenekari), amely talán a legismertebb és legnépszerűbb ózdi „cso­portosulás”. A nagy hagyo­mányokkal rendelkező együt­tes tagjai a nyári térzene­programok, ünnepségek, ze­nés ébresztők rendszeres közreműködői. A fúvószene­kar­­ tartósan magas szin­tű szakmai tevékenységével — határainkon túl is elis­merést szerzett Ózdnak, >ár mindenképpen bízunk abban, hogy a kultúrát szerető, ze­neértő és pártoló támogat­ók az elkövetkezendő időszak­ban is biztosítani fogják az együttes fennmaradásé­­­oz szükséges anyagi, tárgyi és szakmai feltételeket. Mócz Ferenc szaktanár, zeneiskola-igazgató Ózdi Vasas Tallózó VÁLTOZIK A FIZETÉS NAPJA 1990. december 31-én ha­tályát vesztette az az MNB rendelkezés, amely központi­lag szabályozta a munkabér­fizetési napokat. Január 1- jétől a munkáltatók maguk határozzák meg, mely napo­kon fizetnek bért dolgozóik­nak. (MTI) ÚJ ILLETÉKTÖRVÉNY Az Országgyűlés december 10-én fogadta el az új ille­téktörvényt. A Magyar Hír­laptól származó információ­ink szerint a visszterhes va­gyonátruházási illeték átla­gos mértéke 8 százalékról 5 százalékra csökkent. A gépjármű vagyonszerzés után eddig köbcentinként 3 forintot kellett fizetni. Most a gépkocsi korától függően ez degresszív lesz, így a há­rom évnél fiatalabb autók után 6 forintot kell fizetni köbcentinként, 3—6 év kö­zött 4 forintot köbcentinként, míg 6 év felett 3 forintot kell fizetni köbcentinként. Az örökösödési és az aján­dékozási illetéket eddig sá­vokban és progresszíven ha­tározták meg. Az első kate­góriába tartoztak és tartoz­nak a legközelebbi rokonok, hozzátartozók, így a szülő, a gyerek és a házastárs közöt­ti öröklés, illetve ajándéko­zás. Ennek sávos illetéke ed­dig 4-től 40 százalékig ter­jedt, most ez egységesen 5 százalék lesz. A második ka­tegóriába a távolabbi roko­nok tartoznak, így az uno­ka, a nagyszülő és a testvér. Eddig itt sávonként 7-től 50 százalékig terjedő illetéket kellett fizetni. Most ez egy­ségesen 8 százalékra módo­sult. Minden más rokonsági foknál az örökösödési és ajándékozási illeték a ré­gebbi 12—00 százalékkal szemben most egységesen 10 százalék. Szóvá teszem... . . . hogy nem értem a Bor­sod Megyei Távhőszolgá­ltató Vállalatot. Azt még csak-csak, hogy a decemberi fűtésdíjat már a hó elején, 6-án megkísérelték be­szedni. Mindenki a piacról él. Még azt is — bár már nehe­zebben —, hogy a díjat ezek után csak szemét­­esen lehet a díjfizetőhelyre bevinni. Még azt is megemésztettem, hogy a hó­nap harmadik harm­ad­a»■ [UNK]?» n­a­gy, a Szőnyi út 1. szám mögöt el­tört föld alatti cső miatt né­hány házban másfél napig nem volt fűtés. Azt viszont már az Istennek sem tudom megérteni, hogy ezt a másfél napot miért nem von­ták le a decemberi számlából, vagy miért nem csökken­tik ennyivel a januári számlát? Ál­lítólag csak három napon túli fűtés­kimaradás esetén ,,kurtít­ják meg” a végösszeget. (Így viszont már értem hogy miért csak másfél napig tartott a hi­bajavítás.) Nem azért a ma még 44 forint 80 fillérért mondom, ami egy napra esik, de jobb helyeken — tőlünk nyugatra — állítólag csak teljes körű szolgáltatásért kérik — és utólag — a díjat. Vagy ezt is rosszul tudom? (— szemi —) Ózdi Vasas. Az Ózdi Kohászati Üzemek, a Rima Kft., a Mozaik Kft., a Meteor Kft., a PEKO Acélipari Művek és az Ózd városi önkormányzat hetilapja. Szerkeszti a szerkesztőbizottság. Felelős szerkesztő: Borszem Tóth Gyula. Helyettes: Hanyiszkó István. Munkatársak: Szemán László, Mizerák István. Külső munkatársak: Dulai Lajos, Kerékgyártó Mihály, M. Tóth Ilona, Palaszkó József, Safrankó Gábor, Varga Lajos, Vincze Zoltán. Szerkesztőségi titkár: Fister Zsoltné. Lapterjesztő: Jakab Józsefné (telefon: 11-344 1979). Szerkesztőség: 3600 Ózd, Gyár út 5. Telefon: (47/11-344 és 12-344) 1441, 1451; 2452-es mellék. Kiadja a Borsod Megyei Lapkiadó Vállalat, 3557 Miskolc, Bajcsy-Zsilinszky út 15. Telefon: (46) 41-817. Felelős kiadó: Veres Mihály. A lap ára: 5 Ft. Előfizetési díj negyedévre: 65 Ft, fél évre 130 Ft, egy évre 260 Ft. Megvásárolható az újságárusoknál, a kereskedelmi és a ven­déglátó egységekben, Ózdon és a város vonzáskörzetében. Előfizethető az újságkézbesítőknél, az üzemi lapterjesztőknél, a műszaki könyvtárban (volt Kaszinó) és a szerkesztőségben. Készí­ti: a Borsodi Nyomda, Miskolcon. Felelős vezető: Horváth Ferenc.

Next