Ózdi Vasas, 1992 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1992-01-03 / 1. szám

2 ÓZDI VASAS Menni vagy nem menni... Árpád vezér útiak, mi lesz veletek? Az Árpád vezér út 27. számú ház (a Bükk étterem fölött) lakói kétségbeesetten kerestek meg, kérvén, látogassák el hozzájuk megnézni, milyen áldatlan állapotok uralkodnak náluk. A „Cs”épület, illetve lakóinak közelsége, a házba „apránként” betelepített „új szomszédok" lassan-lassan elviselhetetlenné teszik életüket. Mindennaposak a randalírozások, a körülmények láttán az embernek a lassú elsorvasztásra ítélt vidék képe ugrik be. Egyébként egy alapos szemlélődő nem is csodálkozik az elkeseredettségen. Mindhárom lépcsőház pincéjéből elviselhetetlen bűz árad. Mivel világítás nincs — minden létező fényforrás, kapcsoló szőrén-szálán eltűnik a felszerelést követően szinte azonnal — nem mertem „alászállni” (gyomrom ugrálása is ezt a stopot jelezte). Mint megtudtam, évek, évtizedek óta használhatalanok a pincék, a lakók az előszobájukban (!) kénytelenek a télire való burgonyát tárolni. A díszként funkcionáló rácsok csak elvileg jelentenek akadályt a hívatlan betolakodóknak, így a pincék, azok előtere a szipogok, kártyások, kétes elemek kedvelt tanyája. Lent — a bátrabbak szerint — lomok, kosz, véres matracok, szemét, ürülék található. Csoda, hogy még nem tört ki valamiféle fertőzés... A lépcsőház maga is lehangoló. Vizelés nyoma a bejárati ajtó tövében, csikkek, hulladék mindenütt. A falak roppant koszosak, a postaládán mintha ciklon szántott volna végig, az ablakok évek óta kitörve. A rögtönzött lakógyűlés résztvevőit nem is kell faggatnom. Az évek óta magukban hordozott hú és bánat vulkánként tör elő. — Nyugalom? Ezt a szót nem ismerjük. Ha jó az idő, a „környékkel” közös udvarról „olasz csendélet” árad: zene, ének, üvöltés, veszekedés. Bent sem tudunk elzárkózni a kinti hatásoktól. — Higgye el, kedves, menekülnénk mi, ha lehetne hová. Az én szomszédaim például rettegésben tartanak, az életem maga a pokol — sorolta a sírással küszködő, magányos néni. Mindennaposak az ordítozások, nézze, az ajtó összevissza van rugdosva. Tegnap sósavval locsolták egymást. Hát haljak meg, hogy elkerüljek innen?... — Itt a zsivaj állandó. A lépcsőházban petárdákat robbantgatnak, futkosnak, s ha szólni merünk, megfenyegetnek, vagy egyszerűen elénk szarnak. Nem élet ez, s tudja mi a furcsa? Ha valaki elköltözik, az újabbak mindig cigányok lesznek. Nehogy azt gondolja, az előítélet beszél belőlünk. Tudjuk mi, köztük is vannak rendesek és garázdák egyaránt. De miért kell a mi házunknak „Csill-má” válni, miért? — Szólni kinek szóljunk? Holott a lakbér, a költségek itt is olyan borsosak, mint egy „normális” házban. Igazság ez? Kérem, ha emberi életet akarunk, mi menjünk el? — Nem lesz itt rend sohasem, higgye el... Nem felel a házért, értünk a kutya sem. De megszokni mégsem tudjuk azt, hogy nekünk csak az árnyékos oldal jut. Olyan nagy igényeink lennének??? * Erdekel ez valakit? Számít ma, 1991-ben Ózdon valahol az, hogy mi történik az Árpád vezér út 27. komor falai között? Foglalkoztat az valakit, hogy itt pokol az élet, hogy az itt lakók bérleményükben, melyet rendesen megfizetnek, szolgáltatást is várnak? Megoldás lenne vajon az a javaslatuk, hogy falazzák be a pincét, mert nincs szükségük a szipósok tanyájára? * A VGV ingatlankezelő egységének dolgozói megerősítették a hallottakat: nagyon sok a gond ezekben a házakban, s rengeteg pénz kellene ahhoz, hogy valamiféle elfogadható külsőt kölcsönözzenek neki. Hiába a rács a pince előtt hiába a kapcsoló, az égő. Az első lépcsőházban most szüntették meg a pincében a csőtörést, takarítottak, fertőtlenítettek. De mi lesz később, mi lesz a többivel? Hiába zárják a bejárati ajtót, ha percek múlva már gyufaszál díszeleg a zárban. Patthelyzet ... Érdekel ez valakit? Lehet tenni valamit? Nehéz a válasz. A ház szép lassan lezüllik. Hacsak el nem tolják valami békésebb vidékre... (Okosabb dolog nem jutott eszembe.) Kérdések, megválaszolatlan kérdések maradtak bennem is. A választ lehet, hogy elfojts a szél a huzatos lépcsőházban? *' ,'V manna A 04 Jelenti A tereppel a Toyota se tudott megbirkózni 1991. december 18-án, 15.15-kor bejelentés érkezett az Országos Mentőszolgálat ózdi mentőállomására, hogy Járdánháza külterületén az ún. Cselény-völgy végén, az erdőben egy kisteherautó ráborult N. Á. 68 éves nyugdíjasra. 15.18-kor kivonult az ATA 939 frszú. Toyota esetkocsink. Vámos József mentőtiszttel, Végéra Károly mentőszakápolóval és Korsós Imre mentőgkv.-vel. 15.35-kor találkoztunk Járdánházán, a Kossuth útnál a mentőt váró személlyel. Körülbelül másfél kilométer után olyan terepre érkeztünk, amely Toyotánk számára már járhatatlan volt. Terepjáró hiányában, és mert a mentőt váró küldönc szerint már csak kb. 1 km-re van a sérült, gyalog folytattuk az utat. Négyen vittük a hordágyat és a ráerősített orvosi táskát, valamint az ún. esetládát és vízhatlan takarót. Harmincöt perc gyaloglás után értük el a mentőnktől több mint 3 kilométerre lévő elkeseredett sérültet és fiát. Közben szakadt a hó és besötétedett. A tűzrakás mellett ülő sérült és fia ekkor elmondta, hogy már tíz éve járnak az erdőre, de még ilyen soha nem történt velük. No de mi is történt? Fél kilenc körül érkezett a sérült harmadmagával a megadott helyre, ahol fakitermelést végeztek. A kitermelt fát pakolták az UAZ-ra. A platón állt N. A. és ott rakosgatta a két segítője által feladott fákat. A félig rakott és befékezett autó, ami még egy kivágott fához is ki volt kötve, a meredek havas erdei talajon felborult. Kiáltottak a platón álló N. Á.nak, hogy ugorjon le, de neki erre már nem volt módja. Az UAZ 452-D típusú gk. és rakománya ráborult. Szerencsére a tovább bukfencező és újból kerekeire álló autó már nem vitte magával a sérültet. A sérült vizsgálata és ellátása nem mindennapi körülmények között történt. Ennek során fájdalomcsillapító injekciókat kapott, sebeit ellátták és megállapították, hogy jobb csuklóján komplett nyílt, bal alkarján zárt törést szenvedett. Belégzéskor szúró mellkasi fájdalma miatt, borda törésének gyanúja is felvetődött. Kiérkezésünkig többször talpraállt, mert fázott, s eközben tomporát fájlalta. Ez egy esetleges csípőtörés gyanúját vetette fel. Mindezek miatt a gyalogszerrel, vagy hordággyal való indulás kockázatát a beteg és segítője érdekében nem vállalhattuk. Ezért H. L.-t elindítottuk, hogy a mentőállomást ismét hívja fel, és kérje: a tűzoltóság összkerékmeghajtású autója jöjjön segítségünkre. H. L. megvárta a tűzoltóautót Járdánházán és onnan az ő kalauzolásával jöttek a sérült és a mentőnk kimentésére. Kb. 200 méterre tudott minket megközelíteni Rácz Mihály tüo. term. gkv. és Németh György tüo. term. pk. az AVA 657 frszv., IFA tűzoltóautóval. Hatan vittük a meredek havas lejtőn lefelé a súlyosan sérült N. Á.-t, akit előzőleg jól a hordágyra rögzítettünk. Az ózdi kórház sebészetén dr. Lukács Pál szakorvos vizsgálta és látta el a sérültet, majd a jobb csukló — röntgen által bizonyított — „romos" törése miatt a miskolci baleseti sebészetre tovább szállították. A Tisztelt Piros Vasas hasábjain keresztül is még egyszer szeretnénk megköszönni a tűzoltó bajtársaink önzetlen támogatását! A hozzátartozók és a beteg ezúton köszönik a mentők és a tűzoltók segítségét. Menni vagy maradni? I. Tudom, a most önök elé tárt anyagról megoszlanak majd a vélemények. Tudom, s ezért is vagyok nehéz helyzetben. Nem az indulatokat szeretném felkorbácsolni, nem elhamarkodott ítéleteket kívánok kimondani. Sokan és sokfelé szóltak már arról, hogy a helyzet így tarthatatlan, ám az évek során semmi érdemleges nem történt. Van Ózdnak egy híreshírhedt „lakóegyüttese", a „Cs”, amely a Lehel vezér út 2—4. szám alatt található. A jóérzésű emberek még a környékét is elkerülik, de sajnos akadnak olyanok is, akik kénytelenek itt élni, ha ezt a létet egyáltalán annak lehet nevezni. A hányatott sorsú épületek az önkormányzat tulajdonában és a VGV kezelésében vannak. A megüresedett és az ismeretlen tettesek által megrongált, lakhatatlanná tett lakások további sorsa egyre inkább sürgeti a döntést a jövőt illetően. Menni vagy maradni? — summázható a kérdés. Hogy miért? Döntse el a kedves olvasó... II. A 4. sz. ház 93 lakásában jelenleg 47 bérlő lakik hivatalosan, azaz lakáskiutaló határozattal, 12 önkényesen és 34 lakás lakhatatlan. A megüresedő és még ki nem utalt lakások vasráccsal történő lezárása eredménytelennek bizonyult, hiszen a rácsot ellopták, a berendezési tárgyakkal és padlóburkolattal egyetemben. A tettesek ..„természetesen" is. ntei'effétfért.'' A jelenleg btt lakó bérlők panasza jogos az elviselhetetlen körülmények miatt, sőt egyre inkább fokozódik, hiszen az épület a szipósok és egyéb bűnözők tanyájává vált. A hidegebb idő beálltával az ajtó és ablakok nélküli lakásban a szennyvízvezeték szétfagy, a víz ömlik, így az elvileg még lakható lakások is lakhatatlanná válnak. Megoldhatatlan probléma az is, hogy az a bérlő, aki ezekből a félkomfortos lakásokból alacsonyabb komfortfokozatú lakásokba költözik, a lakást nem tudja a bérbeadónak visszaadni, mert a kiköltözés után ismeretlen tettesek szinte azonnal feltörik a megüresedett „honokat”.. A bérlő, a két lakás közötti használatbavételi díj különbözetét követeli, amely összeg azonban csak akkor illetné meg, ha a bérleményt rendeltetésszerű, használatra alkalmas állapotban adná vissza. III. December 4-én az ügyben, az ügyért felelősséggel tartozók, megbeszélést tartottak, mégpedig helyszíni bejárással egybekötve. A polgármesteri hivatal, az ügyészség, rendőrség, a képviselő-testület bizottságainak, a közterület felügyelete, a tiszti főorvosi hivatal képviselői megdöbbenéssel vegyes elkeseredéssel tekintették meg a szóban forgó két épület közösségi célra szolgáló helyiségeik a folyósokat, az alagsori részeket és az emeleti lakásokat. Több lakott és lakatlan (lakhatatlan) „otthont" is szemrevételeztek. A 4. sz. ház lakhatatlanná minősíthető majd 3 tucat lakása(?) megdöbbentő képet mutatott: hiányoztak a szobák parkettái, a falikutak, vízcsapok, WC- ülésdeszkák, ajtók, ablakok, ajtófélfák, ablakkeretek, illetve az elválasztó falak egy része is, szét van verve. A használható lakásokban vegyesen élnek régi és új bérlők, illetve önkényesen beköltözők. Érdekes módon az általuk elfoglalt lakások állaga összehasonlíthatatlanul jobb, mint üres lakásoké. Az utóbbiak képe a teljes vandalizmust tükrözte, hiszen hulladék, emberi ürülék, használt ruhanemű, bútormaradványok és házi szemét, fogadta a hívatlan nézelődőket... A Lehel vezér út 2. sz. épületben valamivel „szívderítőbb” a tisztasági helyzet, a lakások átlagos állapota elfogadhatóbb, az itt élők életvitele is kedvezőbb valamivel. A bejárás során arra kerestek választ a vizsgálódók, hogy miként lehetne az egyik — kevésbé lakott — házat kiüríteni, ugyanis a jogsan ott lakók lakhatási körülményeit a jelenlegi viszonyok között lehetetlen biztosítani. Kérdés az is: mi legyen a megüresedő lakások sorsa? Váljanak-e a rongálók martalékává, vagy ha nem ez a cél, akkor kinek legyen a kötelessége az állagmegóvás, a rend biztosítása? És egyáltalán, lesz-e valaha jobb sorsa ezeknek a házaknak?’ Legyen-e további sorsuk? IV. A lehangoló kép után a résztvevők igen eltérő álláspontokat képviseltek a hogyan továbbot illetően. (Figyelem, több évtized „hordalékától” nem lehet egyetlen ilyen vagy olyan döntéssel megszabadulni... — a szerk.) Hosszasan elemezték az önkényes beköltözők kitelepítésének kérdéseit (mikor és hová), mely egy sor jogi és morális problémát vet fel. Megéri ezeket a lakásokat felújítani, ki lehet-e lakoltatni a jogtalanokat, megelőzhetők-e a lakásfoglalások, hogyan működtessék a téren az épületet — hogy csak néhány gondolatot ragadjak ki. Egy biztos: a helyzetet cigányság nélkül nem lehet megoldani, hiszen rendkívül összetett, s nem pusztán lakásügyi problémáról van szó.,,Ürítsék, ki a lakásokéWV., tegyék lakhatatlanná őket-és utána döntsenek sorsukról Komfortosítsák őket, adják - , ki vállalkozóknak, netán értékesítsék félkészen? „ Nehéz a választ megadni... De előbb-utóbb dönteni kell. . Mielőtt például kitör egy járvány... , ...... manu* j V Galamb, nyúl, díszbaromfi és díszmadár Az ózdi 116. sz. Galambtenyésztő Egyesület galambos kisállat kiállítást és versenyt rendez, melyre mind tenyésztőtársat és érdeklődőt meghív! A kiállítás ideje: 1992. január 4—5. Helye: Ózd, Vasvár úti Általános Iskola (Centrum Áruházzal szembenézhető: minden szabazárt lábgyűrűvel ellátott (neves gyűrű is), egészséges galamb. Nevezési díj: galambonként 50 Ft. Galambok fogadása: 1992. január 3. 12—17 óráig; január 5. 16 órától. Mindkét esetben személyesen! Díjazás: a kiválóak oklevelet, a fajtagyőztesek oklevelet és emléktárgyat kapnak. Díjkiosztó: 1992. január 5- örakor. A bírálatot szövetségi bírók végzik. Egyebek: legalább 10 db azonos fajtájú galamb közül 3 db, kiválóból 1 fajtagyőztest hirdetünk. Nyúl, díszbaromfi és díszmadár nevezését a galambokéval azonos díjért, de csak saját kiállító ketreccel fogadunk. Nyitva tartás: 1992. január 4-én 9—17 óráig; január 5- én 9—15 óráig. Várjuk szíves részvételét, családja, ismerősei látogatását. 1992. JANUAR S, Megalakult • a városi polgárőrség Ózd és környékének közbiztonsági illetve közbizonytalansági helyzete mindenki előtt ismert. Egy pártoktól, felekezetektől független szervezet tagjai úgy döntöttek,, maguk is tesznek valamit , azért, hogy gátat vessenek a bűncselekmények szaporodás,..., sának. A polgármesteri hivatal alapítványt tett a városi polgárőrség létrehozására, melyhez 13 alapító tag csatlakozott. Mint Kovács Géza, az így létrejött egyesület elnöke és Révay Zoltán, az akcióbrigád vezetője elmondta, olyan jelentkezőket várnak a soraikba, akik büntetlen előéletűek, katonaviseltek, erőteljes fizikai állapotúak, esetleg sportolnak, s tettvágyat éreznek arra, hogy tevékenyen, a gyakorlatban is részt vegyenek a megelőzésben, hogy személyes jelenlétükkel is elrettentsék a rossz útra tévedőket. Jelentkezni a hivatal polgárvédelmi irodájában lehet. ÓZDI VASAS. Területi Hetilap. Szerkesztőség: 3600, Ózd. Gyár út 5. Telefon:471 11-344/11-41. Munkatársak: 14-51, 24-52-es mellék. Kiadja a Vasas Kiadó, Szolgáltató és Kereskedelmi Betéti Társaság. Felelős kiadó: Borszem Tóth Gyula főszerkesztő-ügyvezető. Helyettes: Hanyiszkó István. Készült a Borsodi Nyomdában, Miskolcon. Felelős vezető: Ducsai György igazgató. A lap ára: S forint. Előfizetési díj: 1 hónapra 54 forint; negyedévre 102 forint; félévre '04 forint; egy évre 40* forint. Megvásárolható: az újságárusoknál, a kereskedelmi és vendéglátó egységekben Ózdon és a város vonzáskörzetében. Előfizethető: az újságkézbesítőknél, az üzemi lapterjesztőknél és a szerkesztőségben.