Ózdi Vasas, 1992 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1992-01-03 / 1. szám

2 ÓZDI VASAS Menni vagy nem menni... Árpád vezér útiak, mi lesz veletek? Az Árpád vezér út 27. számú ház (a Bükk étterem fölött) lakói kétségbeesetten kerestek meg, kérvén, láto­gassák el hozzájuk megnézni, milyen áldatlan állapotok uralkodnak náluk. A „Cs”­­épület, illetve lakóinak kö­zelsége, a házba „apránként” betelepített „új szomszédok" lassan-lassan elviselhetet­lenné teszik életüket. Min­dennaposak a randalírozá­­sok, a körülmények láttán az embernek a lassú elsorvasz­tásra ítélt vidék képe ugrik be. Egyébként egy alapos szemlélődő nem is csodálko­zik az elkeseredettségen. Mindhárom lépcsőház pincé­jéből elviselhetetlen bűz árad. Mivel világítás nincs — minden létező fényforrás, kapcsoló szőrén-szálán eltű­nik a felszerelést követően szinte azonnal — nem mer­tem „alászállni” (gyomrom ugrálása is ezt a stopot je­lezte). Mint megtudtam, évek, évtizedek óta használ­­hatalanok a pincék, a lakók az előszobájukban (!) kényte­lenek a télire való burgonyát tárolni. A díszként funkcio­náló rácsok csak elvileg je­lentenek akadályt a hívat­lan betolakodóknak, így a pincék, azok előtere a szi­pogok, kártyások, kétes ele­mek kedvelt tanyája. Lent — a bátrabbak szer­int — lomok, kosz, véres matra­cok, szemét, ürülék találha­tó. Csoda, hogy még nem tört ki valamiféle fertő­zés... A lépcsőház maga is le­hangoló. Vizelés nyoma a bejárati ajtó tövében, csik­kek, hulladék mindenütt. A falak roppant koszosak, a postaládán mintha ciklon szántott volna végig, az ab­lakok évek óta kitörve. A rögtönzött lakógyűlés résztvevőit nem is kell fag­gatnom. Az évek óta ma­gukban hordozott hú és bá­nat vulkánként tör elő. — Nyugalom? Ezt a szót nem ismerjük. Ha jó az idő, a „környékkel” közös udvar­ról „olasz csendélet” árad: zene, ének, üvöltés, veszeke­dés. Bent sem tudunk elzár­kózni a kinti hatásoktól. — Higgye el, kedves, menekülnénk mi, ha lehet­ne hová. Az én szomszé­daim például rettegésben tartanak, az életem maga a pokol — sorolta a sírással küszködő, magányos néni. Mindennaposak az ordíto­­zások, nézze, az ajtó össze­vissza van rugdosva. Teg­nap sósavval locsolták egy­mást. Hát haljak meg, hogy elkerüljek innen?... — Itt­ a zsivaj állandó. A lépcsőházban petárdákat robbantgatnak, futkosnak, s ha szólni merünk, megfe­nyegetnek, vagy egyszerűen elénk szarnak. Nem élet ez, s tudja mi a furcsa? Ha valaki elköltözik, az újabbak mindig cigányok lesznek. Nehogy azt gondolja, az előítélet beszél belőlünk. Tudjuk mi, köztük is van­nak rendesek és garázdák egyaránt. De miért kell a mi házunknak „Cs­ill-má” válni, miért? — Szólni kinek szóljunk? Holott a lakbér, a költségek itt is olyan borsosak, mint egy „normális” házban. Igazság ez? Kérem, ha em­beri életet akarunk, mi menjünk el? — Nem lesz itt rend so­hasem, higgye el... Nem felel a házért, értünk a ku­tya sem. De megszokni mégsem tudjuk azt, hogy nekünk csak az árnyékos oldal jut. Olyan nagy igé­nyeink lennének??? * Erdekel ez valakit? Szá­mít ma, 1991-ben Ózdon va­lahol az, hogy mi történik az Árpád vezér út 27. ko­mor falai között? Foglalkoz­tat az valakit, hogy itt po­kol az élet, hogy az itt la­kók bérleményükben, melyet rendesen megfizetnek, szol­gáltatást is várnak? Megol­dás lenne vajon az a javas­latuk, hogy falazzák be a pincét, mert nincs szükségük a szipósok tanyájára? * A VGV ingatlankezelő egységének dolgozói megerő­sítették a hallottakat: na­gyon sok a gond ezekben a házakban, s rengeteg pénz kellene ahhoz, hogy valami­féle elfogadható külsőt köl­csönözzenek neki. Hiába a rács a pince előtt hiába a kapcsoló, az égő. Az első lépcsőházban most szüntet­ték meg a pincében a csőtö­rést, takarítottak, fertőtle­nítettek. De mi lesz később, mi lesz a többivel? Hiába zár­ják a bejárati ajtót, ha per­cek múlva már gyufaszál dí­szeleg a zárban. Patthely­zet ... Érdekel ez valakit? Lehet tenni valamit? Nehéz a vá­lasz. A ház szép lassan le­­züllik. Hacsak el nem tol­ják valami békésebb vidék­re... (Okosabb dolog nem jutott eszembe.) Kérdések, megválaszolatlan kérdések maradtak bennem is. A vá­laszt lehet, hogy elfojts a szél a huzatos lépcsőházban? *' ,'V manna A 04 Jelenti A tereppel a Toyota se tudott megbirkózni 1991. december 18-án, 15.15-kor bejelen­tés érkezett az Országos Mentőszolgálat ózdi mentőállomására, hogy Járdánháza külterületén az ún. Cselény-völgy végén, az erdőben egy kisteherautó ráborult N. Á. 68 éves nyugdíjasra. 15.18-kor kivonult az ATA 939 frszú. Toyota esetkocsink. Vá­mos József men­tőtiszttel, Végéra Károly mentőszakápolóval és Korsós Imre mentő­­gkv.-vel. 15.35-kor találkoztunk Járdánházán, a Kossuth útnál a mentőt váró személlyel. Körülbelül másfél kilométer után olyan terepre érkeztünk, amely Toyotánk számá­ra már járhatatlan volt. Terepjáró hiányá­ban, és mert a mentőt váró küldönc szerint már csak kb. 1 km-re van a sérült, gya­log folytattuk az utat. Négyen vittük a hordágyat és a ráerősített orvosi táskát, valamint az ún. esetládát és vízhatlan ta­karót. Harmincöt perc gyaloglás után értük el a mentőnktől több mint 3 kilométerre lévő elkeseredett sérültet és fiát. Közben sza­kadt a hó és besötétedett. A tűzrakás mel­lett ülő sérült és fia ekkor elmondta, hogy már tíz éve járnak az erdőre, de még ilyen soha nem történt velük. No de mi is történt? Fél kilenc körül érkezett a sé­rült harmadmagával a megadott helyre, ahol fakitermelést végeztek. A kitermelt fát pakolták az UAZ-ra. A platón állt N. A. és ott rakosgatta a két segítője által feladott fákat. A félig rakott és befékezett autó, ami még egy kivágott fához is ki volt kötve, a meredek havas erdei talajon felborult. Kiáltottak a platón álló N. Á.­­nak, hogy ugorjon le, de neki erre már nem volt módja. Az UAZ 452-D típusú gk. és rakománya ráborult. Szerencsére a to­vább bukfencező és újból kerekeire álló autó már nem vitte magával a sérültet. A sérült vizsgálata és ellátása nem min­dennapi körülmények között történt. En­nek során fájdalomcsillapító injekciókat kapott, sebeit ellátták és megállapították, hogy jobb csuklóján komplett nyílt, bal alkarján zárt törést szenvedett. Belégzés­­kor szúró mellkasi fájdalma miatt, borda törésé­nek­ gyanúja is felvetődött. Kiérke­zésünkig többször talpraállt, mert fázott, s eközben tomporát fájlalta. Ez egy esetle­ges csípőtörés gyanúját vetette fel. Mind­ezek miatt a gyalogszerrel, vagy hord­ággyal való indulás kockázatát a beteg és segítője érdekében nem vállalhattuk. Ezért H. L.-t elindítottuk, hogy a mentőállomást ismét hívja fel, és kérje: a tűzoltóság összkerékmeghajtású autója jöjjön segítsé­günkre. H. L. megvárta a tűzoltóautót Járdánházán és onnan az ő kalauzolásával jöttek a sérült és a mentőnk kimentésé­re. Kb. 200 méterre tudott minket megkö­zelíteni Rácz Mihály tüo. term. gkv. és Németh György tüo. term. pk. az AVA 657 frszv., IFA tűzoltóautóval. Hatan vit­tük a meredek havas lejtőn lefelé a súlyo­san sérült N. Á.-t, akit előzőleg jól a hordágyra rögzítettünk. Az ózdi kórház sebészetén dr. Lukács Pál szakorvos vizsgálta és látta el a sé­rültet, majd a jobb csukló — röntgen ál­tal bizonyított — „romos" törése miatt a miskolci baleseti sebészetre tovább szállí­tották. A Tisztelt Piros Vasas hasábjain keresz­tül is még egyszer szeretnénk megköszönni a tűzoltó bajtársaink önzetlen támogatását! A hozzátartozók és a beteg ezúton kö­szönik a mentők és a tűzoltók segítségét. Menni vagy maradni? I. Tudom, a most önök elé tárt anyagról megoszlanak majd a vélemények. Tudom, s ezért is vagyok nehéz helyzetben. Nem az indula­tokat szeretném felkorbá­csolni, nem elhamarkodott ítéleteket kívánok kimonda­ni. Sokan és sokfelé szóltak már arról, hogy a helyzet így tarthatatlan, ám az évek során semmi érdemleges nem történt. Van Ózdnak egy híres­­hírhedt „lakóegyüttese", a „Cs”, amely a Lehel vezér út 2—4. szám alatt találha­tó. A jóérzésű emberek még a környékét is elkerülik, de sajnos akadnak olyanok is, akik kénytelenek itt élni, ha ezt a létet egyáltalán annak lehet nevezni. A hányatott sorsú épületek az önkor­mányzat tulajdonában és a VGV kezelésében vannak. A megüresedett és az ismeret­len tettesek által megron­gált, lakhatatlanná tett la­kások további sorsa egyre inkább sürgeti a döntést a jövőt illetően. Menni vagy maradni? — summázható a kérdés. Hogy miért? Döntse el a kedves olvasó... II. A 4. sz. ház 93 lakásában jelenleg 47 bérlő lakik hi­vatalosan, azaz lakáskiutaló határozattal, 12 önkényesen és 34 lakás lakhatatlan. A megüresedő és még ki nem utalt lakások vasráccsal tör­ténő lezárása eredményte­lennek bizonyult, hiszen a rácsot ellopták, a berende­zési tárgyakkal és padló­­burkolattal egyetemben. A tettesek ..„természetesen"­ is­. ntei'effétfért.'' A­ jelenleg btt lakó bérlők panasza jogos az elviselhetetlen körülmé­nyek miatt, sőt egyre in­kább fokozódik, hiszen az épület a szipósok és egyéb bűnözők tanyájává vált. A hidegebb idő beálltával az aj­tó és ablakok nélküli la­­kásban a szennyvízvezeték szétfagy, a víz ömlik, így az elvileg még lakható lakások is lakhatatlanná válnak. Megoldhatatlan probléma az is, hogy az a bérlő, aki ezekből a félkomfortos laká­sokból alacsonyabb komfort­­fokozatú lakásokba költözik, a lakást­­ nem tudja a bér­beadónak visszaadni, mert a kiköltözés után ismeretlen tettesek szinte azonnal fel­törik a megüresedett „hono­kat”.. A bérlő, a két lakás közötti használatbavételi díj különbözetét követeli, amely összeg azonban csak akkor illetné meg, ha a bérle­ményt rendeltetésszerű, használatra alkalmas álla­potban adná vissza. III. December 4-én az ügyben, az ügyért felelősséggel tar­tozók, megbeszélést tartot­tak, mégpedig helyszíni be­járással egybekötve. A pol­gármesteri hivatal, az ügyészség, rendőrség, a kép­viselő-testület bizottságainak, a közterület felügyelete, a tiszti főorvosi hivatal képvi­selői megdöbbenéssel ve­gyes elkeseredéssel tekintet­ték meg a szóban forgó két épület közösségi célra szol­gáló helyiségeik a folyóso­kat, az alagsori részeket és az emeleti lakásokat. Több lakott és lakatlan (lakhatat­lan) „otthont" is szemre­vételeztek. A 4. sz. ház lak­hatatlanná minősíthető majd 3 tucat lakása(?) megdöb­bentő képet mutatott: hiá­nyoztak a szobák parkettái, a falikutak, vízcsapok, WC- ülésdeszkák, ajtók, ablakok, ajtófélfák, ablakkeretek­, il­letve az elválasztó­ falak egy része is, szét van verve. A használható lakásokban ve­gyesen élnek régi és új bér­lők, illetve önkényesen be­­költözők. Érdekes módon az­­ általuk elfoglalt lakások ál­laga összehason­líthatatl­anul jobb, mint üres lakásoké. Az utóbbiak képe a teljes vandalizmust tükrözte, hi­szen hulladék, emberi ürü­lék, használt ruhanemű, bú­tormaradványok és házi szemét, fogadta a hívatlan nézelődőket... A Lehel vezér út 2. sz. épületben valamivel „szív­derítőbb” a tisztasági hely­zet, a lakások átlagos álla­pota elfogadhatóbb, az itt élők életvitele is kedvezőbb valamivel. A bejárás során arra kerestek választ a vizs­gálódók, hogy miként lehet­ne az egyik — kevésbé la­kott — házat kiüríteni, ugyanis a jogsan ott lakók lakhatási körülményeit a jelenlegi viszonyok között lehetetlen biztosítani. Kérdés az is: mi legyen a megüre­sedő lakások sorsa? Válja­nak-e a rongálók martalé­kává, vagy ha nem ez a cél, akkor kinek legyen a kö­telessége az állagmegóvás, a rend biztosítása? És egyál­talán, lesz-e valaha jobb sorsa ezeknek a házaknak?’ Legyen-e további sorsuk? IV. A lehangoló kép után a résztvevők igen eltérő állás­pontokat képviseltek a ho­gyan továbbot illetően. (Fi­gyelem, több évtized „hor­dalékától” nem lehet egyet­len ilyen vagy olyan dön­téssel megszabadulni... — a szerk.) Hosszasan elemez­ték az önkényes beköltö­zők kitelepítésének kérdé­seit (mikor és hová), mely egy sor jogi és morális prob­lémát vet fel. Megéri eze­ket a lakásokat felújítani,­­ ki lehet-e lakoltatni a jog­talanokat, megelőzhetők-e a lakásfoglalások, hogyan mű­ködtessék a téren az épüle­tet — hogy csak néhány gondolatot ragadjak ki. Egy biztos: a helyzetet­­ cigányság nélkül nem lehet megoldani, hiszen rendkívül összetett, s nem pusztán la­­kásügyi problémáról van szó.­,,Ürítsék, ki a lakásokéWV., tegyék lakhatatlanná őket-és utána döntsenek sorsukról Komfortosítsák őket, adják­ - , ki vállalkozóknak, netán ér­tékesítsék félkészen? „ Nehéz a választ megadni...­­ De előbb-utóbb dönteni kell. . Mielőtt például kitör egy­­ járvány... , ...... manu* j V Galamb, nyúl, díszbaromfi és díszmadár Az ózdi 116. sz. Galamb­­tenyésztő Egyesület galamb­os kisállat kiállítást és­ ver­senyt rendez, melyre min­d­ tenyésztőtársat és érdek­lődőt meghív! A kiállítás ideje: 1992. ja­nuár 4—5. Helye: Ózd, Vasvár úti Általános Iskola (Centrum Áruházzal szemben­­ézhető: minden szaba­­zárt lábgyűrűvel ellá­tott (neves gyűrű is), egész­séges galamb. Nevezési díj: galambon­ként 50 Ft. Galambok fogadása: 1992. január 3. 12—17 óráig; ja­nuár 5. 16 órától. Mindkét esetben személyesen! Díjazás: a kiválóak okle­vele­t, a fajtagyőztesek ok­levelet és emléktárgyat kap­nak. Díjkiosztó: 1992. január 5- örakor. A bírálatot szövetségi bírók végzik. Egyebek: legalább 10 db azonos fajtájú galamb kö­zül 3 db, kiválóból 1 fajta­győztest hirdetünk. Nyúl, díszbaromfi és díszmadár nevezését a galambokéval azonos díjért, de csak saját kiállító ketreccel fogadunk. Nyitva tartás: 1992. január 4-én 9—17 óráig; január 5- én 9—15 óráig. Várjuk szíves részvételét, családja, ismerősei látogatá­sát. 1992. JANUAR S, Megalakult­­ • a városi polgárőrség Ózd és környékének köz­­biztonsági illetve közbizony­­talansági helyzete mindenki­­ előtt ismert. Egy pártoktól, felekezetektől független szer­vezet tagjai úgy döntöttek,, maguk is tesznek valamit , azért, hogy gátat vessenek a­ bűncselekmények szaporodás,..., sának. A polgármesteri hi­vatal alapítványt tett a vá­rosi polgárőrség létrehozásá­­­ra, melyhez 13 alapító tag csatlakozott. Mint Kovács Géza, az így létrejött egyesület elnöke és Révay Zoltán, az akcióbri­gád vezetője elmondta, olyan jelentkezőket várnak a soraikba, akik büntetlen elő­­­életűek, katonaviseltek, erő­teljes fizikai állapotúak,­­ esetleg sportolnak, s te­ttvá­­gyat éreznek arra, hogy te­vékenyen, a gyakorlatban is részt vegyenek a megelőzés­ben, hogy személyes jelen­létükkel is elrettentsék­­ a rossz útra tévedőket. Jelentkezni a hivatal pol­gárvédelmi irodájában lehet. ÓZDI VASAS. Területi Hetilap. Szerkesztőség: 3600, Ózd. Gyár út 5. Telefon:­­471 11-344/11-41. Munkatársak: 14-51, 24-52-es mellék. Kiadja a Vasas Kiadó, Szolgáltató és Kereskedelmi Betéti Társaság. Felelős kiadó: Borszem­ Tóth Gyula főszerkesztő-ügyvezető. Helyettes: Hanyiszkó István. Készült a Borsodi Nyomdában, Miskolcon. Felelős vezető: Ducsai György igazgató. A lap ára: S forint. Előfizetési díj: 1 hónapra 54 forint; negyedévre 102 forint; félévre '04 forint; egy évre 40* forint. Megvásárolható: az újságárusoknál, a kereskedelmi és vendéglátó egységekben Ózdon és a város vonzáskörzetében. Előfizethető: az újságkézbesítőknél, az üzemi lapterjesztőknél és a szerkesztőségben.

Next