A Pesti Hirlap Nagy Naptára, 1935 (45. évfolyam)

IRÓK ÉS KÖLTŐK - Farkas Imre: Ne féljetek a bútól

FARKAS IMRE Született 1879 május 1-én, Debrecenben. A gimná­ziumot Debrecenben is Iglón végezte. Jogi tanul­mányait Debrecenben, Budapesten és Kolozsvárott folytatta, a kolozsvári egyetemen államtudori ok­levelet nyert. 1903 januárjában államszolgálatba lé­pett, mint fogalmazó gyakornok a honvédelmi minisztériumban, amelynek minisztere akkor báró Fejérváry Géza volt. 1923-ig szolgált itt, amikoris miniszteri tanácsosi címmel nyugalomba ment. A Petőfi Társaság tagjává választotta 1924-ben. Farkas Imre igen korán kezdte el munkásságát, első verse ,,Katonalemelés” címmel 1896-ban jelent meg az Uj Időkben és már hetedik gimnazista korában sorra jelentek meg rendkívül népszerű versei, a ,,Kis kadét", ,,Bárdi hadnagy", ,,Gitta kisasszony", stb. Ezek a katonaversek nemcsak azért keltettek feltűnést, mert akkor az ármádia békebeli ragyogásának fényében pompázott, de azért is, mert Farkas Imre közelről látta ezeket a témákat, mivel édesapja honvédhuszár őrnagy volt Debrecenben. 1906-ban egy csomó verseskönyvének megjelenése után, ,, Versek”, ,,Volt egyszer egy leány", ,,Tűnő évek", ,,Csipkefátyol", ,,Lys". Kolozs­várott előadták első színdarabját, az ,,Iglói diákok"-at, amely váratlanul nagy sikert aratott s Kolozsvárott egyfolytában ötvenszer adták, majd Pesten is színre ke­­rült, Krecsányi alatt, a Budai Színkörben, később a Városi Színházban, ahol szintén ötvenszer adták. A rendkívüli sikerű darabnak 1924-ben vidéken volt az ezredik elő­adása. Egymást követték nagysikerű operettjei, melyeknek úgy szövegét és verseit, mint zenéjét ő maga írta. „Tu! a nagy Krivánon", ,,Nótáskapitány", ,,Királyné rózsája". Megjelent a ,,Magyar írómesterek" című­ Petőfi Társasági ciklusban ,,Öreg diák visszanéz" című kötete és verseinek gyűjteményes kiadása. Versei közül bemutatjuk a következő két lírai költeményt: NE FÉLJETEK A BŰTŐL! Ember vagyok. Szép volt az életem, Mert van egy kipróbált tantételem. Kis bölcsetet, ám vele mi sem ér fel: „— Barátkozzatok meg a szenvedéssel! Ne riadjatok meg a hulló könnytül Akár a mosolyt, onnét adták föntrül! Fut az idő? Volt május, nyíló, szép is— Fehéren, tisztán gyönyörű a tél is/ Ha eltűnik egyszer a párotok: Áldás kövesse, ne az átkotok. A bánat kezdetben vad és szilaj ... Ám eddig elcsitult minden vihar! Örüljetek versnek, dalnak, virágnak, Ennek a furcsa, szédült, szép világnak; Aki mosolyt vet, rózsákat arat... Vegyétek észre a napsugarat. Mely hull a dérütötte bus harasziral Akkor is gondoljatok a tavaszra Mikor a csüggedt levél lepereg ... Ne féljetek a bútól, emberek!” 7*

Next