A Pesti Hirlap Nagy Naptára, 1936 (46. évfolyam)
IRÓK ÉS KÖLTŐK - Herczeg Ferenc: Estély Párizsban
HERCZEG FERENC ESTÉLY PÁRIZSBAN A mi családunk akkoriban nyerte meg a nagy káptalan-pert. Hogy mi volt a káptalan-per, azt most nem mondom el, elég annyi : évtizedek óta a per, illetőleg a remény, hogy meg fogjuk nyerni, tartotta bennünk a lelket. Ha megnyerjük, akkor majd négyesfogaton járunk, a Riviérán telelünk, Ostendében nyaralunk, szóval valóság lesz minden, amiről a család nagyja és apraja ábrándozott. Mivel már nagykorú voltam, a tenyerembe olvasták a reám eső részt. Pontosan négyszázötvenkét forintot és hetvenhárom krajcárt. Két évtizeden át a per megette a saját „állagát”. A családban mindenkit nyugtalanított, hogy mit fogok kezdeni a pénzemmel. Jótanáccsal szolgáltak és felajánlották segítségüket a gyümölcsöző elhelyezés dolgában. Én azonban azt mondtam, úgy fogom elhelyezni, hogy holtom napjáig hasznát lássam. Erre valamennyien nagyon kiváncsiak lettek. Én pedig elutaztam Párizsba. Én, Kelemen Miklós, akkoriban már elvégeztem a müncheni festőiskolát. Éppen a legrosszabb pillanatban, mert München megbukott a művészek szemében. A pestiek is úgy vélekedtek, hogy mindaz, ami ötven esztendő óta Münchenben történt, félreértés volt. Nem kellett már a szalvátorsör, az emberek megint pezsgőre szomjaztak. A művészet új napja Párizsban kelt föl. Budapesten egyébként is nagy divatja volt a francia géniusznak. A Nemzeti Színház egyebet sem játszott, mint francia darabot. Náday Ferenc volt a főfrancia, ő minden nyáron Párizsba utazott, hogy — mint mondta — hallgassa a boulevardok zaját. Mert ami Pesten felbőszítő lárma, az a Szajna partján andalító zene.