Lukinich Imre - Markó Árpád (szerk.): Sorsdöntő csaták 1. (Budapest, 1943)
Nándorfehérvár felmentése
vártól északra a Dunát s szokatlanul nagyarányú tüzérségi előkészítés után megrohanja az erősséget. Hunyadi a török erők felvonulásából azonnal megértette a helyzetet. Hajóhadat teremtve, a török vízierők elzáró vonalának áttörését tervezte, hogy ily módon kellő számú felmentő sereget juttasson el északról a Dunán—Száván át a várba. A felmentő sereg többi része tartalékként a Száva balpartján maradt, hogy alkalmazására a hadászati helyzetnek megfelelően kerüljön sor. A török szárazföldi haderő már április folyamán elindult gyülekező helyéről és Bulgárián, Szerbián át június elején ért Nándorfehérvár alá, melyet a város körül húzódó kettős várfal, a Kalimegdánon épült fellegvár és az északi oldalon (a Duna—Száva partján) emelt erődrendszer védett. Hunyadi azonnal megkezdte a körülzárást; az európai haderő jobbszárnyával a Dunára, az ázsiai csapatok balszárnyukkal a Szávára támaszkodva, félkörívben helyezkedtek el. A várfalat futóárkokkal igyekeztek megközelíteni. A török hajóhad ezalatt Zimonytól északra zárta el a Dunát, lehorgonyzótt és sáncokkal összekötött naszádjaival. Az ostromágyuk nagy űrmérete és jelentős száma folytán a külső kettős fal nem tudott huzamosabb ideig ellentállni s ugyanaz a sors várt volna a belső vár falaira is, ha Hunyadi ezekben a válságos pillanatokban tervét megvalósítani nem tudja. Hunyadi a Péterváradon megalakított felmentő seregből két csoportot alakított. Zsoldos gyalogjait és a keresztesek válogatott komolyabb katonai erőt alkotó részét 200 hajóból álló hajóhaddal a Dunán, a lovas- A nándorfehérvári csata színhelye 359