Papp János (szerk.): Justh Zsigmond parasztszínháza - Bibliotheca Bekesiensis 9. (Békéscsaba, 1973)
Justh Zsigmond: A szenttornyai színészet műsorából
peare-t, Moliere-t és népszínműveket. Előadásaink eltartanak este fél 9-től éjfélig, mert népem dehogy is tudna egy darabbal betelni. Vannak aztán ilyenkor annyian, hogy nem félnek egymástól. És mily érdeklődéssel viseltetnek a színjátszók iránt! A próbákat a bál tartama alatt tartom, de ezeket is nyilvánosan. Kérem, még a táncot is abbahagyják, s eljönnek megtekinteni, hogy Petruchio és bősz Katája mire jutottak. És hogy játszanak velük, hogy érdeklődnek minden szavuk, minden mozdulatuk iránt. És a próbák végén mennyi az új jelentkező, minden szerepre kaphatnék könnyű szerrel hat színjátszót is! ...És játszanak, játszanak teljes lelkükből. Szeretettel csüggnek szerepeiken, tudják, mint a karikacsapás, megérzik, meglatolják minden betűjét. A naivám, kiről Silberstein Adolf a Szent Tornyáról írt gyönyörű cikkben oly nagy elismeréssel emlékezett meg, olyan nagy talentum, amilyen a maga nemében, ki merem mondani, tán még Pesten is kevés van. Engem egy magyar színésznőre sem emlékeztet, legjobban tán a párisiak elkényeztetett Milly Meyer-jére húz. Csinos, finom arcélű kis menyecske, kinek egyéniségéből ellenállhatatlan meleg humor sugárzik ki. Amellett (s ez nem utolsó tulajdonság „színésznőnél”) úgy memorizál, mint senki. Egy hét alatt tanulta be a „Képzelt beteg” Toinettejét s a „Makrancos hölgy” bősz Katája csak pár napja van kezei között s már könyv nélkül mondja a próbákon szerepét. Éppoly bámulatos a „Zilahi”-nk emlékező tehetsége. Ez Rajki Pista nevű tizennyolcéves fiú, ki Petruchiot s a képzelt beteget játssza. A könyv soha sincs nála, csak a próbákon tanul (mert mesterségére nézve kertészbojtár az isten 26