Papp János (szerk.): Justh Zsigmond parasztszínháza - Bibliotheca Bekesiensis 9. (Békéscsaba, 1973)
Justh Zsigmond: Szent-Tornyai világomról
előtt feloldozta őket minden kötelmek alól, úgy hogy az állam, a regále eltörlése által, csak megkárosítani tudta őket. A sok évi tökéletes szabadság bölccsé, megelégedetté tette e földművelőket - ezer mértföldnyire van az én népem, a szomszédos orosházi megmételyezett paraszttól. E gőgös nép szomszédságában megmaradt olyannak, amilyennek az úr Isten megteremtette: jónak, egyszerűnek, igaznak. Friss forrás ez, amelyből mindig és minden körülmények között életerőt merítek... Hatvanhét családdal van dolgom, mind bérlőink, de nem csak azok: barátaim, testvéreim nékem. Jóban, rosszban hozzám fordulnak. Gyermekeik keresztszülője vagyok, násznagyja a leányaiknak, elsiratom velük az elköltözötteiket... Egymásra támaszkodunk, ők és én, s úgy érezzük, az élet kíméletesebben iramlik így el fejeink fölött. Majd mind nazarénus vallású tiszta lelkek, kik elvetve minden külső formát és segélyt, saját magukra támaszkodva közlekednek a jó Istennel és egymással. Szeretnek és én is szeretem őket. Midőn hűséges szolgám tavaly külországban, távol a hazai földtől elköltözött, megírtam nékik a szomorú hírt, csak azt felelték vissza nékem: „Adja az úr Isten, hogy nagy és veszedelmes útjaira térve, megint közülünk vegyen maga mellé kísérőt...” Az Isten áldja meg őket mind a két kezével és csak áldásain keresztül ismerjék a létet... * A park hátterén fekvő kis erdő nem egy részletét festették meg az én piktoraim. Egy részét, mely a sous bois5-ra emlékez- 6