Pajtás, 1961 (15. [16.] évfolyam, 1-52. szám)

1961-01-18 / 3. szám

Emberke hát rájött, III. hogy így szebb az élet: oszlopos csarnokban felvidul a lélek. És Jupiter szobrát a csarnokba rakja. — Ő az isten — így szól. — Én vagyok a papja. Emberke robotol, éhes, ázik, fázik, pecsenyét eszik és bort iszik a Másik. (Folytatjuk.) NE HAGYD MAGAD EMBERKE! Irta: TEKNŐS PÉTER és BOKOR PÉTER Rajzolta: DARGAI ATTILA Felbőszül Emberke, így kiált: — Gyalázat! Nem hagyom ellopni az ételt s a házat!! — Isten büntetése! — prédikál a Másik. — Áldozatul hagyd itt, amit isten áhít. Árnyas lombok alatt pihenne és enne, ha a Másik tüstént ott meg nem jelenne. Emberke csak bámul, hogy mit tesz a Másik: elszed tőle mindent az utolsó szálig! Jogos tulajdonát elvinné szaporán, ha Másik nem vágná a bunkóval kupán.

Next