Pajtás, 1966. január-június (21. évfolyam, 1-22. szám)
1966-02-03 / 4. szám
ÜDVÖZLET VIETNAMBÓL Testvéreinktől, a vietnami úttörőktől hoztak baráti üdvözletet az ottani ifjúsági szövetség küldöttei. A budapesti Lobogó utcai csapat olyan szívélyesen fogadta a delegációt, mintha Tőled is, és valamennyi magyar úttörőtől erre megbízást kapott volna. A jelvénycsere, az őrsi naplókba írt emléksorok, a beszélgetés, barátivá, meghitté varázsolta a találkozást. Hogyan élnek vietnami pajtásaink? — kérdezték többen a vendégeket. Ám szomorúság ült az arcokra, könny szökött a szemekbe, amikor a vendégek elmondták, a vietnami iskolákra amerikai bombák hullnak, gépágyúkból tizedelik a falvakat, városokat. Igen, a Lobogó utcai úttörök ekkor azt érezték, hogy mindezt Neked is, őrsödnek is hallani, tudni kell. Az igazi barátságot, az őszinte testvériséget tettek kovácsolják acélossá. Könnyebb lesz a vietnami gyerekek élete, és harca, keményebb lesz akaratuk, ha tudják: velük vagyunk, ránk is számíthatnak. Határozzuk el mindannyian: a vietnami testvéri üdvözletre a mi üzenetünk, a Te üzeneted ezer és százezer cselekedet, baráti tett lesz, a Pajtás kamerái előtt Csendes szép varázzsal surranó lágy »‘■.tik. Izgalom készülés a nagy köszöntőre, Sóhajok, halk szavak, fétig mondott versek Tele lesz a szivünk vidámsággal lófé lszer színű érzés, ezer szitur játék. Minden születésnap csodás, víg ajándék, Minden születésnap boldogság gyümölcse. Hol van az ünnepelt, a 20 éves ifjú? Történelmünk fáján új, vidám friss hajtás Köszöntem id most milliók akarjak. Munkás, orvos, tanár — 20 éve még pajtás Biztatóan átölel köszöntem karjuk. De hisz köszöntem épp őket akarjuk! .Azokat, akik már felnőttek, dolgoznak Illőink voltak és azok is maradnak. Itt örői jövő, boldog életünknek Ez az év nekik is, nekünk is nagy ünnep, emlékünkben rajzik sok színes víg emlék. Fényes, szép ünnepek, tábortűzi esték . Távoli hegyekben töltött kedves napok. Sok ezer ünneplő, sok ezer ünnepelt, 20 évünk rakétagyorsasággal eltelt, Jelszavunk: előre! — bátran és okosan Nincs mitől félni, hisz szívünk a helyen van. Apáink előttünk, öcséink nyomunkban, együtt ünneplünk mi, születésnapunk van. Korpa Béla :HARAGUDTAM RÁJ..." A harag rossz tanácsadó! — tartja a közmondás. Sok baj, gond, keserűség született már azért, mert valaki Indulataira hallgatott. Talán a Komárom megyei Tárkánybart ie máshogy történnek az események, ha a szemben álló felek mielőtt cselekszenek, tízig számolnak. « * * Levelet hozott a posta. Súlyos vádak sorakoztak benne: „Szabó Jóska, a Fecske őrs vezetője, erőszakos verekedős fiú” — írta a feladó, Tóth Imre. — Örsében is csak a veréssel tudja fenntartani a rendet, örülök, hogy nem tartozom hozzá .. * * * A Fecske őrs tagjaival ültünk a tanteremben. — Mi a véleményetek Szabó Jóskáról? — Igazi őrsvezető! — mondta Nagy Lajos. — Már ötödikes korunk óta ő a parancsnok. Jól tanul, erős akaratú. Amit elhatároz, azt véghez is viszi. Csodálkozom a levélen, hiszen olyan fiú írta, aki a legrosszabb hírben áll, az osztályban. — Előfordult már, hogy megverte valamelyiketeket Jóska? — Nem verekedős ő. Tóth Imrét is sokszor figyelmeztette, ne csúfolódjon, de hiába! Így aztán kihúzta a lutrit. — Megverte? — Csak néhány nyaklevest adott neki, Jóska nagy, erős fiú. Mégis könnybe lábad a szeme, amikor a levélről beszélgetünk. — Miért bántottad Imrét? — Soha nem hagyott békén, csúfolt. Ha figyelmeztettem, csak nevetett. — A harag már elmúlt. Helyesnek tartod, hogy megütötted a pajtásodat? — Nem. Megbántam. * « * A Pacsirta őrs védi tagját, Imrét. -- Milyennek ismertétek meg őt? — Nem rossz gyerek — mondta Vörös Zoli az őrsvezető. — Igaz, szeret szellemeskedni, közbekiabál órák alatt, de vannak jó tulajdonságai is. Szorgalmasan eljár az összejövetelekre, s minden munkát elvégez becsülettel. — Imre, te azt írtad Jóskáról, veréssel fegyelmezi az őrsét. — Megbántam már a vádaskodást! De annyira szégyenem, hogy letepert. Valamivel vissza akartam fizetni. — De te súlyosabb vétséggel vádoltad, mint amit elkövetett. — Nagyon haragudtam rá. * * * Melyikük hibázott leginkább? Hogyan lehetett volna elkerülni mindezt? Gondolkozzatok rajta! Beszéljétek meg őrsi összejövetelen, és írjátok meg nekünk. A borítékra írjátok rá „A harag rossz tanácsadó!” Szégyenlem, hogy megütöttem — mondja Szabó Jóska Haragudtam — azért írtam levelet