Paksi Hírnök, 1994 (6. évfolyam, 1-43. szám)

1994-11-25 / 40. szám

1994. november 25. 1 Felépült a „kultúrterem”, a régi cselédházakból valódi otthonok lettek. Ma már ká­beltelevízió, telefon, újonnan épült lakások beszélnek Gya­­páról az érdeklődőnek. Az állami gazdaság felbom­lása után nem jelentkeztek olyan konfliktusok, melyek az itt élő embereket drasztikusan megosztották volna, sőt, Gya­­pa magáénak tudhat egy kft.-t is. Béke maradt, szorgalom és nyugodt-nyitott környezet. Erdőben járva, nyírfák és hársak közt rábukkanok egy kastély romjaira, pontosab­ban egy lépcsősorra, melyet magasan betakar az avar, mö­götte látom a hatalmas gödröt, mintha az égbe induló ember pokolba tartását szim­bolizálná az egész környezet. Az itteniektől megtudom: Kovács Sebestyén Endre tulaj­donát képezte annak idején, a hatvanas évek végén azonban lebontották, bár a szépen ren­dezett erdős terület csodájára járhatnánk ma is, az itt lakó emberek sajnálják, hogy ez megtörtént. Az út másik oldalán félig le­bontott épületek, valaha ezek is a kastély tulajdonosának birtokában voltak, később hat családnak adtak otthont. - Memento móri, mondom egy gyapat kísérőmnek, aki he­lyeslően bólint, látom az ar­cán a keserűséget. - Óvoda kellene ide, jön a harmadik gyerek - mondja fejcsóválva. - Ha nyár jön rengetegen járnak erre, men­nek a Balatonra, valamilyen szállással megáldott vendéglő sem ártana - okoskodom én -, hozná a pénzt ennek a né­hány száz embernek. - Ő azt mondja, hogy pénzt csak pénzből lehet csinálni, s ha óvodára sincs, miből legyen itt egy panzió? Az ő kisgyer­mekeit naponta Paksra kell vinni, hiszen ő is, és a felesége is dolgoznak. Nagy probléma, hogy óvónő sem szívesen jön­ne Gyapára, nem beszélve ar­ról, hogy épületet is kellene találni, olyat, ami alkalmas lenne arra, hogy óvodává ne­veztessék ki. Talán igaza van, talán va­lóban könnyebb volna úgy, ahogy gondolja, de talán mégsincs igaza. Hiszen sem óvónő, sem épület, se pénz. Lehet, hogy Gyapa marad a „puszta” sorsán? Nagyon sok paksi költözik a nyugodt környezetbe, jelen­leg több mint ötszáz ember él a településen. Újra a nyírfák, immár az ut­ca másik oldalán fenyők, örökzöld fák. Az égbetörő fák őszi bánata úgy dobban a lá­togatóban, mint az egyszerű gyapai ember reménytelenül elejtett, félénk, óvatos szavai. SZARKA JÓZSEF Gyapapusztai kápolna - őszi napsütésben Paksi Hírnök Fokozott figyelmet! HORVÁTH MARGIT S­zokásos félévi értekezletü­ket tartották a háziorvo­sok november 9-én a vá­rosháza tanácstermében. Na­pirenden a kolera, a szalmo­nella és a veszettség szerepelt. Az említett témákról dr. Brázai László tartott előadást. Mint mondotta: az orvostársadalom sajnos nem veszi kellően ko­molyan a bejelentési kötele­zettséget. Az értekezlet első órájában a dombóvári szalmonellafertő­zés kapcsán beszélgettek a be­tegségről, majd második napi­rendi pontként a kolera-meg­betegedésről esett szó. Ha­zánkban az elmúlt hetven év­ben nem regisztráltak kolerás megbetegedést. E betegség ellen kidolgozott védőoltás csak ötvenszá­zalékos védettséget ad. A nemrégen Indiából izolált baktériumra pedig egyáltalán nincs hatással. A kolera leg­gyakoribb terjedése az ivóvíz­zel történik, ezért javasolt a vizet csak forralás után fo­gyasztani. Következő napirendi pont­ként a veszettségről tartott elő­adást dr. Brázai László. Ha­zánkban a közelmúltban két halálos megbetegedés is tör­tént. Emberre azért különösen veszélyes a betegség, mert a tünetek megjelenésekor a pá­ciens már menthetetlen. Korai stádiumban, közvetlenül a ve­szett állattal való érintkezés után védőoltással még meg­előzhető a baj. A róka és a ku­tya mellett, az állatok körében különös figyelemmel kell len­ni a macskákra. Testnedveik­kel, karmolásukkal terjesztik a baktériumokat. A Tolna Megyei ÁNTSZ úgy döntött, hogy egy füzetet jelentet meg és juttat el minden orvosnak, amelynek a fertőző betegségek kezelésé­ről, elkülönítéséről és bejelen­téséről adnak részletes tájé­koztatást.

Next