Paksi Hírnök, 2022 (31. évfolyam, 1-24. szám)
2022-07-08 / 13. szám
16 . Paksi Hírnök, 2022. július 8. Mozaik Az ország egyik legrégebbi zsidó múltra visszatekintő városa Paks, ahol száz évvel ezelőtt a lakosság egytizede még zsidó volt, több zsinagóga, imaház is működött a településen, volt héber betűs nyomda, az itteni jesiva pedig az egyik leghíresebb és legtovább fennálló volt az országban. 1840-ben 615 fő tartozott a hitközség kötelékébe, 1880-ban pedig már 1404 zsidó élt a városban, mely az összlakosság 12,7 százaléka volt. A község első rabbijait név szerint csak a hivatalos összeírásokból ismerjük: Márkus Dávid 1735, Beer Salamon 1746. Aztán 1760-tól már olyan rabbik álltak a község élén, akiknek a nevét a zsidó vallási irodalom is őrzi. A régi zsidó temetőt ma már nem találjuk, beépült, egykor a zsinagógához közeli dombon, az Ida, a Kossuth Lajos és a Kereszt utcák által határolt háromszögben volt. A későbbi zsidó temetőt mára körülnőtte az urbanizáció, bejárata az Imre utcában van. Nem könnyű észrevenni, hiszen kívülről ugyanolyan kapubejárónak látszik, mint bármelyik lakóházé. Valószínűleg ezért fújták rá fehér festékszóróval az idelátogató zarándokok héber betűkkel a zsidó temetők rövidítését, és Paks nevét. Egy viszonylag szűk téglafallal szegélyezett út végén a ravatalozó található. Innen kiszélesedik a spektrum, és a szinte végeláthatatlannak tűnő sírkőrengeteg elveszik a zöld pázsitszőnyegben. Nagyjából a temető közepén, a fal mellett fekszik a Tóra kiválóságainak paksi sora, nagy rabbik és családtagjaik sírkövei állnak egymás mellett. Itt nyugszik Ungár Joel rabbi (1802-1885), aki 1840- ben foglalta el a paksi rabbiszéket, és az ő nevéhez kötik a jesiva alapítását, amely negyvenöt éves itteni szolgálata alatt az ortodox zsidó hittudományok egyik központja lett. A talmudtudomány gyakorlati kérdéseiben gyakran kérték ki a döntését, véleményét. Amikor Ungár Joel 1886-ban meghalt, a hitközség vejét, Eliezer Sussmann Szófer rabbit (1828— 1902), a híres hitszónokot választotta utódjául. Megbecsült Tóratudós volt, híres, máig tanulmányozott könyve a Jalkut Eliezer. Korábban Kiskunhalason volt rabbi, bevonulásakor 1886 nyarán zászlós-lovas felvonulást tartottak .Amerre az impozáns menet elhaladt, a hívek falai szőnyegekkel díszítve és az ablakok kivilágítva voltak. A templom előtti nagy tér kicsiny volt a nézőknek és a mellékutczák is megteltek kíváncsiakkal. Alig tudtunk a kocsikról leszállani és csak nagy szorongatások közt juthattunk az e czélra gyönyörűen díszített templomba." (Egyenlőség, 1886.06.13., 4.o.) Eliezer Sussmann Szófer rabbi tizennyolc évig szolgált Pakson. Ahogy sírján áll, meghalt a szent nap reggelén. A Jomkipur előestéjén elhunyt híres talmudtudósnak novemberre már meg is volt az utódja. Fiát, Szófer Józsefet (1861-1918), a derecskei rabbit választották meg paksi pappá, aki atyja nyomdokain haladva maga is többkötetes, értékes, agadikus munkával gazdagította a héber irodalmat. Érdekes, hogy a derecskei rabbi utódjául ugyancsak az elhunyt másik nagynevű talmudtudós fiát, Szófer Sámuel Benjámint választották Ezzel az új rabbival a Szófer-családból tizenkét rabbi került ki. Szófer Sussmann főrabbi életútját még a neológok hetilapja, az Egyenlőség is elismerően méltatta: „A tartalmas, nagy tudású és szent életű férfiú halála minket is megrendített, noha nem egy hajóban eveztünk. Ő szigorúan konzervatív volt, s nem tudott a modern zsidósággal rokonszenvezni. Ez azonban csöppet sem rontja le azt a becsülést, melyet a megboldogult munkás életével, irodalmi érdemeivel a haladó zsidóság körében is keltett. író- és rabbicsaládból származott, s ezt a két hivatást saját ivadékaira is átszármaztatta" (Egyenlőség 1902.10.19., ll.o.) Szófer József Tóra-kommentárjait stílszerűen öt kötetben jelentette meg Jalkut Szófer (Paks,1894-1903) címen. Őt tizenhat évi működés után, 56 éves korában érte a halál. A temetésen más vallásúak is nagy számban vettek részt, megjelentek a városi hatóságok küldöttségei és tanítványai nagy serege. Vallásfelekezet nélkül minden üzlet zárva volt e napon. (Egyenlőség, 1918.06.15.,12.o.) A temetés után, az 1918 nyarán összeült hitközségi gyűlésen elhatározták, hogy utódjául öccsét, Szófer Simont (1866-1930), a szendrői rabbit választják meg Paksra. Tudásában ő sem maradt el nagynevű elődeitől, első ismereteit az atyjától szívta magába, aztán megfordult a huszti rabbinál, majd a pozsonyi jesivában folytatta tanulmányait. A paksi temetőben nyugvó „nagyok” sorát már nem folytathatta Altmann Simon (1894-1944), aki apósa, Szófer Simon 1930-as halála után került Paksra korábbi működési helyéről, Szendrőről. Altmann rabbi a leginkább embert próbáló időkben próbálta szárnyai alá venni a paksi közösséget, de 1944-ben deportált híveivel együtt mártírhalált halt Auschwitzban. A vészkorszak után egyedülálló munkát végzett Moskovics Bernát (1897- 1990) egykori makói kereskedő, aki 1947. július 20-án lett rabbi Pakson. Kinevezési dokumentuma, mely munkaköri leírását és javadalmazásának részleteit tartalmazta, valószínűleg az utolsó hagyományos ortodox rabbikinevezés volt Magyarországon. A jesivában 50-60 pesti fiú tanult zárt közösségben, és egészen 1956-ig működött ez a hittudományi iskola. (Folytatjuk!) dr. Hanoi János Az eltűnt városkép nyomában Fejezetek a zsidó hitközség történetéből 1. rész Fotó: rabbi sírok a paksi zsidó temetőben/magánarchívum