A Pallas nagy lexikona, 4. kötet: Burgos-Damjanich (1893)
C - Chassin - Chastel - Chastelain - Chasteler - Chatamit - Château - Châteaubrian - Châteaubriant
Chassin — 287 — Chateaubriand Chassin (ejtsd: sasszeü) Károly Lajos, francia publicista, sziil. Nantesban 1831 febr. 11. Liberális és republikánus lapokba dolgozott. 1861. nagy feltűnést keltett, hogy nem engedték meg neki a La Nation napilap megindítását. 1868—1870. La Démocratie c. hetilapot szerkesztett, sokat foglalkozott magyar dolgokkal is. Munkái : La légende du petit manteau bleu (1852); Los Ames sœurs, (1854) ; La Hongrie, son génie et sa mission, suivi de Jean Hunyad, récit du XVe siècle (1855. uj kiad. 1859) ; Edgar Quinet, sa vie et ses œuvres, Manin et l'Italie (1859) ; Histoire politique de la révolution de Hongrie 1847—49 (1859—60), avec M. D. Irányi ; Une traduction du poète révolutionnaire hongrois Alexandre Petőfi (1860); Ladislas Teleki (1861) ; Le Parlament républicain (1879) ; Les Cahiers des curés (1882) stb. Chastel (ejtsd: satei) István Lajos, svájci teolo gus, szül. Genfben 1801 julius 11., meghalt 1886 február 24. Már mint egyetemi tanuló Genfben, Párisban, majd Olasz- és Angolország több egyetemén főként az egyháztörténelem tanulmányozásával foglalkozott. 1832. Genfben lelkész, 1839. az ottani egyetem teologiai fakultásán az egyháztörténelem tanára lett; tanszékétől 1881. lépett vissza. Franciaországból 1879. a becsületrend keresztjét kapta. Nagy számmal jelentek meg tőle kiváló értékű egyháztörténelmi művek, melyekben a kereszténységnek főként első néhány századi történetét, majd pedig jelen századi helyzetét, állását ölelte föl és dolgozta ki. Művei közül többet idegen nyelvre is lefordítottak, mint ezt : Études historiques sur l'influence de la charité durant les premiers siècles chrétiens, melyet a francia akadémia nagy dijával tüntetett ki, s mely a belmisszió történetével foglalkozó egyénekre nézve ma is elsőrendű forrásmunka. cs.Y. Chastelain (ejtsd: satién) György, flandriai történetíró, szül. Genfben, 1404., megh. 1474. Sokat utazott Francia-, Spanyol-, Olasz- és Angolországban és számos hadjáratban kitűnt. Jó Fülöp burgundi herceg főlovászmesterré, azután a titkos tanács tagjává nevezte ki. Művei : Chronique des ducs de Bourgogne 1461—1469 (kiadta Buchon 1827) ; Récollection des merveilles advenues de mon temps, csak töredékeiben fenmaradt munka, felerészben versekben (kiadta Molinet Páris 1531) és Chronique de Normandie (London 1850). A neki tulajdonított Histoire du bonchevalier Jacques de Lalaint-t nem ő irta. Összes munkáit Kerwyn de Lettenhove (Brüssz. 1836—66, 8 köt.) adta ki. Chasteler János Gábor, osztrák tábornok, született Hennegauban 1763 január 22., meghalt Velencében 1825 május 7. 1776. osztrák katonai szolgálatba állott s miután a bécsi katonai mérnöki akadémiát elvégezte, mint katonai mérnök több izben kitűnt. A francia háborúk kezdetén Németalföldön harcolt, későb Mainz védelmezésénél szerzett érdemeket. A campoformioi béke után ő vette át a bécsi kormány nevében Velencét s szabályozta ennek határait. Részt vett 1799. az olaszországi hadjáratban s hozzájárult a cassanoi és trebbiai győzelmek kivívásához. 1805-ben János főherceg alatt Tirolban harcolt . 1808. Komáromot elsőrangú erőddé alakította át. 1809. a 8. hadtest élén a tiroli felkelés támogatására sietett s ott kezdetben oly eredményeket vívott ki, hogy Napoleon őt mint «rablófőnököt» elfogatása esetén azonnal főbelövetéssel fenyegette. Később azonban, Wörglnél megveretve, kénytelen volt Stájerországon keresztül Magyarországba vonulni vissza. Az 1813. hadjáratban Drezdánál és Kulmnál küzdött s a lombard-velencei királyság szervezése után e tartomány kormányzója lett. V. ö. Schweiger, Österreichs Helden, 1875. Allg. Deutsche Biogr. IV. 113. M. L. Chatamit, 1. Smaltit, Château (franc., ejtsd: sátó) a. m. kastély, vár. C. en Espagne, várak Spanyolországban, azaz légvárak, kártyavárak. C.-nak, magyarosan kastélyosnak nevezik még a szint játszó (siller) bort is. Chateaubriand (ejtsd: satobrian) Ferenc Ágoston vicomte, francia költő, szül. Chateau Combourgban 1768 szept. 14., megh. Párisban 1848 julius 4. 1786. katonai pályára lépett, majd az irodalomra adta magát, de Párist a forradalom megutálása folytán elhagyta s 1791—92. beutazta Amerikát. Visszatérve Condé alatt harcolt, azután kivándorolt Angliába, ahol első könyvét: Essai sur les révolutions anciennes et modernes (Lond, 1797) kiadta. E szabadelvű, antikatolikus munkája után 1801-ben a kisebb fogású, kegyes tartalmú : Atala ou les amours de deux sauvages dans le désert c. regényét adta közre, mely a nagyobb szabású: Le génie du Christianisme (1802) egyik epizódja. Ez a ragyogó irályú, ábrándozó és nagy képzelő-tehetségre valló munka megnyerte Napoleon tetszését, aki őt 1803. római követségi titkárnak, azután a wallisi köztársaság (Svájc) miniszterének nevezte ki. De Enghien herceg kivégeztetése után C. 1804. hivataláról lemondott. Ezután kiadta ugyancsak a Génie du Christianisme egy másik epizód darabját, René ou les effets des passions cím alatt, mely mintegy ellendarabja a Werthernek s amely roppant nagy sikert aratott. Majd hozzáfogott főmunkájához, melyben a kereszténységnek a régi kor felett való költői és erkölcsi fölényét akarta kimutatni. Hogy ez epopéa szinterét láthassa, 1806—7. beutazta Görögországot, Kis-Ázsiát, Palesztinát, északi Afrikát és Spanyolországot. Igy keletkezett azután a prózában irt eposz : Les Martyrs (1809, 2 köt.), s mint okmányszerű melléklet az Itinéraire de Paris à Jerusalem (1811). Napoleon bukásának közeledése alkalmából irta 1814. De Buonaparte et des Bourbons c. politikai röpiratát, melyben a Bourbonoknak visszahívását javasolta. XVIII. Lajos miniszterré, 1815 augusztusában pedig pairré nevezte ki őt. Mint államférfi C. különös vegyülékét mutatta a liberális nézeteknek és reakcionárius elveknek. Mint az alkotmányos monarkia hive meghasonlott Decazes-zal a Chambre introuvable feloszlatása miatt s 1816. De la monarchie selon la charte c. munkája miatt elbocsátották. Mikor Decazes megbukott, C. 1820. berlini követ, majd miniszter, majd londoni követ lett, majd megint meghatalmazott a veronai kongreszszuson, 1822 dec. 28. pedig külügyminiszter s mint ilyen erélyesen sürgette a spanyol restauracionális háború folytatását. Villèle-el meghasonolván 1824. elbocsátották. A pairi kamarában mondott beszédeivel s a Journal des Débatsba Amely szók a C betűben nincsenek meg, a Ii-ban keresendők ! 19·