A Pallas nagy lexikona, 4. kötet: Burgos-Damjanich (1893)
CS - Csokoládéfa - Csokoládégyümölcs - Csokonai
Csokonai — 754 — Csokonai Debrecen volt, hova az ujabb irodalmi mozgalomnak sokáig csak elfajulásai, a leoninizmus, egyhangú verselés és más mesterkedések találtak utat. Csokonai is érezte e szellemi légkör hatását, irt csattogó rima disztichonokat, hajhászta a meglepő kadenciákat, volt a kollégium alkalmi poétája s diákkörnyezetének és a lakodalmi, keresztelői, disznótori közönségnek nem éppen válogatott verses tréfákkal mulattatója. Mint ügyes és szellemes rögtönző természetesen az ilyenekben is kitűnt, s az ekkor megszokott dévajságoktól később sem tudott egészen megszabadulni. De erős tehetsége s hivatásának komoly érzete kiemelte az elsekélyesedésből. Kezdő korából fenmaradt leíró, elmélkedő és alkalmi verseiben is rendszerint akad egy-egy gondolat, s már fiatal tógátus deák korában merész feladatokat tűzött maga elé. Tizennyolc éves korában írta a Békaegérharc című parodikus eposzt (1791), az ismert homerosi motívum után a Blumauer módja szerint, «négy pipadohányban», melynek pompásan perdülő strófái teli vannak elmés és komikus vonatkozással az akkori közállapotokra, politikai és társadalmi viszonyokra, kormányformákra, országgyűlésre, adószedésre, sérelmekre stb. Két évvel később a drámai formát próbálta meg Tempeföi c. ötfelvonásos szatirikus vígjátékával. A darab szatírája a magyar költő helyzete körül forog, de bár sok benne az egészséges és újszerű komikum, mégis meglátszik rajta a való élet s még jobban a színpad ismeretének hiánya és a célzat kissé kezdetlegesen van benne leplezve. Már ekkor elhatottak hozzá a magyar irodalom újabb, nemesebb mozgalmai is, és Csokonai lelkesedve csatlakozott hozzájuk. A sok irányban megindult mozgalmak szervezésén akkoriban fáradozott a kassai Museum és a Kazinczy Orpheusa. Az egész irodalom kezdett már egy vezér, Kazinczy körül tömörülni ; C. is tőle kért verseiről véleményt. Kazinczy rögtön felismerte benne a nagy tehetséget, barátságába fogadta, buzdította s ízlés dolgában állandóan jó tanácsokkal látta el. Földi, a debreceni iró, éppen C. közelében hatott technikai újításaival. Vele személyes ismeretségbe is lépett, tőle tanult nyugateurópai verselést és dalformát, mint Kazinczytól ízlést. Β két írót hálával tekintette mestereinek. Kazinczy óvta az alkalmi költéstől, Kleist, Bürger, Herder műveire irányozta figyelmét. Herder olvasása a költészetről való nézeteit érlelte, Kleist a leíró, Bürger a lírai nemben volt rá hatással. Kleistból több darabot le is fordított, ezek közt A tavasz c. hosszas leiró versezetet, rimes strófákban, melyet 1802. adott ki. Később megismerkedett a francia irodalommal, szerette Voltairet és Molièret, olvasott angol írókat, sőt érdeklődött a keleti népek költészete iránt is, amennyiben német, latin és francia gyűjtemények által hozzáférhetett , a héber költészetet a bibliából ismerte. Tanulmányait később is szakadatlanul folytatván, olyan irodalmi műveltségre tett szert, hogy Kazinczyt kivéve, nem volt akkor nála jártasabb költőnk a világirodalomban és a műelméletben ; igazi nagy, alkotó költőink közt pedig egész Aranyig nem volt egy sem, ki művészetét oly tudatosan gyakorolta volna, mint ő. Kazinczy maga akarta az ifjú költő verseit a Helikoni Virágokban,később önálló gyűjteményben kibocsátani, de e szándék előbb C. szerénysége, később Kazinczy elfogatása miatt megvalósítatlan maradt. C. első szerzeménye saját neve alatt 1739. jelent meg a Magyar Hírmondóban («Broughton religiói lexikonára» c. könyvajánló vers) ; a közönségnek róla és geniális verseiről ugyane lapnak 1794-iki számaiban adott érdekes hírt egy debreceni levelező, amikor C. még debreceni hallgató volt. Még ez évben Kármán is felszólította az Urania munkatársául, s C. közölt is e folyóiratban hét verset névtelenül, a Hírmondóban pedig kihirdette Elegyes Munkáinak több kötetben való megjelenését. A szép kezdet azonban egy szerencsétlen fordulat következtében egy időre megakadt. 1794 tavaszán a tanári kar a költészeti osztály élére állította köztanítóul , a nyári félév eltelt baj nélkül, de némi természetes könnyelműsége az új hatáskörben nemsokára végzetes bonyodalmakba sodorta. A téli félévben (1794 dec. 6.) a főiskolai törvényszék elé került ; azzal vádolták, hogy az iskolai törvényeknek nem engedelmeskedik, vasárnaponkint tanítványaival együtt elmaradoz az istentiszteletről, s velük bor és pipaszó mellett éjszakát. A vádakat a tárgyalás igazolta. C.-t dorgálással büntették és az érdemsorozatban hátravetették. Daca újabb kihágásokra ragadta, pár nap múlva ismét az iskolai szék elé idézték, vádolva azzal is, hogy az előadásokat nem tartja meg, a tanulók erkölcseit rontja és egyes tanárait személyében megsértette. A tanítóságtól ekkor elmozdították, 1795 jun.pedig egy ujabb pört zúdítottak nyakába a húsvéti legációjában elkövetett némely szabálytalanságok s miután 1795 jun. 15. a nagyteremben az esteli imádság után indulatos beszédben elbúcsúzott társaitól, elhagyta a kollégiumot, melynek törvényszéke ekkor bizonyítvány nélkül való elbocsátásra ítélte. Ez összeütközés megzavarta terveit, úgy látszik, az irodalomról is le akart mondani s Patakra ment át, hol a híres jogtudós Kövyt hallgatta 1795—96. ; de a törvénytudományt nem tudván megkedvelni, még az évvégi vizsgálatok előtt tovább állt. Egy ideig Bicskén tartózkodott Kovács Sámuel iskolarektornál, majd az országgyűlés megnyíltával Pozsonyba sietett, hogy a nemzeti élet e tűzhelyén Mecenást és költői ihletének ujabb táplálékot találjon. 1789 nov. 1-ével költői hetilapot indított meg Diétái Magyar Músa címmel ; ebben akarta dolgozatait közrebocsátani. Meg is jelentek A hír, A szerencse, Zsugori uram, Az estve, A nyár s több efféle témákról irt aktualitás nélküli versei, melyek eleven leírásaikkal, s a leírásokból rendszerint kifejlő reflexióikkal és rendkívül biztos előadásukkal tűntek ki. Költészete a pozsonyi diéta alatt jött először közvetlen érintkezésbe a való élettel, s ettől fogva szerepelnek benne igazán élményi indítékok. A diéta színhelyén csakhamar elragadták múzsáját a viharzó közélet napirenden levő kérdései, a francia forradalom elleni visszahatás lelkesedése, s a Músa későbbi számaiban újabb verseket is vegyített a régibbek közé, tüzes szózatokat, kántátékat a hű magyar nemzethez a francia fegyverek ellen. Ilyen volt Az 1741-ki diéta, kántáte 9 énekben ; egy más kántátét Weber Simontól fordított s adott ki Amely szók a C betűben nincsenek meg, a K-ban keresendők! 48*