A Pallas nagy lexikona, 4. kötet: Burgos-Damjanich (1893)
CS - Csokoládéfa - Csokoládégyümölcs - Csokonai
Csokonai — 755 — Serkentés a nemes magyarokhoz e. n. (Pozsony 1796). Hathatós pártolásra azonban nem talált, a rövid országgyűlés bezárta val lapja megszűnt s Pozsonyt az év végén maga is elhagyta. Komáromba ment, hol akkor szervezkedett az inszurrekció s itt irta és adta ki 1797-ben A nemes magyarságnak felülésére c. lelkesítő költeményét. Komáromban az 1797. év nyarán megismerkedett Vajda Juliannával, egy odavaló kereskedő szép leányával, kit dalaiban Iullának nevez, és szerelemre gyuladt iránta. Érzelmeit a lány is viszonozta, de a boldog élet csak kilenc hónapig tartott, mert a gyakorlatias gondolkodású apa máshoz adta leányát. C. életében ez volt az egyetlen mélyebb szerelmi viszony s ez gazdagon inspirálta költészetét, a «Lilla» név alatt egybefoglalt dalok legnagyobbrészt ebből a viszonyból fakadtak, régibb szerelmes verseit is erre alkalmazta. Vérző szivel hagyta el 1798 márc. végén Komáromot és Somogyba távozott, amelynek több helyén tartózkodott, mint régibb és ujabb barátainak, egyegy ref. lelkésznek vagy földesúrnak vendége. Meglátogatta a Dunántúl hires költőjét, Horvát Ádámot, aki sógorának, a megye jeles műveltségű alispánjának Sárközynek juttatta pártfogásába, ki hónapokon át házánál marasztotta s 1799 májusban a csurgói ref. gimnáziumban helyettes tanári állásra segítette. Itt előbb az alsó osztályokban, később a felsőbbekben tanított ; tanítványaival a maga módja szerint mintegy barátkozva nagyon szeretett foglalkozni, a költészettanban maga készítette jegyzetek szerint tanította őket és nyilvánosan eljátszatta velök Pofok vagy Gultura és Karnyóné c. vígjátékait, melyeket itt szerzett; (az előbbi elveszett; még egy drámai kísérlete van: Gerson du Malheureux 1795-ből). A hivatali rend ellen azonban itt is többször vétett, év közben is ki-kirándult a vidékre mulatni s 1799 végén megvált állásától, 1800 tavaszán pedig Somogyot is elhagyta és Szigetvár megtekintése után a Bácskán, Kecskeméten és Karcagon át ötévi távollét után május közepén hazaérkezett édesanyjához. A vándorévek alatt is nagy termékenységet fejtett ki. Somogyban kelt az említett színműveken kívül Dorottya c.vig hőskölteménye, melynek színhelye is Kaposvár, és egész sereg vegyes költemény, de munkái kiadása csak nem haladt, mindössze a Széchenyi Ferenc gróf Somogymegye főispáni székébe beiktatására irt alkalmi ódája jelent meg önállóan (A haza templomának örömnapja, Pécs 1798), máskép is alig közölt valamit. A két Maecenás, kikkel Somogyban megismerkedett, Széchenyi Ferenc és a keszthelyi gróf, Festetich György, apróbb segedelmeken kivül nem igen mozdíták elő törekvéseit. Ettől fogva állandóan Debrecenben lakott s szűkösen élt édesanyjával együtt a szerény családi hajlékban. Az 1802-ki tűzvész e majdnem egyetlen vagyonukat is elhamvasztotta. A kísérletek, melyeket nyomasztó helyzetéből való kiemelkedése végett tett, meddők maradtak. Hiába folyamodott a M. Hírmondó szerkesztőségéért, hiába a Széchenyi-könyvtárba írnoki állásért, munkáinak kiadása is lassan haladt, noha 1802. Pesten kétszer is járt ez ügyben, sokára kapott kiadót s a cenzúra is késleltette. A jobb jövő reménye azonban sohasem hagyta el egészen, édesanyja szeretete, debreceni barátainak társasága és a költészet enyhítették gondjait. Olykor kirándult egy-egy vidéki barátjához, igy 1801. Regmecze a fogságból éppen kiszabadult Kazinczy látására, kivel a következő évben a váradi fürdőben is együtt időzött. Amellett folyton munkálkodott, javítgatta, sajtó alá rendezte régibb darabjait és ujakat irt. Szándéka volt kész munkái kinyomattatása után visszavonultan egy nagy hőskölteményen dolgozni, melyet Árpádról és a magyarok kijöveteléről készített volna Homeros és Tasso nyomdokain. Egész lelkét akarta e műbe lehelni, történelmi tanulmányokba mélyedt s bele is fogott a kidolgozásba. De azalatt egészségét, melyet még diákkori mértéktelen tanulása megtámadott, a sok hányatás, változó életmód és lelki izgalom nagyon megviselte, Rhédey Lajosnénak Nagyváradon 1801 ápr. havában tartott temetésénél szenvedett áthűlése pedig végkép aláásta. A temetésre lázas sietséggel készített és személyesen szavalt búcsúztató verseivel (A lélek halhatatlansága) aratta utolsó költői diadalát. Tüdőgyuladásba esett s a sorvadás 31 éves korában megölte, éppen mikor verses munkáinak kiadása már szépen megindult. Még életében, az utolsó debreceni évek alatt, jelentek meg a föntebb alkalmilag említett kiadványokon kivül : A szépség ereje a bajnoki szivén (menyegzői vers, Debr. 1800) ; Somssich Lázár ódája Rhédey Lajoshoz (deákból) ; G. ódája Festetics Györgyhöz és A szélhez c. óda (e három együtt a M. Hírmondó mellett, Bécs 1802); Amaryllis, idyllium Schraud kir. tanácsosnő halálára (Pest 1803) ; A pillangóhoz, egy óda, muzsikáját szerző Heyden (t. i. Haydn) ur, A szemrehányás, egy dal, a muzsikáját készítette Stipa ur (Bécs 1803), — mindezek kisebb füzetekben. Munkái gyűjteményéből először jelent meg : A tavasz, irta Kleist, ford. C., hozzájárulnak Kleistnak némely apróbb darabjai (Komárom 1802 , második kiadást is ért, N.-Várad 1806). Ezt követte Dorottya vagyis a dámák diadala a fársángon, furcsa vitézi versezet IV könyvben (N.-Várad és Vác 1801, második kiadásban N.-Várad 1808). Az ő hite nélkül és sok hibával nyomtatták ki a Rhédeyné fölött tartott búcsúztatóját Halotti versek c. a. (N.-Várad 1801). Ugyancsak éltében mentek sajtó alá az Anakreoni dalok is (Bécs 1803), de a gyűjtemény valósággal csak 1806. jelent meg. Halála évében jött ki Lilla, érzékeny dalok három könyvben (N.-Várad 1805, ujabb kiadás u. o. 1808) és az ódák két könyvben (u. o. 1805, ujabb kiad. u. o. 1809), s hamar következtek . Alkalmatosságra írt versek : A pásztorkirály, énekes pásztorjáték 3 felv., szerz. Metastasio Péter; Galatea, szerz. Metastasio Péter; Amintas, Tassónak eredeti meséje, olaszból (mind a négy N.-Várad 1806). Munkáit összegyűjtve 1813. adta ki Márton József G. poétai munkái c. a. Bécsben, 1 köt., s ugyanő G. nevezetesebb poéta), munkáit két kötetben arcképpel és életrajzzal (Bécs 1816). Ezt követte G. élete s még eddig ki nem adott munkái, Domby Márton által, Pest 1817. Hosszabb szünet után jelent meg egy Anthologia C. munkáiból (Kassa 1836, arcképpel). A negyvenes években egymás mellett két teljesebb kiadása jelent meg, egyik : G. minden munkái, a szerző Amely szók a C betűben nincsenek meg, a K-ban keresendők! 48* Csokonai