A Pallas nagy lexikona, 10. kötet: Kacs-Közellátás (1895)
K - Kossuth-nóta - Kossuthtövis - Kossuthvirág - Kosszeir
Kossuth-nóta — 834 — Lajos szeretett a római Cossutia nemzetséggel való névrokonságra hivatkozni, melyre Érdi János hívta fel legelébb a figyelmét. Ezen nemzetség a lovagi rendhez tartozott, belőle Lucius Cossutius Cajus fia, Kr. e. 54. Julius Caesar alatt, továbbá 44. Cajus Cossutius Maridianus a pénzverde igazgatója volt Rómában Nero alatt. Cossutianus szenátor és Kr. u. 56. ciliciai kormányzó. Voltak aztán ilynevű építészek és szobrászok is ; ilyen Antiochus Epiphanes szír király (Kr. e. 176—164) római eredetű építőmestere Cossutius, ki az athéni Zeus-templom építésében is részt vett, azután Cossutius Caldus és Cossutius Agathangelus testvérek, szintén építészek, Marcus Cossutius Cerdo pedig kitűnő szobrász volt. Előfordul a név Noricumban is, nevezetesen a mai Karintiában, Klagenfurt és Wels környékén, hol a római föliratos emlékeken egy Cosutus nevü, Silvanusnak az apja, egy másikon pedig Cosutius Firmus, T. Flavius Victorianus ovilavai veteránnak a rokona és Cosutia Vera, ugyanezen veteránnak a felesége említtetik (Mommsen, Corp. Insc. Lap. III. 4. 4983, 5632). A XII. században a dalmát partokon tűnik föl a név ; egy Cosuto nevü zárai polgár 1146, a zárai érsek előtt kötött bizonyos egyezség tanúi közt szerepel, 1167—90 közt pedig egy Stephanus (filius) Cosutti, Cosuti vagy Cossuti nevü zárai polgárt emlegetnek az okmányok. (Kukuljevic J., Cod. Dipl. R. Croatiae. II. 40, 74, 90, 157.) A XIII. század folyamán a Vág folyó vidékén kezd szerepelni a K. mint egy pozsonymegyei várjószágnak és egy turóci várjobbágynak a neve. (L. Kossuth-község és Kossuth-család.) Tekintve, hogy a K. nem tartozik az általánosan elterjedt és közhasználatban levő nevek közé, föltehető, hogy a Vág mellékére a dalmát partokról került a név, annál is inkább, mert más nyomok is vannak arra, hogy a pozsonyi várjobbágyság egy része délszláv eredetű volt, miként délszláv jelleget tüntet föl a Kossuth-család őse, Mathila Kossuth adományos társának, Voyan fia Voszlovnak a neve is. Ha pedig a vágmelléki K. a dalmát Cossutus vagy Cosuto névvel függ össze , akkor nagyon valószínű, hogy se nem magyar, se nem magyarfajta (besenyő, mongol), se nem szláv eredetű, hanem csakugyan a római Cossutius névvel egyezik, mely az adriai tengermelléki római tartományok, Noricum, Dalmatia, lakosságánál jött divatba s fenmaradt egész a középkorig mint személynév, mint családnév pedig Magyarországban egész máig. N. G. Kossuth-nóta a neve egy dalnak, mely jelenleg Magyarországon a legnépszerűbb dal. A dallam a Rákóczi-kor zenéjének egyik szép maradványa, mely mai napig fenmaradt. Szövege gyakran változott. 1711-ben így hangzott: Szaladj kuruc, jó a német, Lásd mely okos, tudós féreg, Hidd el, ha elér, majd megcsap, Félre bogzott hajadba kap, Nyalka kuruc ! A napoleoni harcok alatt 1810—12 körül a következő verssel huszárnóta lett belőle : Beállottam katonának, Ferenc császár huszárjának; Tiz esztendő nem a világ, Enyém lesz a legszebb virág. Éljen a huszár Amely szók a St betűben nincsenek meg, a C-ben keresendők ! Kosszel Valamivel később pedig e szerelmi nóta : Elmegyek már édes rózsám, A távolból emlékezz rám, Adj egy csókot utoljára, Kedvesednek njakára, Drága violám ! 1848. e nóta dallamára verbuváltak, s midőn Szegeden a 3-ik zászlóalj, melynek Damjanich János volt a parancsnoka, felállíttatott, s zászlójukat a város felszentelte, az újoncok e verssel énekelték először : Magyarország édes hazám, Neked szült és nevelt anyám, Négy esztendő nem a világ, Éljen a magyar szabadság! Éljen a haza! Később, mikor az országgyűlés a 200,000 újonc toborzását elrendelte, állították fel Szegeden a 33. zászlóaljat is , akkor következőleg dalolták : Kossuth Lajos azt üzente, hogy kevés a regementje . Ha még egyszer azt izeni, Mindnyájunknak el kell menni. Éljen a haza! Abban az országgyűlés újból 60 zászlóalj felállítását elhatározta, a hazafias Szeged a 133-ik zászlóaljat is kiállította, de már akkor így énekelték : Kossuth Lajos azt szente, Elfogyott a regementje . Ha elfogyott kettő, három, Lesz helyébe harminchárom. Éljen a haza ! Így keletkezett e dal, melyet később két utolsó versszaka miatt K.-nak neveztek el. A szabadságharc alatt még számtalan verset alkalmaztak dallamára, többek között ezt is : Esik eső karikára, Kossuth Lajos kalapjára ; Valahány csepp esik rája, Annyi áldás szálljon rája. Éljen a haza ! 1861., mikor Kossuth Lajos Deák Ferenchez ama hires levelet intézte, következő szöveggel énekelték : Kossuth Lajos Íródeák, Nem kell neki gyertyavilág, A ragyogó csillag mellett írta ő azt a levelet. Éljen a haza! Kossuth Lajos Íródeák, Megírja a haza híját, Kimutatja hol a baja, Azt is, hol az orvossága. Éljen a haza! Később pedig, mikor a sok magyar küldöttség Olaszországban fölkereste nagy számüzöttünket, ezt énekelték : Ott voltam én mostanában, Kossuth Lajos szobájában, Áldott kezét megfoghattam, Élő szavát hallgathattam. Éljen a haza ! Ez utóbbi verssel a K.-k sorozata be van fejezve. KÁLDY, Kossuth tövis (növ.), a Xanthium spinosum népies neve túl a Tiszán. A név arra az időre vonatkozik, midőn a szabadságharc idején ez a tövis főleg az alföldi vármegyékben megjelent és széthurcolódott. BOKR: Kossuthvirág (növ.), 1. Kossuth csalag. Kosszeir, kikötő a Vörös-tenger egyiptomi partján, végső pontja a Kennedből (1. o.) kiinduló és a zarándokoktól követett karavánútnak, mint-