A Pallas nagy lexikona, 10. kötet: Kacs-Közellátás (1895)

K - Kosszeusok - Kosszo-gol - Kosszovo - Kosszovo polje - Kosszovo-ünnep - Kostajnica - Kostaki - Kóstáltatni - Kostel - Kostelj - Kostély - Kosten - Kostrena-Sveta-Lucija - Kosutány - Kosz

Kosszeusok — 835 - egy 1500 lak., düledező citadellával és Arábiával folytatott élénk kereskedéssel. —ZIK. kosszeusok, rabló hegyi nép az ókorban, Szuzianától ÉK-re. Szuziana lakóival fajrokonok voltak s oly harciasok, kivált íjászok, hogy a persák adót űzettek nekik, csakhogy békén ma­radjanak. Végre Nagy Sándor megtörte őket is Kr. e. 324. L.M. Kosszo-gol (Khubszu-gul), ovális alakú, édes­vizű tó Mongolországban, 20 km.-nyire a szibériai határtól, 1622 m. magasban, 3300 km 2 területtel. A Munku, Szardik, Bain-Ula, Bulu-Nai nevű hegyek fogják körül. Lefolyása, az Egingol, a Szelengába torkollik. A K.-ban van a buddhisták egy, szentnek tartott szigete. —ZIK. Kosszovo, vilajet Törökország belsejében, Bol­gárország, Szerbia, Bosznia, Albánia, Janina és Szaloniki között, körülbelül 1 millió lakossal, Prizren, Üszküb, Jeni-Bazar és Dibre szandsák­ságokra oszlik. Fővárosa Prizren. Nevét a Kosz­szovo-síkságról (1. Rigómező) kapta. —ZIK: Kosszovo polje, 1. Rigómező. Kosszovo-ünnep. Az első rigómezei ütközet, melyben 1389 jun. 27. a középkori szerb biroda­lom a törökök által megsemmisíttetett, ötszázados emlékére a szerbek 1889 jun. Krusevácban, Szer­biában gyászünnepet rendeztek és emlékoszlopot is állítottak fel. Maga a Rigómező török földön fekszik, azért nem lehetett az ünnepet ott ren­dezni. A magyarországi és boszniai szerbeknek el volt tiltva az ünnepen való részvétel, nehogy az egész pánszerb jelleget nyerjen. Buc. Kostajnica, város, 1. Kosztajnica. Kostaki, román államférfi, 1. Epurean. Kóstáltatni. A «csöndes» v. máskép «ferbli»­nek nevezett kártyajátéknál szokásos kifejezés, mely az osztónak azon jogát illeti, hogy a játsz­mában résztvevőknek kiosztott két utolsó kártya­lapokat külön meghatározott díj mellett adhatja le. Kostel., növénynevek után Kosteletzky Vince Ferenc, Prágában az orvosi botanika tanára ne­vének rövidítése. Művei : Clavis analytica in flo­ram Bohemiae phanerogamicam (Prága 1825) . Allgemeine medizinisch-pharmazeutische Flora (u. o. 1831—36, 6 köt.). BOKR. Kostelj, község Horvát-Szlavonországban, Va­rasd vmegye pregradai j.-ban, (1891) 1333 horvát lakossal. Felette van a Kosztel-hegység (1. o.). Kostély, 1. Kis-K., kisközség Kirassó-Szörény vmegye lugosi j.-ban, (1891) 296 oláh lak., vasúti megállóval. 1849 aug. 15. heves csata volt itt a magyarok és az egyesült osztrák és oroszok közt, mely küzdelemben az előbbiek a túlnyomó erő elől visszavonulni kényszerültek. K.-tól indul ki azon 10 km. hosszú tápcsatorna, mely a Temest a Bégával összekapcsolja. Ezen csatorna II. Jó­zsef alatt 1786. építtetett s az elágazásnál levő zsilip kezelhetése végett telepíttetett ott K. köz­ség. — 2. Nagy-K. kisközség u. p., (1891) 1189 oláh lak., vasúti megálló. TH—v. Kosten, az ugyanily nevű járás székhelye Po­sen porosz kerületben, az Obra és vasút mellett, (1890) 4701 lak., vasöntéssel, cukor- és szivarkészí­téssel , őrültek házával. Kostrena-Sveta-Lucija, község Horvát-Szla­vonországban, Modrus-Fiume vmegye susaki já­rásában, (1891) 1440 horvát lakossal. K., valamint a szomszédos Kostrena-Sveta-Barbara (528 lak.) azon hegyes félszigeten fekszik, mely Fiumétól D-re a Kukkarii-öböl felé nyilik. A két község lakóiból kerülnek ki a legjobb tengerészek s ide­valók voltak azon matrózok is, kik az osztrák-ma­gyar északsarki expedícióban (Weyprecht és Payer alatt) részt vettek, valamint Orth János (János fő­herceg) Sta Margherita hajójának tengerészei is. Kosutány Tamás, agrikulturkémikus, író, szül. Nyir-Lugoson (Szabolcs) 1848 márc 7., hol atyja Károlyi György gróf gazdatisztje volt. Tanulmá­nyait a szatmári főgimnáziumban végezvén, a keszthelyi orsz. gazdasági felsőbb tanintézetre ment, melynek sikeres végzése után mint egy­éves önkéntes Budapesten szolgált. Ezen idő alatt az egyetemi kémiai laboratóriumban tisztán ké­miai tanulmányokkal foglalkozván, 1870 őszén állami ösztöndíjjal a hallei egyetemre ment, hol főleg a kémiát és az agrikulturkémiát tanulmá­nyozta, melynek azontúl teljesen szentelte magát. 1871 őszén a m.-óvári felsőbb gazd. tanintézethez nevezték ki segédtanárnak, itt lett azután rend­kívüli és később rendes tanár s máig ott működik. K. élénk irodalmi tevékenységet fejt ki szakmájá­ban; számos, a szaklapokban megjelent cikkén és tanulmányán kivül főbb művei: Borászati vegytan alapvonalai (Magyar-Óvár 1873, pálya­munka); Magyarország jellemzőbb dohányainak che­miai é­s növényélettani vizsgálata (Budapest 1877—1881, pályamunka); Trágyázás alapelvei (u. o. 1887, Cserháti Sándorral) ; Gazdasági szesz­gyártás kézikönyve (u. o.1891, Lázár Pállal) ; Takarmányozástan (u. o. 1884, Cselkó Istvánnal). Külföldön ismételve hosszabb tanulmányutakat tett, melyeknek eredményeiről szóló jelentései a Közgazdasági Értesítőben, Szesztermelők Lapjá­ban közöltettek s külön füzetek alakjában is meg­jelentek. Több ízben tartott előadásokat Budapes­ten a Természettudományi társulatban, az Orsz. gazd. egyletben, a Szesztermelők egyesületében. A m. tudományos akadémia 1894. levelező tagjává választotta s ott Adatok a növényi fehérje képző­déséhez című értekezésével foglalt széket. Német nyelven megjelent főbb értekezései : Analytische Bestimmung u. pflanz, physiol. Bedeutung einiger Bestandteile der Tabakpflanze (1873); Einfluss der verschiedenen Weinhefen auf den Charakter des Weines (1892) ; Über Sonnenblumenkuchen ; Die Kürbiskuchen stb. Ezen két utóbbit a német vegykisérleti állomások megbízásából irta és dol­gozta ki. K. 1883 óta szerkeszti Cserháti Sándor­ral a Mezőgazdasági Szemle című Magyar-Ó­várt megjelenő havi folyóiratot. 1884 óta vezeti a ma­gyar-óvári akadémiával kapcsolatos Mezőgazda­sági vegykisérleti állomást és vezetője az akadé­mián fennálló meteorológiai állomásnak. BLS, Kosz­­Ko, Sztanko vagy Isztankoi), a Sporadok egyike az Égei-tengerben Kis-Ázsia DNy-i partja mellett, Kalymno, Kappari és Niszure szigetek közt, a török Csezairi Bahri Szefiig vilajet­­en. 286 km 2 területtel, mintegy 9000 török és görög lak. Partjain jó kikötő nincs. Földje, kivéve a Dikhio Vuno D-i kopár lejtőjét, igen termékeny. Fő­városa K., a sziget K-i partján van, 4000 lak. K. az ókorban hires volt szőllőjéről, könnyű selyem- Amely szók a Κ betűben nincsenek meg, a C-ben keresendők ! 53* Kosz

Next