A Pallas nagy lexikona, 10. kötet: Kacs-Közellátás (1895)
K - Kosz - Koszfű - Koszkol - Koszlov - Koszmó - Koszoru - Koszoru - Koszorufa - Koszorupárkány - Koszorus költő - Koszorus verőerek - Koszoru-virág - Koszosság - Kosztajnica
Kosz — 83) szöveteiről, főképen pedig az Aesculapnak szentelt szép templomáról, amelyet Apellesnek Venus Anadyomenót ábrázoló képe díszített. Szülőhelye volt továbbá Hippokrates, Philetas költőknek és Apellesnek, ókori romok még most is találhatók rajta. A középkorban Isola di Lango volt a neve. Kosz röviden v. lucernakosz (növ.), a Cuscuta Epithymum népies neve, 1. Aranka és Favus. — Κ, orvostani szempontból, 1. Koszosság. Koszfü (növ.) 1. Fekélyfű. Koszkol Jenő, festő, szül. Dorogon (Esztergom) 1868. Esztergomban és Budapesten járta a gimnáziumot, de nem végezte be, hanem hajlamait követve, 1885. beiratkozott a Vidéky-féle iparrajziskolába,majd pedig a mintarajz-iskolában Gregus János, Székely és Lotz vezetése alatt három esztendeig tanult. Innen külföldre utazott ; volt Rómában, Velencében s Németország nagyobb városaiban, mindenütt festegetve s a képtárakban másolatokat készítve. K. legörömestebb az aquarell-festészettel foglalkozik s csendélet-, valamint genreképei a budapesti kiállításokon már nem egyszer feltűnést keltettek. SZANA: Koszlov, az ugyaniy nevü járás székhelye Tambov orosz kormányzóságban, vasút mellett, (1890) 34,033 lak., faggyuolvasztókkal, gyertyaöntéssel, gép-, dohány- és bőrgyártással, élénk gabona- és szarvasmarhakereskedéssel. Koszmó, 1. ótvar. Koszorú, köralaku levél-, vagy levél- és virágfüzér, élő v. utánzott virágból ; már az ókorban ünnepi díszül szerepelt az áldozatok és a lakomák alkalmával; a harcban v. a versenyjátékban győztest, v. a kiváló polgárokat is K.-val szokták volt megtisztelni. L. még Koszoru-virág és Corona. Koszorú, 1. szépliteraturai ajándék a Tudományos Gyűjteményhez ; szerkesztette Vörösmarty Mihály 1828-tól ; kiadta Pesten Petrozai Trattner J. M., utóbb Károlyi István és 1811 végéig a Tudományos Gyűjteményhez mint egy íves melléklet csatoltatott. 1821-től 1827-ig Szépirodalmi Ajándék címmel járt. — 2. K. szépirodalmi s általános műveltség-terjesztő hetilap ; szerkesztette és kiadta Arany János 1863 jan. 4-től 1865 jun. 25-ig, mikor a lap megszűnt. Megjelent minden vasárnap, nagy 8-rétű másfél íven Pesten és a Szépirodalmi Figyelőnek folytatása volt. — 3. K. a Petőfi-társaság havi közlönye, szerkesztette Szana Tamás, 1879 januártól 1882 dec.-ig, mikor megszűnt. Megjelent 8-rétű havi füzetekben, szépirodalmi tartalommal és fénynyomatu arcképekkel, összesen 8 kötetben. sz. J. Koszorufa v. süvegfa, favázas épületekben az a vízszintes gerenda, mely a szárfákat fölül összeköti. 1. Favázas fal (1. ábrai gerenda). Koszorupárkány, 1. Koronázó párkány. Koszorús költő (poéta laureatus) volt a görögök és rómaiak mintájára a középkorban és különösen Olaszországban a XIII. sz.-ig az, ki a költészet terén rendezett versenyekben a győzelem jeléül koszorúval lett kitüntetve. Olaszországban e koszorúzás a kapitoliumon történt Rómában és az újabb költők közül Petrarca volt az, akit ott ünnepélyesen megkoszorúztak. Angolországban a K. (poet laureate) címe a király által adományoztatik. Koszorús verőerek (art. coronariae), több helyen vannak az emberi testben. Az ajkakon a külső állcsonti verőerből erednek, a gyomron a hasi aorta nagyobb ágaiból, mindkét helyen vannak felsők és alsók. A szív koszorús verőerei a felhágó aortából jönnek, mindjárt annak félholdalakú billentyűi felett (ezekről és a vivőerekről 1. Sziv). A Willisius-féle verőeres koszorú az agyalapon van a turkamirigy körül. 1. Koponya, MIH. Koszoru-virág (növ.), akárminő virág lehet, vagyis koszorút sok mindenféle virágból szokás fonni. Nevezetesebb K. azonban a mirtusz, babér, borostyán, ezzel együtt a gyöngybogyó fehér, a magyar piros bogyója, a nefelejts, búzavirág, szalmavirágok stb. A Hypnum trigretrumból fonják a mohakoszorút , a rénzuzmó fajait, a bodzaág belsejének szálait díszítőnek nevezik. BOKR: Koszosság, fejkosz (favus), többnyire a kajzatos fejbőrön, nagy ritkán azonban a testnek szőrrel fedett egyéb helyein is mutatkozó betegség, mely állatokon is (egerek, házinyulak, macskák) előfordul. Okát az 1839. Schönlein által fölfedezett Achorion Schönleinii nevű élősködő gomba képezi. Többnyire a szegény nép közt, tisztátalan s rossz egészségi viszonyok (nedves, zsúfolt lakás, rossz táplálkozás) közt élő egyéneken szokott fellépni s ragályos természetéből kifolyólag a folyton érintkező családtagok közt csakhamar elterjed. A bántalom első szakában, mely ritkán kerül észlelés alá — minthogy szubjektív kellemetlenséget nem okoz — egyes hajszálak körül kis kerek folt keletkezik, melynek kerületén gombostűfejnél is kisebb hólyagocskák vannak. A folt közepén kénsárga pikkely képződik, mely folyton nagyobbodik és vastagszik, felületének közepén azonban besüppedt s azért tányérhoz hasonló alakú. A betegség a szomszéd hajszálak körül is mutatkozik, ugy hogy a pikkelyek összeférnek s a hajzatos fejbőrt krajcárnyi, néha tenyérnyi vastag felrakodások alakjában ellepik. A bántalom által ellepett területeken a hajszálak tönkre mennek. Elhanyagolás esetében állandó kopaszság lehet a K. következménye. Gyógyítása, minthogy a K.-ot okozó gombák a szőrtüszők fenekéig hatolnak s erős ellentálló képességgel birnak, csak hónapokig, esetleg évekig tartó erélyes kezelés által lehetséges. A gyógykezelésnél elsősorban lágyító szerekkel kell a felrakodásokat eltávolítani s azután gombaölő szereket (kénesővegyületek, kátrány, naftal stb.) kenőcs vagy folyadék alakjában a fejbőrbe bedörzsölni. Valamennyire siettethetjük a gyógyulást az által, hogy a beteg hajszálakat pincette segélyével kihúzzuk. BASCH, Kosztajnica, 1. önálló város Horvát-Szlavonországban, Zágráb vmegyében, az Una balpartján igen kies vidéken, a sziklás Djed-hegy (246 m.) aljában. K. a hasonnevű járás szolgabírói hivatalának székhelye ; van járásbírósága és adóhivatala, takarékpénztára, vasúti állomása postaés táviróhivatallal, postatakarékpénztárral. K.nak (1891) 403 háza és 2093 lakosa van, közte csak 20 magyar, 47 német s 1976 horvát-szerb. Lakói kereskedést, ipart és földmivelést űznek. K. vára, mely ma is meglehetősen ép, már a XVI. sz.-ban állott fenn az Una folyó szigetén. A török háborúk alatt gyakran szerepelt . 1556. parancsnoka Amely szók a si betűben nincsenek meg, a C-ben keresendők ! — Kosztajnica