A Pallas nagy lexikona, 11. kötet: Közép-Magyal (1895)

L - Lavina - Lavinia - Lavinium - Lavirozás - Lavis - Lavis - Lavisse - Lavoir - Lavoisier

Lavina — 301 számára. 1863. n­ancyi püspök, 1867. algeri érsek. Mint ilyen nagy buzgalmat fejtett ki a ker. egy­ház szervezése és a benszülöttek között való elter­jesztése körül. A Pères blancs (fehér atyák) misz­szionáriusok alapítója. 1881. karthagói érsek lett. 1888. Európában utazást tett, hogy adományokat gyűjtsön, a kormányodat rábírja és egyesületeket alapítson a rabszolgakereskedés megszüntetésére, amiben nagy eredményeket ért el. Az általános európai mozgalom keresztülvitelében azonban halála akadályozta meg. L. korábban royalista érzelmű volt, de 1890. a köztársaság mellett nyi­latkozott, sőt Rómában is járt a pápánál a fran­cia köztársasági kormány érdekében. Szülőváro­sában emlékszobrot állítottak neki. Művei : Exposé des erreurs doctrinales rou jansénisme (1858); Histoire abrégée de l'Église (6. kiad. 1864); Oeuvres choisies (1884, 2 kötet). Irodalom: Picot, Le Cardinal L. et ses oeuvres, Páris 1889 ; Clarke, Cardinal L. and th­e African slave trade, Lon­don 1891 ; Klein, Le cardinal Lavigerie et ses oeuvres d'Afrique, Páris 1890, németül 1893 és azon művek, melyek a­ rabszolgaságról szólnak. Vasárnapi Újság 1889. 21. z—E. Lavina, 1. Hógörgeteg. Lavinia, Aeneas (1. o.) felesége. Lavinium, ősrégi város Latium­ban, melyet a római hősmonda szerint Aeneas v. Latinus alapí­tott és Laviniáról nevezett el. Itt volt Venus istenasszony temploma, minden latinoknak közös szentélye. Az Antoninok idején Laurentummal (1. o.) egy várossá egyesült (Laurentolavinium­). Romjai és emlékei egy tuffakő-dombon a mai Pra­tica közelében vannak. L. M. Lavirozus (ném. Lavieren; ol. bordeggiare ; ang. to make boards), tengerészeti műnyelven az az eljárás, midőn a szélnek kedvezőtlen iránya miatt a vitorlás hajó egyenes irányát meg nem tarthatja, hanem tört vonalakban, a valódit meg­közelítő irányban igyekszik kitűzött célját elérni. Κ végből egyszer az egyik oldalról fekszik a szél­nek, annyira hogy vitorlái megduzzasztatnak (ke­resztvitorlás hajóknál 6—7 vonalig 60—70°) s miután ily módon egy bizonyos utat megtett, for­dul és a szelet hasonló módon a másik oldalról veszi. Mindkét esetben a vitorlafák élesre fékez­tetnek, a vitorlaszegélyzők pedig lehetőleg előre húzatnak. Egyik fordulótól a másikig tartó utat dűlőnek nevezik. Az előnyösebb dűlő az, melynél a hajó iránya az elérendő célhoz közelebb vezet. A L.-nál, miután a szél a hajót oldalról éri, a hajó maga oldalt is tereltetik, mely le­terelte­tés a szél erejével és a kifeszített vitorlafelület kisebbítésé­vel fokozódik.­­gy. Lavis (Avisio), község Trient tiroli kerületi kapitányságban, a L. és Adige összefolyása köze­lében, vasút mellett, (1890) 3089 lak., selyemfonák­kal. A vasút mellette 921 m. hosszú hídon kel át. 1796. a franciák feldúlták. Lavis (franc., ejtsd: lávi), tompa szinű festékkel kifestett, rendszerint gépeket vagy épület elren­dezését feltüntető rajz. Tollal vagy ónnal rajzolt művészi ábrázolásnak ilyetén kifestése ritkán fordul elő. Lavisse (ejtsd: lavissz) Ernő, francia történetíró, sziil. Nouvion en Thiéracheban (Aisne) 1842 dec. 17. Iskoláit Párisban végezte s 1875. maître de conférences lett az Ecole normaleban ; 1888. pedig a párisi egyetemen a Faculté des lettres rendes tanárává lépett elő, hol jelenleg is működik. Főbb művei: De Hermanno Salzensi ordinis teutonici magistro (doktori értekezés, Páris 1875); Étude sur l'une des origines de la Monarchie prussienne ou la Marche de Brandebourg sous la dynastie asca­nienne (u. o. 1875) ; Études sur l'histoire de Prusse (u. o. 1879) ; Essais sur l'Allemagne impériale (u. o. 1888) ; Trois empereurs d'Allemagne,Guillaume I, Frédéric III, Guillaume II (u. o. 1888) ; Le grand Frédéric avant l'avènement (u. o. 1893). L. sokat foglalkozott a francia tanügy reformeszméivel is; ide vágó művei: Questions d'enseignement national (Páris 1885); Études et étudiants (u. o. 1889). L. továbbá magára vállalta Freeman His­torical geography of Europe című művének fran­cia fordítását, melyhez a bevezetést a következő cím alatt írta meg: Dissertation sur l'histoire générale de l'Europe. Ezt a szellemes értekezést Angyal Dávid ford. ló magyarra (Olcsó könyvtár). Jelenleg Rambaud társaságában a középkor s újkor történetének kézikönyvét szerkeszti, mely füze­tekben jelenik meg (Histoire générale du IV. siècle à nos jours). 1892. (jun.) az akadémia tagjai közé választotta. Több rendbeli történeti iskolakönyvet is szerkesztett. 1895 nyarán nyilt levelet intézett II. Vilmos német császárhoz, hogy ne engedje meg az 1870. diadalok tervezett megünneplését, mert ez a franciákat nagyon sértené, és a kívá­natos kibékülést a franciák és németek között megnehezítené. L. GY. Lavoir (franc., ejtsd lavour, de nálunk lavór-ηak is ejtik s rajta mosdótálat értenek) a. m­. mosó­konyha. Lavoisier (ejtsd: lavoazié) Antal Lőrinc, híres francia fizikus és kémikus, szül. Párisban 1743 aug. 26., megh. u. o. 1794 máj. 8. Atyja gazdag kereskedő volt, ki fiának kiváló tehetségeit korán felismerte és őt a leggondosabb kiképeztetésben részesítette. Az ifjú L. már a Collège Mazarinen, de később még inkább kitűnt tanuló társai közül. Már 1764. oly képzett volt, hogy az akadémia által kitűzött pályázatban is részt veh­etett. A pályázat egy nagy város világításának valamely jó rend­szerét tartalmazó művet kívánt. A 21 éves L. oly fényesen oldotta meg a feladatot, hogy az akadé­mia az 1766-iki nyilvános gyűlésén arany érem­mel jutalmazta meg és egyszersmind munkájának kinyomtatását elrendelte. Ezután L. egymásután tette közzé kiváló értekezéseit. A munkáinak alap­ján választotta őt az akadémia tagjai közé 1768. Hogy sok költséggel járó kísérleteihez a kellő anyagi eszközök ne hiányozzanak, adóbérlői hiva­talért folyamodott, mit el is nyert. Turgot az akkor már mindenütt nagy kémikus hírében álló L.-t fölkérte, vegye át a lőporgyárak és salétrom­művek igazgatóságát, mely állást el is fogadta. Mint bérlőnek gazdasággal is kellett foglalkoznia és ez vezette arra, hogy a kémiát gazdasági célokra alkalmazza. Korának nagy eseményei az államélet sikamlós terére is szólítottak. A nemzetgyűlésen is részt vett mint képviselő, számos bizottságnak tagja volt ; e működésében is a legnagyobb lelki­ismeretesség és igazságszeretet jellemzik, mindig csak az állam javát tartotta szem előtt. Beválasz­tották az új mérték- és súlyrendszert megállapító Lavoisier

Next